Nők vagyunk

A kapcsolatfüggőség divatos kifejezés, manapság gyakran használatos. Amikor valaki minden cselekedetét a másik véleményétől és beleegyezésétől teszi függővé, miközben ez nem kölcsönös, és ebben a szituációban nem boldog egyik fél sem, erős a gyanú a kapcsolatfüggőségre.

- A helyzet változatlan - mondja kissé rezignáltan Kurimay Tamás, a Szent János Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.

Az esetek túlnyomó többségében a hiperaktivitás megfelelő terápia mellett jól kezelhető és a tünetek az életkor előrehaladtával enyhülnek, de valamennyi figyelemzavar szinte minden esetben tartósan megmaradhat, végigkísérve a beteget egész életútján.

Összefüggés mutatkozik a születési hónap és a majdani szakmaválasztás, a betegségek valószínűsége, a várható élettartam, az intelligencia között - állítják a brit statisztikai hivatal elemzői.

Talán egy rövid körforgás az agyban, vagy egy régi emlék csúszik át a jelenbe? Esetleg mindkettő, és egy kicsit több is ezeknél? Bármi is okozza a déja vu érzést, az agy működésének megismerésével a megértése is könnyebb.

Mániás depresszió, - mintha ellentmondás lenne. Nem illik össze a két kifejezés. Hiszen a mánia a cselekvés, aktivitás képzetét kelti, a depresszió pedig a csöndet, a letargiát. Pedig létezik így együtt, mániás depresszióként a manapság egyre gyakrabban emlegetett pszichiátriai betegség, amit feltűnő hangulatingadozások kísérnek, a mély depressziótól a túláradó vidámságig, végigkísérve a beteg egész életét.

A Verlag Dashöfer gyermekrajz-pályázatára igen sok rajz érkezett, amelyek rendkívül színes és gazdag élményvilágot mutatnak be. A gyerekek az eredmények szerint szívesen foglalkoztak azzal a témával, ami a felhívás instrukciója volt: így dolgoznak a szüleim.

Kutatók szerint az ateistáknak sokkal jobb a nemi élete, mint a vallásos embereknek, akik tele vannak bűntudattal a közösülés alatt és utána több hétig.

Újabb nap, újabb politikai szex botrány. Ezúttal az egykori kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger ismerte el, hogy több mint egy évtizeddel ezelőtt gyermeket nemzett egyik háztartási alkalmazottjának.

A legújabb felmérések szerint a nők fele annyira kövérnek érzi magát, hogy inkább elkerüli a szexuális együttlétet az aktuális partnerrel.

A pszichiátriai betegségek közül talán a depresszió a legismertebb, ugyanakkor pontos meghatározása sokszor a szakembernek is nehézséget okoz. A szomorúság vagy a boldogtalanság olyan általános emberi érzés, amely a legtöbb emberre jellemző lehet élete bizonyos szakaszaiban.

Sokaknak a karácsony és a szilveszter az év legszomorúbb időszaka, mert sajnos egyedül maradtak, nincsen kivel ünnepelniük. A magányos emberek között ilyenkor sokan öngyilkosságot követnek el, mert nem bírják elviselni, hogy magukra maradtak...

Egy új kutatás eredményei szerint a macsó férfiakkal szemben a nők végül legtöbbször mégis a "jófiúkat" választják.

Álljunk bár a lapát bármelyik oldalán, legyünk az, aki dob vagy az, akit dobtak, a szakítás semmiképpen sem könnyű. Mindenki másképp reagál szakításra, és a szakember szerint másképpen kezelik a férfiak és nők a szakítás okozta válságot.

Titokban minden reggel gyanakszol egy kicsit, amikor belenézel a tükörbe: - Nem lehetek ilyen sápadt/öreg/fáradt/színtelen! Most kapaszkodj meg, igazad van! A tükör tényleg hazudik, még akkor is, ha nem Hófehérke mostohájának varázstükre van a fürdőszobában. Igazából egyszerű fizikáról van szó, a visszatükrözött képnek három olyan tulajdonsága is van, ami miatt a látvány csak halvány mása a valódinak.

Dr. Eeva Karjalainen, a finn erdőkutató intézet szakértője szerint sokan ellazulunk és jól érezzük magunkat a természetben, de csak kevesen tudják, hogy a természet gyógyító hatását tudományos bizonyítékok is alátámasztják.

Rossz hír, hogy sajnos nem létezik. Egy illúzió, egy ábránd, egy fizikai valóságban teljesen meg nem élt szerelem lehet tökéletes, de egy hús-vér ember nem.

A kínaiak felfogásában az öt őselem uralja a földi dolgokat. Az öt fő elem - tűz, föld, fa, víz, fém - a csi energia különféle megnyilvánulása, az élet minden részét befolyásolja, az élet menetét irányítja.

Az egészség és a függetlenség nagyon sok ember számára egyet jelent az elszigeteltséggel, a sebezhetőséggel, és az egyedülléttel. A betegség hatásos eszköz lehet ahhoz, hogy az ember olyan figyelemben részesüljön, amit egyébként nem kapna meg - valamiféle stratégiai eszközként még akár "vonzó" lehetőségnek is tűnhet. Vannak, akik azt hiszik, ha egyszer meggyógyulnak, örökre egészségesek maradnak, és nem várhatnak, nem kaphatnak többé támogatást. Ez a félelem is megbújhat a gyógyulásra való képtelenség mögött. Tévhit, hogy aki egészséges, attól elvárható, hogy megálljon a maga lábán…

A betegségek azt üzenik, hogy az életünkön valamiképp változtatnunk kell. Mivel a változás az élet legijesztőbb aspektusai közé tartozik, tartunk tőle, ezért könnyen a szükséges változtatások halogatásának mintájában ragadunk.

Ruediger Dahlke (orvos-természetgyógyász) azt vallja, hogy "a betegség a sértődött lélek jajkiáltása". Hogy a betegségeink jelentést hordoznak, így üzennek nekünk. A testünk színpad, amelyen megelevenednek életünk feladatai és fejlődési lehetőségei. A kórképek lelkünk árnyoldalainak kifejeződései és képesek rávezetni a történések mélyebb okára. Ennek felfedése, majd az adott probléma feldolgozása fontos lépés a megoldáshoz.

Hirtelen jött az ötlet, és első pillantásra igazán hatékony orvosságnak tűnt élet közepi krízisére. Betöltötte a negyvenet. Ajándékot készített saját magának.

Szép, csinos, okos, mutatós, pedáns, igényes csaj, még sincs senkije, pedig már 38 éves. Szenved, gyötrődik. Vajon miért nem talál egyetlen normális fickót sem, akinek végre szülhetne egy édes porontyot? Helyette belebotlik az utcán számtalan nős, szélhámos, kalandra vágyó pasasba, akik semmi másra nem vágynak csak egy óriási kefélésre. Ki érti ezt?

A gyermeklélek lényünk ösztönös része. Sokszor mondják tudattalannak is, de csak akkor nem tudatos, ha elhanyagoltuk, vagy nem figyeltünk oda rá. Gyermeklelkünk őrzi gyermekkorunk érzéseit, emlékeit és tapasztalatait, és ezek felidézhetők, ha tanulni szeretnénk belőlük.

Legtöbbünk felnőttkorában azokat a viselkedésmintákat viszi tovább, amelyeket a családban tanult. Az alárendelődő, túlzottan elfogadó nők többsége azt tanulta meg, hogy saját igényeiket meg kell tagadniuk, hogy a többi családtag jólétéről gondoskodjanak.

Biztosan sokunknak akad olyan barátnője, aki bele van ragadva egy nem működő kapcsolatba. Ha épp elviselhetetlen szintre jutnak az otthoni viták, meg nem értések, megaláztatások és sértések, barátnőnk felhív minket, zokog, panaszkodik. Hangjától összefacsarodik a szívünk, azonnal leülünk vele, átbeszéljük, átsírjuk vele az estét. Zaklatottan megyünk másnap munkába, felé járnak a gondolataink, a megoldást keressük, elcsigázódunk…, de ő már ragyogó hangon telefonál, hogy "kibékültünk! Nem is olyan rossz ember, csak nehezen kezeli a hangulatait."

Az érzelem sosem nem tűnik el, csak átalakul… Akárcsak az energia. Hisz az érzelem is energia, gondoljunk bele; az öröm és a szeretet táplál, a szomorúság viszi az erőnket.A lehasított, árnyékba küldött érzelmek rendületlenül visszatérnek, csak nem abban a formában, ahogyan számítunk rájuk, és nem akkor, amikor szeretnénk. Az elfelejtett, a fel nem ismert, vagy megtagadott érzelmeinkkel különös dolog történik a tudattalanban. Minél gyérebb a kapcsolat a tudat és a tudattalan között, annál "civilizálatlanabbak" lesznek.

Szeretjük a felesleges kilóinkat? Vagy azt, ha nem tudunk felszabadultan rábólintani egy strandolós programra? Ha a ruhaválasztásnál a korlátaink diktálnak, és már nem is emlékszünk rá, mikor álltunk levetkőzve szívesen a tükör elé? Olyan egyszerűnek tűnik a válasz: "hát persze, hogy nem!". De a fejünk hiába tiltakozik, ha a lelkünk más utat jelöl ki nekünk. A zsírpárnákba való menekülés ritkán tudatos szándék. Furcsán hangzik a gondolat, de ha a karcsú élet idegölő és fáradságos, akkor a túlsúlyos kiút az, ami "előnyöket" ígér.

Minden döntésünkről, élethelyzetünkről tudnak valami negatívat mondani, kritizálják a partnerünket, megállapítják, hogy az új szoknya szörnyen áll rajtunk és a gyerekünk biztosan nem fog bekerülni a zenei tagozatos iskolába, mert botfülű. Mégis tartjuk velük a kapcsolatot. Ismerős szituáció? Akkor Önnek is van hamis barátnője.

A pénz alapvetően csak egy halom érme vagy papírbankó, aminek a segítségével az életünkhöz szükséges holmikat megvásárolhatjuk. Ha azonban jobban belegondolunk, a pénz szabadságot, függetlenséget, biztonságot és sok más egyebet is jelent nekünk, embereknek. Mindenkinek mást és mást, eltérő hangsúlyokkal, így a pénz fölötti veszekedés egy párkapcsolatban egymás értékrendjének is a megkérdőjelezése, talán ezért is olyan vérre menőek időnként ezek a harcok.

Érdekes jelenség ez a nemrég importált "ünnep" hazánkban. Akivel csak beszélek, mindenki elítélőleg beszél róla, ő ugyan nem tartja, ez is csak egy felesleges, amerikai kultúrtermék, amellyel a virágosok járnak jól. Ugyanakkor a boltok teli vannak a Valentin-naphoz köthető ajándéktárgyakkal: ezeket, ugye, csak megveszi valaki? És ahogy közeledik február 14-e, egyre többen ejtenek el apró megjegyzéseket romantikus Bálint-napi vacsorákról, szívalakú tortákról, kettesben tervezett ünnepi hétvégékről.

Lakonikus egyszerűséggel megfogalmazva, eddig tart egy párkapcsolatban a valódi románc időszaka. Sokan rettegve várják házasságuk hétéves évfordulóját, amikor a közhiedelem szerint elválik, hogy együtt maradnak-e a párok vagy sem, de úgy tűnik, ennél hamarabb is elkezdhetünk aggódni.

Vitt már haza olyan élelmiszert, amelyről csak kibontás után derült ki, hogy nem éppen a legfrissebb? Biztos benne, hogy mindig azt az árat számolják a pénztárnál, ami a polcon ki volt írva?

Képzelje el, hogy a bankautomatából 10 ezer forintot szeretne kivenni, de az egy húszezres bankjegyet ad ki, mert rosszul töltötte fel a felelős banki munkatárs. Mit tenne? Megtartaná a többletpénzt vagy visszavinné a bankba? Ha visszavinné, miért tenné? (A) Mert nem helyes más tulajdonát megtartani? (B) Vagy mert minden veszteséget végső soron az ügyfelekkel fizettet meg a bank? (C) Esetleg attól tart, hogy rájönnek a dologra és baja származik belőle?

Kit hol fog el a teljes döntésképtelenség: valaki a szépen csomagolt bonbonok tömegei közül képtelen záros határidőn belül választani, mást a nyári papucsok kínálata tölt el bizonytalansággal, a harmadik vásárló a porszívók részlegén nem jut dűlőre a saját vágyaival.

Az itthon is fogható brit közszolgálati (!) tévécsatornán van egy műsor, amit el nem múló csodálattal szoktam nézni, ha beleakadok. Egy szőke divattanácsadó leányzó átalakít reménytelenül stílustalan nőket. Persze mindenféle magazinokban épp elég átváltozást láttam már, de itt jobban figyelemmel kísérhető a folyamat, ráadásul bepillantást nyerhetünk az áldozat gondolataiba, az egész "hercehurcával" kapcsolatos véleményébe is, és ez az, ami igazán izgalmassá teszi a műsort.

Mindig csodálattal töltöttek el azok a nőtársaim, akik többgyermekes családanyaként jelentős szakmai karriert is magukénak tudhatnak. A családi élet megszervezése még a másik szülő segítségével is komoly feladat, és akkor még nem vettük számításba a minimum 40 órás munkahetet. Sokan azt mondják, hogy a karrierre koncentráló nők anyaként kevésbé állnak a helyzetük magaslatán. Nincs ugyan a birtokomban reprezentatív felmérés az ilyen nők gyermekeinek lelki-mentális egészségéről, de nem hiszem, hogy csupa elhanyagolt, szerencsétlen pária cseperedne a felelős pozíciót betöltő anyák mellett.

Azok a szülőknek, akiknek gyermeke már 2 év körüli, biztosan ismerik a kialvatlanság, kimerültség, fásultság érzését. Feltehetően eszükbe is jutott már, hogy milyen jó lenne pár napra kimozdulni gyerkőcük mellől egy kis szabadságra, amikor nem kellene figyelni minden lépését, fegyelmezni, fürdetni, ebédet főzni és mesélni neki.

Izgatottan ülünk a szék szélén az előszobában, arra várva, hogy a HR-es elé bocsássanak minket, és megkezdődhessen a talán mindent eldöntő felvételi beszélgetés. Na jó, ha nem is mindent, de a vágyott állás elnyerését mindenképpen eldöntheti akár már az első találkozás a jövendő munkaadó képviselőjével. Ha rendben a külsőnk, és a CV-nk, és magabiztos a fellépésünk, már jó sansszal indulunk harcba a munkáért, de minden állásinterjún elhangzik néhány fogós kérdés, amelyekre ha rossz választ adunk, könnyen lerombolhatjuk a gondosan felépített imidzsünket.

Bemelegítés, izomnyújtás edzés előtt? Ezt halljuk a fitnesz szakértőktől, a testnevelő tanároktól, és az igazán tudatosan tornázók be is tartják ezt az aranyszabályt. Most ausztrál kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az egész csak időpocsékolás.

Mostanság egy kicsit dúlok-fúlok magamban, mert befizettem egy last minute útra, amit a következő héten 15 ezer forinttal olcsóbban láttam meghirdetve. Tudom-tudom, ez a last minute lényege, de mégis méltánytalannak érzi az ember, hogy a következő utas ugyanazt a szolgáltatást jóval kedvezőbb áron kaphatja meg.

Hirtelen fájdalom hasított a tenyerembe, döbbenten néztem fel a könyvből. Mi történt? Izzadt bőrömön lilás kis félholdak mutatták a körmeim nyomát. Kedvenc krimiszerzőm legújabb művében a kiszuperált zsaru és a patológus doktornő épp a sorozatgyilkos sötét, lepusztult házába hatolt be, miközben az a pincében tartotta fogva legutolsó áldozatát. Torokszorítóan élethű és aprólékos volt a leírás, az én szívem is együtt dobolt a szereplőkével, ám az idegeim - úgy látszik - nem nagyon bírják az izgalmat.

Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy milyen torokszorító és izgatott érzés az első randevú szívünk legújabb választottjával. Bármennyi idős is az ember lánya, akárhány kapcsolat áll mögötte, sosem lehet tudni, hogyan fognak alakulni a dolgok, milyen lesz az első komoly benyomás a másikról, és mi magunk milyen érzéseket fogunk benne kelteni.

Minden divatot követő nőben felmerül előbb-utóbb a kérdés - először talán a húszas évei végén -, hogy egy-egy, az alakot jobban mutató ruhadarab hordása milyen életkor után válik kínossá.

Valószínűleg mindenki emlékszik élete első igazi csókjára. Sőt, minden kapcsolat meghatározó mozzanata az első csók, egyik "elsőt" sem felejtjük el. Egy tanulmány szerint azonban a nőknek sokkal többet jelent a csókolózás, mint a férfiaknak.

...és megmondom, ki vagy. Ugye te is gyakran hallod ezt a mondatot? Úton-útfélen azt akarják bizonygatni, hogy messzemenő következtetéseket lehet levonni a női táskák méretéből, stílusából és tartalmából. De ki szereti, ha beskatulyázzák? Maradi konzervatívnak tartják, teszem azt, mert józan megfontolásból sima, többrekeszes bőrtáskával jár dolgozni? Ettől még szabadidejében hurcolhat magával flitterekkel és csatokkal díszített, virágokkal hímzett, igazán nőies darabot is.

Sokan élünk gátlásokkal és remélhetőleg sokan azok nélkül. Ezzel a problémával nemcsak mi nők, hanem a férfiak is küzdenek. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy él olyan ember, akinek nincs valamilyen gátlása.

Sokan alig várjuk a megérdemelt szabadságot, ami termesztésen olyan gyorsan eltelik, hogy szinte észre sem vesszük. A szerencséseknek sikerül kikapcsolódniuk, kipihenniük magukat, ami persze sok esetben hozzájárul ahhoz, hogy nem találjuk a helyünk az első munkában töltött napokban.

Gyerekkorunkban mindannyian a boldog és hosszú házasságról ábrándoztunk. Fel sem merült bennünk, hogy egy frigynek vége is lehet, aztán ahogy öregszünk, tudatosodik bennünk: kevés az olyan kapcsolat, ami holtodiglan-holtomiglan tart.

Medárd napja kapcsán elgondolkodhatsz azon mit is jelent neked az eső? Szereted-e?

A színek speciális elektromágneses rezgésükkel - hullámhosszukkal és frekvenciájukkal - jelentős befolyást gyakorolnak ránk. Akár figyelünk rájuk, akár nem, hatással vannak szervezetünkre. A fényhiány lelki, fizikai megbetegedéshez vezethet.

Ez nagyban függhet attól, hogy hol, milyen munkarendben dolgozol, mennyit utazol a munkahelyed és az otthonod között. Ha autóval mész, akkor érzed, hogy talán a hétfő reggel és a péntek délután sokkal zsúfoltabb, mint a többi, az autóvezetők pedig türelmetlenebbek.

Mindenki lehetőségei szerint cselekszik, dolgozik. Van, aki egyáltalán nem szorul arra, hogy munkába álljon, van, aki két állásból sem tudja eltartani magát és családját. Az élet igazságtalan, szokták mondani, valaki okosabban intézi dolgait, valaki nem.

Nincs TV-nk, mármint olyan, amiben olyan adás van, amit mások akarnak eladni, amivel mások akarnak eladni - nekünk. Csak egy kicsike készülékünk van, amit egy hokedlin épp abban a szobában tartunk, ahol valaki nézni akarja.

Már-már közhelyszerű ez a kérdés, mégis ki tudja, hányszor kapják magukat a férfiak azon, hogy ezt a mondat hagyja el a szájukat, vagy ezen merengenek magukban egy számukra megfejthetetlen beszélgetés után!

De vajon elgondolkodtunk-e már azon, hogy mi az oka annak, hogy ennyire bonyolult lényeknek tartjuk a Nőket? Valóban ennyire nem tudunk kiigazodni rajtuk, vagy egyszerűen csak így intézzük el a dolgot, ha nem tudunk választ találni gondolataikra, érzéseikre, problémájukra?

Mindenki pénzből él. Ki többől, ki kevesebből. A kérdés az, hogy tulajdonképpen mit képvisel az életünkben. Biztonságot? Elismertséget? Jólétet? Sikert? Társadalmi elfogadottságot? Mindenkinek más a válasza erre, hiszen különböző prioritások szerint élünk. De ha igazán belegondolunk, azt hiszem egyetérthetünk, hogy sokkal könnyebb - de nem feltétlenül boldogabb - annak az élete, akinek nagyobb a vagyona.