Születtek persze az idők során mindenféle elméletek arról, hogy miért télen támad a régen spanyolnátha néven emlegetett influenza, és valamennyi igazságtartalma valamennyinek van. Az egyik szerint például a járványok kialakulásának az az oka, hogy a hideg évszakban többet vagyunk zárt helyiségekben és kevesebbet szellőztetünk, így könnyebben átadjuk egymásnak a betegséget. Más magyarázat azt emeli ki, hogy a szervezet D-vitamin szintje meghatározza, mennyire vagyunk ellenállóak az influenzavírussal szemben. Télen, amikor alig süt a nap, a legtöbbünk D-vitamin hiányban szenved, vagyis hajlamosabb elkapni a vírust.

A mai kutatások azonban megállapították, hogy az influenza kórokozója az alacsony abszolút páratartalmat kedveli, márpedig télen a hőmérséklettel együtt a levegő páratartalma is csökken. Nyáron, a meleg és páradúsabb levegőben hamarabb elpusztulnak a vírusok. A hideg és száraz időben azonban jól érzik magukat, tovább élnek gazdaszervezet nélkül is, például a kilincseken vagy a járművek kapaszkodóin. A hidegben ráadásul az emberek nyálkahártyái is kiszáradnak, így könnyebben megtapadnak rajtuk az influenzavírusok. Az elegendő nedvességet termelő nyálkahártyák egyébként segítenék a kórokozók kimosását a szervezetből.

Szakemberek szerint a mostani járványos időkben, amikor például a kórházakban is látogatási tilalom van, segíthetne a betegség kordában tartásában, ha növelnék a sok emberrel telezsúfolt helyiségekben a páratartalmat. Ez a melegebb benti levegővel együtt segíthetne a vírusok terjedését megakadályozni.

Nagyon ellentmondásos a Valentin-naphoz való viszonyulásunk. Tény, hogy Magyarországon ismeretlen szokás, pedig a katolikus egyház két Bálint nevű szentjének napján tartják, tehát elvileg itthon is van kapcsolódási pontunk hozzá. Az már más kérdés, hogy máig csak halvány sejtéseik vannak a kultúrantropológusoknak arról, vajon miért is kötődik a szerelem (és barátság) ünneplése éppen ezen szentek napjához.

A legenda szerint az egyik Bálint a III. századi Rómában élt az akkor még üldözött keresztény egyház papjaként. A császár, II. Claudius megtiltotta az ifjú római férfiaknak, hogy megházasodjanak, mert az egyedülálló fiúk alkalmasabbak voltak katonáknak, mint a családos emberek. Bálint azonban titokban összeadta a hozzá forduló párokat, ám ezért a tettéért bűnhődnie kellett. A császár börtönbe vetette, majd ki is végeztette. A tömlöcben töltött idő alatt  Bálint gyengéd érzelmeket kezdett táplálni a börtönőr lánya iránt, és a kivégzése előtti estén levelet írt neki, amelyre ezt írta „Bálintodtól”. Ez lehetett a mai Valentin-napi üdvözlőkártyák őspéldánya.

Szent Bálint romantikus figurája ihletően hatott a középkori Európában. Geoffrey Chaucer angol író-költő egy 1382-ből származó költeményében említi Szent Bálint napját a szerelmesek napjaként. Ettől kezdve alakult ki február 14-e kultusza, amelyet  az 1840-es években az USÁ-ban fedeztek fel újra, és innen jutott el a világ minden tájára.

Ha nem is akarjuk a virág- és ajándéktárgy árusokat gazdagítani ezen a napon, egy kedves lapot megér, hogy ismét emlékeztessük párunkat vagy akár a barátainkat, hogy mennyire szeretjük őket az év minden napján.

Az alvás a világon a legolcsóbb szépségápoló eszköz. Nincs krém, smink vagy kozmetikai kezelés, amely olyan kisimult és ragyogó arcbőrt eredményezne, mint az elegendő alvás. Ennek hiányában idősebbnek nézünk ki, az arcunk beesettnek, fáradtnak tűnik, a szemünk alatt sötét karikák és táskák díszelegnek. Alvás közben a bőr gyógyítja és megújítja magát, ezért jó ötlet éjszakára tápanyagokban gazdag krémet használni, hogy az összetevők felszívódását és beépülését a bőrünkbe elősegítsük.

Egy felnőtt napi alvásszükséglete 7-9 óra közé tehető, a nyugalmas alváshoz azonban megfelelő lelki és fizikai körülményeket kell teremteni. A fél életünket ágyban töltjük, így igazán megérdemeljük a legjobb matracot, párnát és paplant, amit csak a pénztárcánk megenged! Az ágyneműhuzatunk és a hálóruhánk pamutból készüljön. A párnánk támassza alá a nyakunkat, és ne legyen se túl duci, se túl lapos. A hálószobánk valóban csak hálószoba legyen, ne rakjunk bele tévét, mert a nyugtalan, kényelmetlen alváshoz vezető legbiztosabb út, ha a zajláda előtt alszunk el. A szobában tartsuk alacsonyan – 20 fok körül – a hőmérsékletet, és legyen minél sötétebb.

A sötétben több melatonint termel az emberi szervezet, ez a hormon elősegíti az alvást, és csökkenti a stresszhormon (kortizol) hatásait. Este már ne végezzünk megerőltető testmozgást, a fizikai megterhelés növeli a kortizol termelését, ráadásul emeli a test hőmérsékletét, vagyis a nyugalmi állapot ellenében hat. A könnyű és korai vacsora után egy laza, 20 perces séta viszont kifejezetten alvásbarát tevékenység.

Ha van egy lefekvési rituálénk, amelyhez minden este ragaszkodunk, akkor sokkal biztosabb, hogy nyugodtan fogunk aludni. A nap végén ajándékozzuk meg magunkat félórányi kényeztetéssel: fürödjünk meg, igyunk egy nyugtató gyógyteát,  alaposan tisztítsuk meg az arcunkat a smink maradékaitól, masszírozzuk át a bőrünket tápláló krémmel, mossunk fogat, és lelkileg is készülődjünk az alvásra. Amikor lefekszünk, csukott szemmel gondoljuk végig, hogy mi minden jó történt velünk és a szeretteinkkel aznap, ne engedjük, hogy agyunk újra és újra visszatérjen az aktuális, megoldandó és stresszt okozó problémáinkra. Lélegezzünk mélyeket, és lazítsuk el az izmainkat…. Jó éjszakát!

növények ápolásánál öt dologra kell ügyelnünk: a locsolásra, a fényre, a levegő páratartalmára, a tápanyagpótlásra és a hőmérsékletre. Ezek közül a hőmérséklet az egyik legegyszerűbben befolyásolható körülmény. Bár a növények jól tolerálnak valamennyi hőmérséklet ingadozást, azért alapvetően állandó hőfokot igényelnek. Az ablakból a virágokat éjszakára vegyük be, mert az ablaktáblák nagyon hidegek lehetnek, és a hozzájuk érő levelek, szárak megfagyhatnak. Ha van helyünk, és meg tudjuk oldani, az a legjobb, ha kb. 15 cm-re helyezzük el a növényeket az ablaktól, így elég fényt kapnak, viszont a hideg nem árt nekik. Hőmérséklet szempontjából speciális igényűek a kaktuszok: télen 15 fok körüli állandó hőmérsékleten kell tartani őket, nagyon keveset locsolni, így biztosíthatjuk, hogy a következő nyáron sok szép virágot neveljenek.

A levegő hőmérséklete és páratartalma összefügg egymással. 19°C alatt jelentősen csökken a páratartalom, ennek hatására a levelek száradni kezdenek, megbarnulnak. A száraz levegő bizonyos növényi kártevőknek is kedvez, például a takácsatkák tipikusan ilyenkor jelennek meg. A 19 fok fölötti hőmérséklet sem jelent automatikusan magasabb nedvességtartalmat a levegőben. Egy jól szigetelt, új ház például nagyon száraz lehet. A szárazság ellensúlyozására a virágokat érdemes hetente többször szobahőmérsékletű, lágy vízzel permetezni, és közelebb rakni őket egymáshoz, mert így jobban tartják a nedvességet. Fontos, hogy ne rakjuk a növényeket fűtőtest közelébe, és az igazán páraigényes virágokat – például a krotont, a szobapáfrányt vagy az orchideát – nedves kavicságyon tartsuk, de ne közvetlenül a cserepet tegyük a kavicsra, hanem a kaspót vagy az alátétet!

A szobanövények locsolási igénye csökken a téli hónapokban, a legtöbb növény földjét elég hetente egyszer átnedvesíteni. Arra figyeljünk, hogy az idősebb, nagyobb, dúslevelű virágok erősebben párologtatnak, ezért szükségük lehet kis „utántöltésre”. A sokszor kevés vízzel való öntözés technikájáról lebeszélnek a szakemberek, jobb, ha kevesebbszer, de alaposan locsolunk, azután a felesleges vizet kiöntjük az alátétből, mert a pangó víz gyökérrothadást okoz.

A gondos szobanövény kertész már a nyár végén elkezdi csökkenteni a tápanyagok adagolását. A téli hónapokban teljesen meg kell szüntetni a tápoldatozást, ellenkező esetben a növények hosszú szárakat kezdenek növeszteni, kicsi, halványzöld, ritkás levélzettel. Ez a tünet azonban a fényhiánytól is jelentkezhet, ezen pedig sajnos nem nagyon könnyű segíteni. Ha van rá lehetőség, akkor déli ablak közelébe tegyük a virágainkat, ám mivel a téli napfény gyengébb és kevesebb a világos órák száma, esetleg mesterséges fényforrásra is szükség lehet. Az égőt vagy a fénycsövet ne rakjuk túl közel a növényekhez, mert megperzselheti őket.

A szobanövények épen és szépen tartása télen sem ördöngösség: a néhány ápolási tanács betartásán túl figyeljünk rájuk, hogy a jelentkező betegségeket, rendellenességeket még idejében orvosolni tudjuk.

Tényleg, hogy lehet valaki nagyon fázós? És általában miért a nők azok, aki rosszabbul tolerálják a hideget? A probléma gyökere abban rejlik, hogy a homo sapiens trópusi lény lenne eredetileg. Fajunk az Egyenlítő környékén fejlődött ki, ahonnan elvándoroltunk ugyan a Föld minden tájára, de testünk önmagától képtelen fenntartani az állandó hőjét: ezért ruhát kezdtünk viselni, házat építettünk és tüzet raktunk.

Kutatások bebizonyították, hogy a testünk által termelt energia 75 százaléka a szervezetünk fűtésére használódik el, ez biztosítja, hogy akár melegünk van, akár fázunk, a fontos belső szerveink állandó hőmérsékletűek (kb. 36,5 C fok). Két fokos hőmérséklet-esés már a kihűlés kezdete, 12 fokos testhő-csökkenés pedig egyenlő a halállal.
A végtagjaink hőmérséklete mutatja, hogy mennyire van melegünk vagy mennyire fázunk: kezünk-lábunk hőmérséklete széles skálán változhat, ellentétben belső szerveinkével. Ha a kezünk vagy a lábunk hideg, úgy érezzük, fázunk. Ennek oka, hogy a hőérzékelő szenzorok nagy része a bőrünkben található, és a hidegszenzorokból négyszer annyi van mint melegszenzorból. A hidegre ezért sokkal érzékenyebbek vagyunk, és egy hűvös fuvallat legtöbbünknek kellemetlenebb érzést okoz mint egy langyos szellő.

A nők pedig valóban levésbé bírják a hideget mint a férfiak, és ennek oka az, hogy jobban konzerválják a testhőjüket, ami látszólag egy ellentmondás. A nőkön egyenletesebben oszlik el a bőr alatti zsírréteg, és jobban képesek a keringő vérmennyiséget a fontos szervekbe irányítani mint a férfiak. Ezzel az életbenmaradáshoz szükséges szerveiket védik a hidegtől. Igen ám, de így kevesebb vért áramoltatnak a kezükbe és a lábukba, vagyis fáznak. Ennek a hőmegőrzési technikának evolúciós oka lehet: miután a nőknek kisebb az izom- és zsírtömegük, más, hathatós módszert kellett kifejleszteniük, hogy a testük maghőmérsékletét állandó szinten tartsák.

Magyarországon éves szinten mintegy 3 millió hektóliter bor fogy. Ennek a mennyiségnek nagyjából kétharmada folyó borként, egyharmada pedig palackos/üveges kiszerelésekben kerül a fogyasztókhoz különféle csatornákon keresztül – derül ki a GfK Hungária Piackutató Intézet által a Nemzeti Bormarketing Program keretén belül 2008-ban készített feltáró tanulmányból.

A bor kiválasztása során nagyon gyakran az ár és a könnyű beszerezhetőség játssza a meghatározó szerepet, így egyre többen vásárolnak főleg import borokat a hipermarketekben, de a borvásárlás szempontjából előtérbe kerültek a diszkontok is, ahol ma még elsősorban hazai borokat vásárolunk.

Az ízlést természetesen nehéz megváltoztatni, a borfogyasztók többsége pedig nehezen vállalkozik új ízek megismerésére, ehelyett a régi jól bevált márkákat választja a jól ismert borvidékekről (Eger, Tokaj, Villány). Ez különösen igaz abban az esetben, amikor ajándékot keres a vásárló. Ha saját magának vásárol, feleslegesnek tartja a külsőségeket, ilyenkor megfelelő számára egy olcsóbb kategóriás bor is. Nehezen válik meg a már jól bevált szokásaitól, nehezen változtat a fogyasztási alkalmakon, ráadásul a hazai kultúra (most már a törvényi szabályozás is a zéró toleranciával) nehezen engedi meg a napközbeni, akár egy pohárnyi bor elfogyasztását is. Így marad a borfogyasztás estére vagy vasárnap délre, de legfőképp az ünnepekre, mint fő fogyasztási alkalmakra, a megszokott ízekkel, az elfogyasztott ételektől függetlenül (a bort fogyasztók 57 százaléka ünnepek alkalmával fogyaszt bort).

Ennek megfelelően talán nem is meglepő, hogy a 18 év feletti népesség megközelítőleg fele tekinthető borfogyasztónak (minden ötödik ember hetente legalább egyszer fogyaszt bort). A bor kedveltsége a 20 és 60 év közötti korosztályban egyenletesnek mondható. Azonban a fogyasztás gyakoriságában már találunk összefüggést a korcsoporttal: a hetente többször is bort fogyasztók aránya egyenletesen emelkedik az életkor növekedésével. Vagyis levonhatjuk azt a következtetést, hogy a bor a megfontoltabb életritmus kelléke. A bor imázsában nagyon nagy szerepet játszik az a vélekedés, hogy a bor – más alkoholfajtákkal ellentétben – pozitív élettani hatással bír.

Kiemelkedő a bor nemzeti ital jellege. A növekvő hazai identitás-tudatot mutatja, hogy az imázs szempontjából a fogyasztóknak nagyon fontos, hogy a bor magyar eredetű legyen – azaz ha hasonló áron találnak hazai illetve import bort, akkor jellemzően a magyar eredetűeket részesítik előnyben a vásárlás során.

Szintén kiemelkedő jelentőségű a bor sokszínűsége, hogy egyszerre tud az ünnepek itala lenni, miközben helye van a mindennapi gasztronómiában is. A magyar gasztronómia szerves részeként megjelenik az ételek alapanyagaként (ld. vörösborral készült pörköltek, fehérborral készült csirke, halételek) is. A borfogyasztók 85 százaléka szerint a bor ízélményt és gasztronómiai örömöt szerez.  A bor alapanyagként való használata az étkezés részévé teszi az italt, így elfogadhatóvá válik azok számára is, akik egyébként nem isznak alkoholt, másrészt orientálja a fogyasztót arra, hogy a különböző típusú ételekhez a megfelelő borokat válassza. A legtöbb fogyasztó tisztában van azokkal az alapelvekkel, hogy a vörös húsokhoz vörösbor, a fehér húsokhoz fehérbor illik, azonban az átlagfogyasztó még ezeket az elveket sem veszi feltétlenül figyelembe. Többen annak ellenére is az ismert, a már megszokott ízű borokat választják, hogy tudják nem az illik az ételhez.

A bor a társasági események alkalmával (a fogyasztók háromnegyede a bort említi meg, mint a vendégségek kelléke) előkelő helyet foglal el az alkoholos italok között. A bornak köszönhetően lazább, oldottabb lesz a hangulat, ezáltal kellemesebb lesz a társas együttlét. A röviditalokkal ellentétben – melyeket inkább akkor fogyasztják, ha fel kívánják pörgetni magukat a fogyasztók – a bort jellemzően egy hosszabb, nyugodtabb hangulatú fogyasztás jellemzi, amely bizonyos életkor után (megközelítően 25 éves kor felett) valódi fogyasztási szokásként jelentkezik. A bor említésekor szinte mindig előkerül a családdal, barátokkal folytatott kellemes hangulatú beszélgetések képe, hiszen a borfogyasztók kétharmada vendégségben is fogyaszt bort. A többi alkoholhoz képest a bornak viszont nagy előnye, hogy minden évszakban megfelelő választás, télen a forralt bor kellemesen melegíti az embert, míg nyáron egy fröccs kiválóan oltja a szomjat.

Bárhová megyünk, figyelmeztetések hada vesz minket körül, “Vigyázzon az értékeire!”, “A területre csak saját felelősségére léphet be!”, “Gyermekek csak szülői felügyelettel látogathatják az intézményt!”. Ezenkívül biztonsági őrök tömegei követnek minket árgus szemmel az üzletektől elkezdve, a metrón át a közintézménekig bezárólag gyakorlatilag mindenhol, zárt láncú kamerás megfigyelés működik ma már nemcsak az épületeken belül, hanem az utcán is.[[tovabb]]

Mondhatjuk, hogy ez a mi érdekünket, biztonságunkat szolgálja, másfelől azonban a félelmet és a bizalmatlanságot ülteti el bennünk egyre mélyebben. A sok figyelmeztetés azt az érzetet kelti, hogy mindig tartanunk kell valamitől vagy valakitől, és ez sajnos az emberek közti kacsolatokat és bizalmat is jelentősen rombolja. Már azt sem ismerjük fel, ha valaki tényleg bajban van, nem szívesen megyünk oda segíteni, mert hátha valami bajunk származik a puszta jó szándékból.

Különösen igaz mindez, ha a gyermekeinkről van szó. Érthető módon mindenki nagyon félti a csemetéjét, bármennyi idős is legyen, és erre gyakran meg is van az okunk. Nagyon sok sokkoló hírt látunk, olvasunk gyerekek elleni erőszakról, és a felháborodás mellett rögtön ott az elhatározás, hogy én bizony mindent megteszek, hogy az én gyerekemmel hasonló ne történhessen. A gyerekek molesztálása pédául mintha sokkal többször fordulna elő napjainkban, de az is lehet, hogy csak az információáramlás gyorsulása miatt értesülünk egyre több ilyen szomorú történetről. Annyira tart mindenki az ilyen esetektől, hogy az már sokszor irracionális viselkedéshez vezet: Nagy-Britanniában történt a közelmúltban, hogy egy férfi nem merte az utcán megállítani a láthatóan egyedül csatangoló 3 év körüli kislányt, mert attól tartott, hogy pedofil gyerekrablónak tartanák. Nem tett semmit, az oviból elszökött kicsi pedig pár óra múlva a közeli tóba fulladt. Lassan már azt is pedofilnak nézzük, aki csupán szeretetből megsimogatja egy kisgyerek fejét és kedvesen szól hozzá.

A gyerekeket is megtanítjuk arra, hogy mitől kell félni, ami  elengedhetetlenül fontos, de úgy mégsem lehet élni, hogy folyton azt lessük, merről leselkedik ránk veszély. A gyerekeket pedig különösen könnyű megijeszteni például a “rossz bácsiról” szóló mesékkel, amivel egész gyerekkorra szóló traumát okozhatunk nekik. Ehelyett józan észre, józan kockázatfelmérésre és másokra való odafigyelésre van szükség, és a gyerekekben is ezeket a magatartásformákat kell ösztönözni.

A karácsonyra adható finomságok közé a pikáns ízű csemegék is tökéletesen illenek. Vehetünk például egy üveg nagyon jó minőségű olajbogyót (mindig magosat!), vagy különleges sajtokat. Jól megy hozzájuk egy saját készítésű sós aprósütemény, amelyet szép, karácsonyi mintás fémdobozba csomagolva adhatunk át a rokonnak, barátnak.[[tovabb]]

Rozmaringos-sajtos korongok
Hozzávalók 10-12 darabhoz:
25 dkg liszt
12,5 dkg vaj
1,8 dl tej
2 dkg sütőpor
4 dkg cukor
1 kk só
6 dkg reszelt ementáli
1 ág friss rozmaringlevél apróra vágva

A sütőt melegítsük elő 220 fokosra. Egy tálban keverjük össze a lisztet, a sütőport, a cukrot és a sót. A nagyon hideg vajat aprítsuk bele, és gyors mozdulatokkal morzsoljuk el benne. Adjuk hozzá a tejet, a sajtot és rozmaringot, és ismét gyorsan gyúrjunk a hozzávalókból sima, puha tésztát. Fél órára tegyük hűtőbe, majd lisztezett deszkán nyújtsuk ki 2 cm vastagságúra. Kerek kiszúróval vágjuk ki a kekszeket, és ne kenjük meg a tetejüket, rusztikus sütemény a cél! A tésztakorongokat süssük készre kb. 10 perc alatt.

A közeledő év vége az elmúlt időszak átgondolására késztet mindannyiunkat, és az új évet gyakran fogadkozásokkal kezdjük, melyek leginkább a rossz szokásaink elhagyásáról, megváltoztatásáról szólnak. Káros vagy egészségtelen szokásai mindenkinek vannak, legyen az dohányzás, az édességek túlzott kedvelése, tévémánia, a testmozgás elhanyagolása és így tovább.[[tovabb]]

A közfelfogás úgy tartja, hogy a káros szenvedélyek rabjai azért nem tudnak megszabadulni a szokásuktól, mert nem tudják, hogy mennyire rosszat tesznek magukkal. Ezzel szemben több vizsgálat is bebizonyította, hogy a kockázatokkal az emberek túlnyomó többsége tisztában van, csak ez a tudás nem elég motiváció arra, hogy változtassanak az életmódjukon. A leszoktatást célzó programokat inkább azzal kellene megalapozni, hogy kiderítik, miért ragaszkodunk a rossz szokásainkhoz akkor is, ha tudjuk, hogy ártunk magunknak velük.

A pszichológia ma azt mondja, hogy a káros szokások fenntartásához a beilleszkedés vágya és a „csak azért is” érzés járul hozzá elsősorban. Például hiába tudjuk, hogy a rengeteg túlóra árt az egészségünknek, ha olyan környezetben dolgozunk, ahol ez a norma, akkor nem akarunk kilógni a sorból, tehát önként és dalolva túlhajtjuk magunkat. Dohányosoktól lehet gyakran olyan „dafke” kijelentéseket hallani, hogy a cigi nem is annyira káros, itt van az ő 80 éves nagybácsija/nagypapája/szomszédja, aki ötven évig dohányzott, aztán semmi baja nincs. Mindkét viselkedésforma önámítás, és a szokás elhagyásához vezető út első lépcsője az, ha legalább saját magunk becsapásának véget vetünk, és őszintén szembenézünk a problémával.

Egy amerikai kutatás szerint a szokások megváltoztatása komplex módon hatásosabb. Ez azt jelenti, hogy a káros szenvedély elhagyását valamiféle pozitív úk szokás felvételével kössük össze. Egyik barátnőm például folyton azzal hárítja el a dohányzásról való leszokást, hogy csak így tudja tartani a súlyát. Számára hatékony lenne, ha például a cigi letételével egy időben elkezdene sportolni, ez lekötné az energiáit és ledolgozná a kompenzálásként megevett felesleges kalóriákat is.

Gyakran egyik rossz szokás kapcsolódik egy másikhoz: például a tévémánia sokszor jár együtt nassolással. Ha valaki félti az alakját, akkor a tévénézési idő drasztikus csökkentésével a felfalt csipsz mennyisége is visszaszorítható.

Továbbra is az édesszájúakra gondolva, egészen pontosan azokra, akik a finom italokat kedvelik, ezúttal egy tojásflipet ajánlok a figyelmükbe. Abszolút friss karácsonyi ajándék, december 24-e délutánján érdemes elkészíteni, azután szép üvegbe tölteni és masnival átkötve a fa alá rakni.[[tovabb]]

Hozzávalók egy 7 decis üveghez:
3 nagyon friss tojássárga
5 dkg porcukor
2,5 dl tej
2,5 dl fehérrum
2 dl tejszín

A tojássárgákat verjük habosra, adjuk hozzá a cukrot, a tejet és a rumot. Jól keverjük össze, majd tegyük a hűtőbe 3 órára. Verjük fel a tejszínt nagyon laza habbá, adjuk a lehűtött keverékhez, és öntsük abba az üvegbe, amelyben majd ajándékként átadjuk. A kész tojásflipet tegyük vissza a hűtőbe gyertyagyújtásig.

A karácsonyi ajándékok beszerzése és a lassan elkezdődő leárazások közepette hajlamosak vagyunk kevésbé odafigyelni arra, hogy mit kezdhetünk, ha a kiválasztott holmi meghibásodik vagy mégsem tetszik alár nekünk, akár a megajándékozottnak. Néhány hasznos tudnivalóval felvértezve nem leszünk annyira kiszolgáltatottak a kereskedőknek.[[tovabb]]

Sok üzletben nem tudnak róla – és a vevő hiába reklamál – pedig igaz, hogy a leértékelt árura is ugyanazok a jogok vonatkoznak minőségi kifogás esetén. Sokszor azzal utasítják el a kereskedők a minőségi kifogásokat, hogy akciós termékre nem vonatkozik a garancia, pedig ugyanolyan jogok illetik meg ilyenkor is a vevőt, mint máskor, azaz javítás, csere vagy szerződéstől való elállás. Ez alól egy kivétel van: ha a kereskedő a vételnél felhívja a figyelmet az áru valamilyen hibájára és egyértelműen közli, hogy ezért van a termék leárazva. Akkor – de csak ezzel a hibával kapcsolatban – nem élhetünk utólag kifogással.

A jogszabályok alapján a vevő választhat, hogy a terméket meghibásodás esetén a boltba vagy a szervizbe viszi vissza, tehát a kereskedő nem kötelezheti arra a vevőt, hogy ő vigye el a szervizbe a készüléket. A magyar jogrendszer nem ismeri a levásárlás fogalmát. Azt az ajánlatot tehát, hogy vegyünk valami mást a hibás termék helyett, nem vagyunk kötelesek elfogadni, de ha az üzlet előnyös számunkra, rábólinthatunk.

A leggyakoribb kérdés karácsony után: mi történik, ha kevésbé tetszik, ha nem jó az ajándék? A jogszabály csak minőségi kifogás esetén ír elő javítást, cserét, vagy a vételár visszafizetését. Egyéb esetekben a kereskedő jóindulatán múlik, hogy kicseréli-e a nem tetsző terméket. A fogyasztóvédők azt tanácsolják, hogy ilyenkor a kereskedő ígéretvállalását a cserére írassuk rá a blokkra.

Számos olyan esetben, amikor nem üzletben vásárolunk – például internetes vásárlás, teleshopping, termékbemutató, házaló kereskedés esetén – speciális jogaink vannak. Ezek közül a legfontosabb, hogy 8 munkanapon belül indoklás nélkül elállhatunk a szerződéstől, vagyis eredeti állapotában visszaadhatjuk a megvásárolt terméket, és visszakérhetjük az árát.

Nem tudom, önök hogyan vannak a karácsonyi ajándékozással, én egyre kevésbé érzem fontosnak az ünnep ezen részét. Közhelynek számít ezt írni, de engem valóban taszít az üzletekben már most megkezdődő tolongás, hogy mindenki beszerezze szűkebb-tágabb családjának a betevő ajándékot. Ennél sokkal-sokkal jelentősebb, hogy a szeretteinkkel együtt lehessünk karácsonykor, épen és egészségesen.[[tovabb]]

Éppen ezért mostanában sokkalta nagyobbra értékelem, ha olyan ajándékot kapok valakitől, amit ő maga csinált. Rászánta a drága idejét, kigondolta, hogy minek örülnék, és elkészítette nekem. Lehet ez akár egy tálcával a kedvenc süteményemből, és biztosabban érzem, hogy az illetőnek kedves vagyok, mintha mondjuk a századik sálat vette volna meg nekem.

Néhány finom, ehető ajándékot szeretnék a figyelmükbe ajánlani az elkövetkező hetekben, hogy házilag készült finomságokkal kényeztethessék el szenteste a családjukat és barátaikat.

Egy körülbelül 20x30 centiméteres hőálló tálat béleljünk ki alumíniumfóliával és a fóliát kenjük be egyenletesen vajjal.

Vízgőz fölött olvasszuk meg a vajat, majd keverjük bele a kakaóport. Adjuk hozzá az összes többi hozzávalót a dió kivételével. Addig kevergessük a masszát a vízgőz fölött, amíg a cukor teljesen fel nem olvad, és sima nem lesz az egész. Ekkor hozzáadhatjuk a diót is. Öntsük a kivajazott tálba, és szobahőmérsékleten hagyjuk megszilárdulni egy éjszakán keresztül. Ha sietünk a hűtőbe is rakhatjuk. Kockára vágva, akár egyenként celofánba csomagolva, csinos dobozban adhatjuk ajándékba.

Egy amerikai orvosi szakfolyóiratban egy minap megjelent tanulmány nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a rendszeres migréntől szenvedő nőknek 30 százalékkal kisebb esélyük van a mellrák leggyakoribb típusainak kialakulására. Ez a felfedezés új utakat nyithat a mellrák kockázatainak csökkentése terén.[[tovabb]]

A jelenség magyarázata az, hogy a migrén egyik valószínű oka nőknél az alacsony ösztrogén- és progeszteronszint, és ez az a két női nemi hormon, amelynek magas szintje a legtöbbször előforduló mellrák típusokban elősegíti a daganat növekedését.

A vizsgálatba 3400 klimax utáni életkorban lévő nőt vontak be, közülük 1930-nál diagnosztizáltak mellrákot. A kísérletben részt vevő valamennyi asszonynál részletesen feltárták a fejfájásos-migrénes kórelőzményeket. Ez alapján állítják, hogy a nemi hormonok vezérelte folyamatok hozzájárulhatnak bizonyos melldaganat típusok kialakulásához.

A hányingerrel, hányással és fényérzékenységgel kísért migrénes fejfájás nagyon gyakran csap le áldozatára a menstruációs ciklus azon szakaszában, amikor az ösztrogénszint élettani okokból csökken. Megfigyelhető, hogy a terhességek utolsó hónapjaiban, amikor folyamatosan magas a női szervezetben az ösztrogénszint, a migrénes panaszok öt nőből négynél átmenetileg teljesen megszűnnek.

A kutatók az amerikai vizsgálat során megállapították, hogy a migréntől szenvedő nőknek a normálisnál mindig alacsonyabb az ösztrogén szintjük, ami a fejfájásnál hátrány, viszont

a mellrák ellen védi őket. Az új felfedezés lehetőséget ad arra, hogy a melldaganatok biológiáját jobban megértsék, és így a kialakulásuk kockázatát is új módszerekkel tudják csökkenteni.

Lakonikus egyszerűséggel megfogalmazva, eddig tart egy párkapcsolatban a valódi románc időszaka. Sokan rettegve várják házasságuk hétéves évfordulóját, amikor a közhiedelem szerint elválik, hogy együtt maradnak-e a párok vagy sem, de úgy tűnik, ennél hamarabb is elkezdhetünk aggódni.[[tovabb]]

Az átlagos (házas)pár esetében ugyanis két év, hat hónap és 25 nap után, ha nem is hal meg a szerelem, mindenesetre intenzív osztályra kerül súlyos tünetekkel. Ez az az időszak, amikor a férjek már kinyúlt ülepű mackónadrágot vesznek fel hétvégén, a feleségek pedig a legcsekélyebb erőfeszítést sem teszik, hogy mindig vonzóak legyenek a párjuk számára.

Egy brit kutatás szerint a harmadik házassági évforduló után a megkérdezettek 83 százaléka mondta azt, hogy már nem tartja fontosnak ennek a napnak a megünneplését! Az 5000, legalább 10 éve házas pár vizsgálatából kiderült, hogy a férjek és feleségek fele úgy érzi, az az ember, akivel együtt él, nem becsüli meg őt.

Tízből hét férfi annyira belekényelmesedett a kapcsolatába, hogy minden szégyenkezés nélkül széthagyja a koszos alsóneműjét a lakásban. 79 százalékuk soha nem hajtja vissza a vécéülőkét. A nők sem különbek: kétharmaduk nem törődik azzal, hogy a férje mindig szépen és csinosan lássa, hazaérve azonnal praktikus melegítőbe bújnak, és otthon sosem viselnek sminket.

A házasságok első néhány hónapjában az emberek 83 százaléka mindig megfogta a társa kezét az utcán, tíz év után már csak 38 százalékukról mondható el ugyanez. Kevesebbszer is ölelik meg egymást a régi házasok, és 60 százalékuk mondta azt, hogy a házasságkötés óta soha nem volt a párjával egy romantikus vacsorán.

Úgy tűnik, sok házasságban az a furcsa helyzet állt elő, hogy szeretik ugyan egymást a partnerek, de egy kicsit túlságosan is elengedik magukat a másik társaságában, hiszen a férjük-feleségük már úgyis az „övék”. A kutatást irányító pszichológus szerint egészségesebb egyensúlyt kellene találni a két érzelem között, hogy hosszú távon is élő és izgalmas legyen a párkapcsolat.

Vannak olyan ételek – ezt mindannyian tudjuk –, amelyek fogyasztása egészséges és hosszú élettel kecsegtet. Nem meglepő módon ezek többsége zöldség és gyümölcs, ám a boldog öregkor elérését ígérő táplálékok listájának van néhány meglepő szereplője is.[[tovabb]]

Egy angol kutató 20 élelmiszert sorol a hosszú életet biztosító ennivalók közé, köztük például a kávét, a csokit és a teát. Ezek a kulcsfontosságú élelmiszerek egy dologban megegyeznek, valamennyien gazdagon tartalmaznak polifenolokat. A polifenolok növényi eredetű antioxidánsok, és sikerrel veszik fel a harcot a keringési betegségeket és rákot okozó sejtkárosodásokkal.

Bizonyos esetekben az ételek többé-kevésbé feldolgozott formában is ugyanolyan hatásosak, így például a frissen facsart narancslé vagy a szőlőből készült vörösbor is teli van antioxidánssal. A szabadgyökök ellen igen hatékony anyagok mellett a listán szereplő táplálékokban találunk még sok-sok vitamint és élelmi rostot is. A lehető legtöbbször érdemes őket fogyasztani, egymással kombinálva is, hiszen felerősítik egymás antioxidáns hatásait.

Az élettartamunk nagyrészt genetikailag meghatározott dolog, ám a helyes életmóddal nemcsak azt érhetjük el, hogy a génjeinkben hordozott maximális életkorig élünk, hanem azt is, hogy a kiszabott évtizedeket jó egészségben, fitten tölthetjük el.

A húszas étellistán a következő élelmiszerek szerepelnek: alma, kékáfonya, vörösáfonya, szeder, málna, eper, cseresznye, őszibarack, szilva, narancs, piros szőlőfajták, zöld tea, fekete tea, teljes kiőrlésű gabonapelyhek, kávé, nagy kakaótartalmú étcsokoládé, lilahagyma, paradicsom, spenót és brokkoli.

Rengeteg oka van annak, hogy a nők súlya miért ingadozik életük során, és annak is számos indoka van, hogy miért nem sikerül leadni azt az egy-két-sok felesleges kilót. Okolhatjuk a zaklatott élettempót, a munkahelyi büfé csokikínálatát, ráfoghatjuk arra, hogy túl drága a fitneszbérlet, de egy új vizsgálat szerint alapvetően a párkapcsolatunk milyensége határozza meg a súlyunkat.[[tovabb]]

Egy fogyasztószereket forgalmazó amerikai cég 3000 nő bevonásával végzett kutatása azt mutatja, hogy a férjünkhöz, élettársunkhoz fűződő viszonyunk közvetlen hatással bír a súlyunkra. Egy új kapcsolat elején a legjobb formánkat szeretnénk mutatani, így ilyenkor a nők átlagosan 2,5 kilót fogynak. Amint kicsit biztosabbnak érezzük a pozíciónkat a párunk életében, „elindulunk a lejtőn”, és az otthon töltött kellemes tévénézős, nassolós estéknek köszönhetően pár év alatt mintegy 5-6 kilót is magunkra szedünk.

Az esküvőnk előtt újból fogyókúrába kezdünk, ekkor nagyjából 3,5 kilót veszítünk el. A következő szakasz a babavárás időszaka, amikor szinte nincs nő, aki ne hízna legalább 8-10 kilót. Ezt több-kevesebb sikerrel leadjuk, de jönnek a viszonylag nyugalmas, családanyai lét évei, és a kilók újra csak gyűlnek. A nők súlyingadozásában az ötödik szakasz a gyerekek kirepülése utáni idő, amikor újra van időnk magunkra, és ilyenkor sok nő képes jelentős súlytöbblettől megszabadulni.

Az érzelmi életünk nagyon erősen meghatározza az egészségünket és a testsúlyunkat is. A súly növekedése és csökkenése jellemzően a partnerkapcsolatban és a családi életben bekövetkező változásokhoz köthető. A 3000 nő megkérdezésével végzett kutatás rávilágított, hogy mennyire nehéz egyenletes szinten tartani a súlyunkat. A meginterjúvolt nők 70 százaléka azt mondta, hogy a boldogságát alapvetően meghatározza a párkapcsolata zavartalansága. Több mint felük állította, hogy a súlyát közvetlenül befolyásolta, ha épp haragszomrád volt a férjével, élettársával. Ilyenkor nagy a csábítás, hogy nassolással enyhítsék a lelki fájdalmakat. Ugyanakkor többségük abban is biztos, hogy a partnerének kevésbé tetszik, ha már 5-10 kilót magára szed. Érdekes módon a biztos érzelmi hátterű kapcsolatban élő nők kevésbé voltak kritikusak a saját hízásukkal szemben, mint azok a nők, akiknek nem volt stabil a kapcsolatuk.

Vitt már haza olyan élelmiszert, amelyről csak kibontás után derült ki, hogy nem éppen a legfrissebb? Biztos benne, hogy mindig azt az árat számolják a pénztárnál, ami a polcon ki volt írva?[[tovabb]]

Ezer, 15 évesnél idősebb felnőtt honfitársunk vásárlási szokásainak vizsgálata azt mutatja, hogy többségünk nem hagyja magát átverni, odafigyel arra, hogy mit és mennyiért vásárol.. A felmérésből kiderült, hogy a lakosság mintegy harmada saját bevallása szerint mindig, további közel egyharmada pedig gyakran gondosan ellenőrzi a boltban a vásárolt termékek lejárati idejét. Tizedük soha nem követi ezt a gyakorlatot, és további 16 százalékuk is csak ritkán ellenőrzi, meddig fogyasztható az általa választott élelmiszer.

A megkérdezésből kiderült, hogy a vásárlók tudatosak az árakat illetően. Ötből közel hárman mindig, illetve gyakran odafigyelnek a pénztárnál, hogy az árak ugyanazok-e, mint ami a polcon kiírva szerepelt. Tízből négyen vallották, hogy pontosan tudják, mennyibe kerülnek az általuk leggyakrabban vásárolt termékek a különböző boltokban, ahol vásárolni szoktak. A vásárlók 40 százaléka szokta összehasonlítani a termékek árát különböző boltokban, ám ezzel a módszerrel a megkérdezettek közel fele soha nem, illetve ritkán él. A különböző darabszámú, vagy súlyegységben megadott termékek árának azonos mértékegységre történő átszámításával tízből csupán hárman „vesződnek” mindig, vagy gyakran - a többség ezzel nem tölt időt. Többen vannak azok, akik soha, vagy csak ritkán  tájékozódnak döntés előtt az akciós termékek akción kívüli áráról.

Nagyjából egyensúlyba került azok aránya, akik jellemzően bevásárlólista alapján, vagy anélkül vásárolnak: 45 százalék soha, vagy csak ritkán készül előre a vásárlásra ily módon, ezzel szemben ötből ketten mindig, négyből egy válaszadó pedig gyakran írja fel előre, mi is hiányzik háztartásából.

Közel minden második vásárló keresi tudatosan azt az akciót az üzletbe lépve, melyről előre tudomást szerzett, míg tízből közel négyen soha, vagy csak ritkán tesznek így. Az akciós vásárlási lehetőségeket vásárlás előtt a válaszadók közel fele soha, vagy csak ritkán kutatja. A megkérdezettek saját bevallásából az derül ki, hogy viszonylag kevesen feltételezik azt, hogy ha a kívánt termék nem csak a megszokott helyén található, akkor az akcióban van – a többiek a polcvégeken vagy külön állványon történő kihelyezést nem értékelik akcióként.

A termékhez csomagolt ingyenes ajándék sem feltétlenül jelent vonzóerőt, hiszen négyből egy-egy vásárló soha, vagy csak ritkán teszi külön megfontolás tárgyává az ilyen termék beszerzését. Az ingyenes ajándék értékét csupán 28 százalék igyekszik mindig, vagy gyakran felbecsülni, ezzel a kérdéssel ugyanennyien soha nem foglalkoznak.

Német tudósok kikísérleteztek egy új módszert arra, hogy éretlen hímivarsejtből őssejtet lehessen előállítani. Ilyen módon megszűnhet az embriók létrehozásának, majd elpusztításának etikailag meglehetősen megkérdőjelezhető gyakorlata.[[tovabb]]

Az őssejtek az élőlények alapsejtjei, amelyek még nem differenciálódtak, és a megfelelő kémiai környezetben a test különféle specializált sejtjei, szövetei tenyészthetőek ki belőlük. Azt már egy ideje felfedezték, hogy embriókból kinyerhetők őssejtek, és a megszülető magzatok köldökzsinórjának vérében is találhatóak még ilyen sejtek. Az embrionális őssejteket tartották eddig a leginkább alkalmazkodóképesnek, de most úgy tűnik, hogy a férfi nemi szervekből nyert sejtek ugyanolyan jól használhatóak és semmiféle etikai problémát nem vetnek fel.

A Tübingeni Egyetem kutatói, akik a Nature című tudományos szaklapban közzétették a felfedezést, szintén a módszer természetes voltát emelték ki, és azt, hogy így a beteg férfi a saját szervezetének a szöveteit kapja vissza, tehát nem kell kilökődéstől tartani.

Joggal merül fel a gondolat, hogy a nők hátrányos helyzetbe kerültek, de ez nem egészen igaz. Tavaly már sikerült emberi bőrsejtekből őssejtet előállítani, és a tübingeni tudósok úgy sejtik, hogy talán a petesejtekből is nyerhető ki őssejt, de ez még további vizsgálatokat igényel.

A mostani kutatásban 22 különböző korú férfi heréiből emeltek ki éretlen spermiumokat, amelyeket a megfelelő kémiai táptalajon „nevelgetve” különféle sejteket hoztak létre. Így például agysejteket, amelyek beültetésével pótolhatók a Parkinson kóros beteg elpusztult agysejtjei. De ugyanígy létre tudnak hozni szív-, hasnyálmirigy- és májsejteket is, amelyekkel szintén rengetegféle, betegség okozta károsodás hozható helyre.

Bár most éppen az igazi vénasszonyok nyarát élvezhetjük még néhány napig, a hidegedő estéken eljött a héjában sült krumpli szezonja. Valószínűleg ember nincs a Földön, aki ne szeretné, igaz manapság eléggé nehéz dolgunk van, ha a fő összetevőt, a burgonyát, jó minőségben szeretnénk megvásárolni.[[tovabb]]

Ennek az írásnak ugyan nem ez a témája, de muszáj szót ejteni arról, hogy jószerével nem lehet kifogástalanul finom és minőségi krumplit találni. Lehet magyar vagy külföldi, fehér, sárga, avagy pirosas héjú, rengeteg benne a rossz, a keserű, a nem egyenletesen fövő-sülő darab. Hová tűntek vajon a finom krumplik? Jó lenne tudni, mert enélkül bele sem érdemes kezdeni a héjában sült burgonya készítésébe, akármilyen finom szószokat és töltelékeket is találunk ki hozzá.

Kísérletezni pedig nagyon jó. Gyerekkoromban klasszikusan libazsírral, sóval ettük, illetve ették a szüleim, mi a húgommal maradtunk a vajnál. Csak jéhideg, aztán megolvadó vajforgácsokkal tudtam sokáig elképzelni a sütőben sült krumplit. Később tejfölt kevertem fokhagymával, máskor reszelt sajttal, esetleg kockára vágott sonkával, és ezt töltöttem a kettévágott krumpliba. Az is nagyon érdekes, hogy ki-ki hogyan készíti és eszi a héjában sült krumplit. Van, aki esküszik az alufóliás becsomagolásra, mások „pucéran” teszik be a sütőbe szegény zöldségeket. Van, aki teljesen kibontja a héjából a megsült burgonyát, van, aki a ropogósra sült héjat is megeszi. Valamiféle öntetet azonban mindenki rak rá. A lehetőségek tárháza végtelen, legfeljebb a pénztárcánk szab határt az akár különleges hozzávalók beszerzésének. Íme néhány ötlet!

-    majonéz, reszelt sajt, újhagyma, durvára őrölt feketebors
-    Brie sajt egy pötty áfonyalekvárral
-    majonéz, currypor, főtt aprórák
-    mexikói babpüré (konzervben kapható), reszelt sajt
-    majonéz, tonhalkonzerv, citromlé, kapribogyó
-    tejföl, reszelt sajt, kockára vágott sonka, fokhagyma,  petrezselyem
-    tejföl, pár csepp grillszósz, reszelt füstölt sajt
-    ropogósra sült angolszalonna összetörve, reszelt sajt
-    sült hagymakarikák, reszelt sajt
-    natúr krémsajt, snidling

A hétköznapi élet során teljesen természetesnek vesszük, hogy egyes embereket szépnek, másokat kevésbé vonzónak találunk. De tudjuk vajon, hogy mik azok a jellemzők, amelyek széppé vagy csúnyává tesznek minket mások szemében? És tehetünk valamit azért, hogy vonzóbbak legyünk az ellenkező nem számára?[[tovabb]]

Mára a tudósok három fő jellemzőt azonosítottak, amelyek eldöntik, hogy egy emberi arc vonzó-e vagy sem. Hangsúlyozni kell, hogy most pusztán csak a vonásokról beszélünk, testalkat, személyiség és lélek nem játszik szerepet, holott jól tudjuk, hogy ezek legalább akkora jelentőséggel bírnak mint egy szép arc.

Tehát, az arc vizsgálatánál azt nézzük, hogy mennyire simul bele az átlagba, mennyire szimmetrikus, és mennyire hordozza magán a női vagy a férfi nemre jellemző vonásokat. Az átlagosság furcsának tűnhet, hiszen úgy gondoljuk, hogy ami átlagos, az unalmas is. Itt azonban arról van szó, hogy bizonyos határok között meg lehet adni az emberi arc szokásos méreteit. Minél inkább megfelel ennek egy arc, annál inkább vonzónak tartjuk. Kigyermekkorunktól kialakul bennünk egy séma, hogy általában, „átlagosan” milyen egy emberi arc, és ehhez a képhez mérjük a többi ember arcát. Ezért tűnik fel annyira, ha egy méretes krumpliorrot vagy duplán gyűrődő tokát látunk. Tudatalatti szinten az átlagtól nagyon eltérő vonások azt sugallják, hogy tulajdonosuk génjeiben tovább örökítheti őket, és ez is meghatározza, hogy az adott embert vonzónak látjuk-e vagy sem.

Egy arcot annál szebbnek látunk, minél szimmetrikusabb, olyannyira, hogy még a szabálytalan vonásokat is megbocsátjuk, ha az arc két fele ugyanolyan. Ez azonban elég ritka, nagyon érdekes például, ha egy embert szemtől szembe megnézünk, majd akkor is, amikor tükörbe néz. Biztos, hogy másnak fogjuk látni, és ez azért van, mert a tükörkép kiadja, hogy az arc két fele nem pontosan megegyező. A szimmetria jó géneket sugall, azt, hogy nem volt az illetőnek olyan komoly betegsége, amely eltorzította volna a vonásait, tehát valószínűleg egészséges gyermeket képes szülni vagy nemzeni.

A nőies, illetve férfias jegyeket a nemre jellemző hormonok alakítják ki. A férfiaknál a tesztoszteronnak köszönhető az erős állkapocs, a vastagabb szemöldök, a nagyobb orr, a keskenyebb száj, és az arc alsó részének relatíve nagyobb volta. A nők azért vonzódnak a férfias arcú férfiakhoz, mert a megfelelő tesztoszteronszintről árulkodó arc vélhetően jó nemzőképességgel társul.

A nőknél pedig az ösztrogén formálja a telt ajkakat, a hamvas bőrt, az apróbb, hegyesebb állat, a csinos kis orrot, a magasan ívelt szemöldököt, és az arc alsó részének relatíve kisebb voltát. Ezek a női arc szépségének fő összetevői a férfiak szemében

Nem, nincs még túl korán, ha esetleg csodálkoznának a témaválasztáson. Ha szeretnék a csemetéjüket a Mikulástól, Lappföldről érkező, személyre szóló levéllel és apró ajándékkal meglepni, már most érdemes az előkészületeket megtenni.[[tovabb]]

Ma, amikor ellátogattam a Mikulás Északi-sarkkörön lévő „irodájának” honlapjára, azt olvastam, hogy karácsonyig még 84-et kell aludni, akkor pedig Mikulásig már csak 66-ot! A magyar gyerekeknek december 6. a Mikulás eljövetelének napja, ezért jó lenne, ha addigra megkaphatnák tőle a levelet. A honlap szerint november végén kezdik postázni a küldeményeket, az angolszász hagyományokhoz igazodva, ezért elképzelhető, hogy kicsit később érkeznek meg Magyarországra is. A világ minden tájáról sok ezer kérés fut be Rovaniemibe karácsonyig, ezért jó, ha idejében leadjuk a rendelésünket.

A levél megrendeléséhez a tudnivalókat ezen a címen találják: http://www.santagreeting.net/?deptid=9963

A nyelv angol, de a lap bal alsó sarkában választhatnak még németet, spanyolt, olaszt, franciát és oroszt is. Ha az alapvető információkat megértették, és rákattintanak a tényleges megrendelő formulára, ott láthatják, hogy a küldendő levél nyelve lehet magyar is, tehát a gyermekük el tudja olvasni a neki szóló levelet, nem kell azt lefordítani. A levél ára 6.95 euró, amelyet bankkártyával tudnak kifizetni, és a levelet elsőbbségi postával küldik ki. Az elmúlt 2 évben a Libri könyvesboltjaiban is meg lehetett rendelni a levelet Lappföldről, sőt még maga Joulupukki ( a Mikulás finnül) is ellátogatott hazánkba. Remélhetőleg idén sem szakad meg ez a hagyomány.

Egy ideje már ismert tény – tudományos körökben legalábbis –, hogy a víz nélkül, cukor jelenlétében sütött fehérjék úgynevezett glikációs végtermékeket hoznak létre, amelyek káros hatással vannak a szervezetünkre.[[tovabb]]

Ezek az anyagok fel tudnak halmozódni a vérben, az erekben és a szövetekben, és idegkárosodást is okozhatnak. A glikációs végtermékek (AGE) magas hőmérsékleten való sütés közben keletkeznek. Ha a sütés víz hozzáadása nélkül történik, akkor a cukrok hozzá tudnak kötődni a fehérjékhez, és így jön létre az AGE. Víz jelenlétében ez nem zajlik le, így a párolt, főzött ételek sokkal egészségesebbek, mint a sütött vagy grillezett társaik.

Az AGE-k gyulladásokat hoznak létre az élő szövetben és többek között a reuma, az Alzheimer-kór, keringési betegségek és egyes tumorok kifejlődésében játszhatnak szerepet. Legnagyobb mennyiségben a sütött-pörkölt húsokban termelődik az AGE, de például a magas hőmérsékleten kezelt ultrapasztőrözött tejben is megtalálható, ezért jobb, ha pasztőrözött tejet és savanyított tejtermékeket fogyasztunk.

A sült zöldfélék is tartalmaznak glikációs végtermékeket, csak sokkal kisebb mennyiségben mint a húsok. A sült krumpli ebből a szempontból kicsit egészségesebb mint a grillezett sertésborda. Célszerűbb azonban a zöldségeket is inkább nyersen vagy párolva elkészíteni. Tudni kell azt is, hogy glikációs végtermék minden sült ételben található, így a kenyér héjában, az almáspitében, de még a kedvenc pörköltkávénkban is.

Ha valaki azt hiszi, hogy a parfümök a jövőben egyre izgalmasabb virágtónusok keverékével kényeztetnek minket, vagy netán a könnyed, gyümölcsös illatok újszerű keverékét ismerhetjük meg, nos, az téved. A modern vegyipar eddig soha nem látott összetevőjű és hatású illatkreálmányokat dob mostanság piacra.[[tovabb]]

Az egyik legújabb illat tulajdonképp nem is illat, ugyanis nincs szaga egyáltalán, és teljesen színtelen is. Az ára viszont igencsak borsos, egy 25 ml-es üveg belőle közel 90 ezer forintnak megfelelő dollárba kerül. Viszont a hatása frenetikus! Nem a csuklóra vagy a fül mögé kell dörzsölni a bőrre, hanem az orrunk alá, azután már csak pár perc, és a „parfüm” gyártójának ígérete szerint érezhetjük, ahogyan a memóriánk élesedik és a gondolkodásunk kitisztul. A szervezetünk stressz-szintje csökken, a szorongás elillan és nő az önbizalmunk.

A parfüm reklámja azt állítja, hogy ez egy öregedés elleni aromaterápiás szer. A működési elve pedig az, hogy feromonokat tartalmaz, amelyek belégzés útján eljutnak az agy érzelmi elégedettségért felelős részébe és stimulálják azt. A stressz gyengíti az immunrendszert, növeli a szabadgyökök mennyiségét a testben, így ha a kellemes érzeteket szabályozó agyterület kap egy kis támogatást, az a stressz, a betegségek és az öregedés ellen egyaránt hat. A szkeptikusok persze azonnal a placebóhatást említik, ám a használói azt állítják, hogy olyasféle jó érzésük lesz a parfüm használatától, mint amikor hosszú rossz idő után hirtelen kisüt a nap.

Mindenesetre az intelligens parfümök kezdenek komoly trendet teremteni, Nagy-Britanniában például hamarosan megjelenik az exkluzív üzletekben egy olyan parfüm, amelynek illatától akár 10 évvel is fiatalabbnak „szaglik” a viselője. Vélhetően hosszú sorok fognak állni a boltok előtt, ha ez valóban igaz.

Általában azt tekintjük udvarias eljárásnak, ha a kollégák, barátok azonnal válaszolnak az emailjeinkre. Könnyen lehet azonban, hogy a gyorsan válaszoló ismerősünk szorongásos problémákkal küzd, ami a levelezési szokásaiban is megnyilvánul.[[tovabb]]

Vizsgálatok szerint az embereket három csoportba lehet sorolni az elektronikus levelezési szokásaik szerint. A nyugodt típusú levelezőket nem zavarja, hogy ömlik be a postaládájukba a sok üzenet, egyáltalán nem érzik a sürgető nyomást, hogy azonnal válaszoljanak, napokig, akár hetekig is halogatják az írást. A lelkesek gondot fordítanak arra, hogy időben válaszoljanak, ám nem érzik úgy, hogy elborítja őket a sok levél, ellenőrzésük alatt tudják tartani a helyzetet. A stresszelő típusú embereket állandó szorongással tölti el, hogy biztosan ne felejtsenek el idejében írni mindenkinek. Kutatók szerint körülbelül azonos eloszlásban található meg az internetet használó népességben a három levelező típus. Azt is észrevették, hogy a stresszelő típusú levelezők között nagyon sok a nő, és ők, érthető okokból, negatívan viszonyultak az emailhez.

További igen érdekes megfigyelésük volt, hogy a számítógépen dolgozó emberek egy óra alatt átlagosan 30-40 alkalommal néztek bele a postaládájukba, hogy kaptak-e új levelet. Megkérdezésre a többség ennél jóval kevesebb alkalomról számolt be, de a figyelő szoftver, amit a kísérlet idejére a gépükre telepítettek, egészen mást mutatott. Az új emailről szóló figyelmeztetés észlelése után az átlagos dolgozó másfél perc múltán megnézte a levelet.

Ma már egyre többen látják, hogy a modern irodai környezetben az email növekvő problémát okoz. A kommunikáció nagyon-nagy része írásban folyik, hiszen így nyoma van egy-egy közlésnek, ráadásul az elektronikus levéllel együtt csatolt anyagokat is lehet küldeni. Viszont, ha lépést akar tartani a munkatárs a beáramló információval, akkor folyton félbe kell szakítnia az aktuális munkáját, és leveleket kell olvasnia. Az emberi agy a folyamatos félbeszakításoktól és figyelemelterelésektől sokkal gyorsabban elfárad, így a munka nem lesz igazán hatékony. Különösen a koncentrációt és elmélyülést igénylő munkák és feladatok sínylik meg, ha végzőjük gyakran kénytelen az emailjeit ellenőrizni.

Az ősszel együtt ismét itt az almaszezon, lehet válogatni a különféle méretű, színű és ízű fajták között. És természetesen a különféle almás sütiket is sorban lehet sütni, hiszen a magyar hagyományok bővelkednek az ebből a közkedvelt gyümölcsből készült finomságokban. Mi most egy külföldi süteményt ajánlunk a figyelmükbe, amely nagyon finom és olyan egyszerű, hogy jószerével egy gyerek is megpróbálkozhat vele.[[tovabb]]

Hozzávalók:

8 közepes méretű alma, meghámozva, szeletekre vágva
20 dkg datolya apró kockákra vágva
10 dkg durvára vágott dió vagy mandula
10 dkg barnacukor
6 dkg liszt
6 dkg nagyon hideg vaj
1 teáskanál őrölt fahéj
egy csipet só

Az almaszeleteket a datolyával együtt kivajazott, kb. 24x32 cm-es tűzálló tálba tesszük. Egy másik tálban összekeverjük a lisztet, a cukrot, a sót és a fahéjat, majd villámgyors mozdulatokkal elmorzsoljuk benne a vajat és hozzáadjuk a diót vagy mandulát is. A keveréket a gyümölcsökre szórjuk, és a süteményt előmelegített 170 fokos sütőben 35-40 percig, illetve addig sütjük, amíg az alma megpuhul. Langyosan vaníliafagylalttal vagy tejszínhabbal nagyon finom.

A gyerekek mindig megérzik, még ha az édesanyjuk az utolsó leheletéig tagadja is. Tény, hogy sok anyukának egyik gyereke kedvesebb, mint a másik. A legtöbb, amit egy szülő hajlandó elismerni az az, hogy másképp szereti ezt vagy azt a csemetéjét, de hogy az érzelmek intenzitásában eltérés lenne, azt még maguknak sem ismerik be, nem még másoknak.[[tovabb]]

Az ok igen egyszerű, ők maguk is szégyellik, hogy különbséget tesznek a tulajdon magzataik között, ráadásul ez egyfajta tabu, a társadalmi közvélekedés szerint anya így nem viselkedhet. Éppen ezért ezt a lelki folyamatot kutatni is nagyon nehéz, az anyukák a semleges kívülállónak sem szívesen beszélnek valódi érzéseikről. Pedig igazi problémáról van szó, amely több nőt érint, mint gondolnánk. Pszichológusok becslése szerint az édesanyák egyhatoda érez különbözőképpen a gyerekei iránt.

Megfigyelhető, hogy van, aki az első gyermekét szereti kevésbé, mert az anyaság első megélése traumát okozott a nőnek. Befolyásoló tényezők lehetnek a szülés körülményei, hosszúsága, az életadással járó fájdalmak is. Esetleg azt a gyereket szereti jobban az anyukája, aki kedvesebb, simulékonyabb természetű, úgymond nem okoz problémát.

Ezek az érzések nem egyedülállóak, és jó hír, hogy lehet alakítani őket. Kutatók szerint a gyerekeiket nem egyformán szerető nőknek sokszor a párkapcsolatával sincs minden rendben, vagy úgy érzik, hogy a rengeteg feléjük irányuló elvárásnak nem tudnak megfelelni, maximalisták, így nagyon erősen önkritikusak. Lehet, hogy nem szeretik másképp egyik vagy másik gyereküket, de a „nem vagyok jó anya” gondolatköréből nem bírnak szabadulni.

Mindenesetre a valóban kivételező mamák nem biztos, hogy jót tesznek a kedvenc gyermekükel sem: megronthatják a kapcsolatát a többi testvérével, akik rajta verik le – akár fizikailag, akár képletesen – az édesanyjuk külön bánásmódját, ráadásul az elkényeztetett gyerek később nagy pofonokat kaphat az élettől. Az elnyomott családtag viszont már korán megtapasztalhatja, hogy nem fair a világ, így adott esetben életrevalóbb, küzdőbb személyiség válhat belőle.

A GfK Hungária tanulmánya szerint egy magyar háztartás egy-egy vásárlás alkalmával átlagosan 1800 forintot hagyott a kasszánál az idei január-júniusi időszakban. A pénteki és a szombati vásárlások nagyobb értékűek, és az autóval történő bevásárlásokat leginkább a hipermarketekben intézzük. Jelentősen megnőtt a kártyás fizetések növekedésének üteme az előző évekhez képest, ám még így is kevesen és kevés tranzakcióban használjuk a plasztiklapocskákat.[[tovabb]]

 
Az elmúlt években a modern kereskedelmi formák terjedésével egyre általánosabb lett, hogy a nagy alapterületű, széles választékkal rendelkező üzletek léptek elő a nagyobb, felhalmozó jellegű bevásárlások helyszínévé, míg a gyalogosan is könnyen megközelíthető kisboltokban a fogyasztók jellemzően a napi bevásárlásokat végzik. A magyar háztartások 2008 első félévében is a kisboltokat keresték fel leggyakrabban, átlagosan heti rendszerességgel.

A hétvégi vásárlások súlyának növekedése töretlen az elmúlt néhány évben. A hét utolsó három napján – főként pénteken és szombaton – zajlik a bevásárlások közel fele (46 százalék). Számottevő vasárnapi vásárlás a hipermarketek mellett a diszkontokban figyelhető meg. Hasonlóan a pénteki és szombati vásárlásokhoz, a háztartások vasárnap is az átlagosnál nagyobb összegeket hagynak a pénztáraknál egy vásárlás alkalmával. A hipermarketekben az érték alapon számolt forgalom 10 százaléka, míg a diszkontokban a forgalom 7 százaléka esik a hét utolsó napjára.

A kártyás fizetések hányada még viszonylag alacsonynak mondható, viszont jelentős a fejlődés üteme az előző évekkel összehasonlítva. Bankkártyával 2008 első félévében a vásárlásaik 7 százalékának ellenértékét egyenlítették ki a vevők. Mivel bankkártyával jellemzően nagyobb értékű vásárlásokért fizetünk, ezért nem meglepő, hogy értékben kétszer akkora arányt képvisel ez a készpénzkímélő fizetési mód. A kereskedelmi csatornák közül a hipermarketekben fizetünk legnagyobb arányban kártyával, itt a forgalom egyötöde bonyolódik kártyás fizetéssel. Bár egyre több kisbolt-lánc estében válik lehetővé a kártyás fizetés, mégis elenyésző a plasztikkártyás beszerzések aránya, mi több, a független kisboltok esetében szinte nem is létezik.

Képzelje el, hogy a bankautomatából 10 ezer forintot szeretne kivenni, de az egy húszezres bankjegyet ad ki, mert rosszul töltötte fel a felelős banki munkatárs. Mit tenne? Megtartaná a többletpénzt vagy visszavinné a bankba? Ha visszavinné, miért tenné? (A) Mert nem helyes más tulajdonát megtartani? (B) Vagy mert minden veszteséget végső soron az ügyfelekkel fizettet meg a bank? (C) Esetleg attól tart, hogy rájönnek a dologra és baja származik belőle?[[tovabb]]

 Bármelyik „megoldást” választotta is, jól döntött, a különbség pusztán annyi, hogy a helyes cselekedet mögött húzódó indoklás egy-egy etikai irányzatot képvisel, amelyek segítenek nekünk eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz.

Ha az A választ választotta, akkor ön a fegyelmezett lelkiismeret szavára hallgatott, vagyis azért cselekszik jót, mert ez bátor, figyelmes és fair viselkedés. Ezt a fajta morális viselkedést az emberek többsége a közeli kapcsolataiban alkalmazza. A nehézségét az adja, hogy a saját érdek gyakran ütközik másokéval, és az ember alapvetően önző lény, így problémás lehet mások javára dönteni.

A B válasz a társadalmi lelkiismeret szava, vagyis aszerint döntjük el, hogy valami helyes-e, hogy milyen hatása lesz szűkebb vagy tágabb környezetünkre. Ezt az elvet a munkahelyen, iskolában, illetve egyéb nagyobb közösségekben érvényesítjük. Kisiklásokra persze ez a morális irányzat is ad alkalmat – például „a cél szentesíti az eszközt” elve gyakran indul ki a közösség számára jó döntésekből.

A C válasz a szabálykövető magatartást jelöli. Nincs szükség arra, hogy elgondolkodjunk, mi a jó és mi a rossz, a törvényi és etikai szabályok pontosan megmondják, nekünk csak be kell őket tartani. Ezt leginkább az üzleti életben alkalmazzuk, illetve olyan helyzetekben, amelyekben nem vagyunk érzelmileg-személyesen érintettek. A probléma leggyakrabban ezzel a morális állásponttal az, hogy merevvé teszi, mintegy megszünteti az önálló gondolkodást, a mérlegelést, és hiányzik belőle az empátia.

Ez a három etikai irányzat keveredik mindannyiunkban, sajátos, csak ránk jellemző morális DNS-t alkotva, meghatározva az életünk döntéseit. A három irányzat alkalmazásának mértéke és egyensúlya függ a személyiségünktől, a tapasztalatainktól, a korunktól, a társadalomtól, amelyben élünk, de még a vallásunktól és a politikai irányultságunktól is.

Az anorexiáról és a bulímiáról többet is hallunk és olvasunk, mint amennyit szeretnénk, ám létezik egy étkezési rendellenesség, amelyről nem túl sok információ található, bár valószínűleg több embert érint, mint a másik kettő.[[tovabb]]

A mániákus túlevésben szenvedő ember rövid idő alatt hatalmas mennyiségű ételt töm magába rendszeres időközönként. A zabálási rohamok alatt úgy érzi, hogy nem ura a cselekedetének, és már közben is, de főleg utána rettenetes lelkiismeretfurdalást érez. Eddig ez még bulímia is lehetne, de a mániákus túlevők nem hánytatják magukat, nem szednek hashajtót, vagyis nem próbálnak megszabadulni a feleslegesen bevitt kalóriáktól. Nem, ők csak sokat esznek.

A túlevők többsége normál testsúlyról indul, ám a sorozatos zabálások előbb-utóbb éreztetik hatásukat, és jelentős hízást eredményeznek. A mániákus túlevők gyakran szenvednek stresszes, szorongásos, depressziós tünetektől, gyakorlatilag ezt a problémát próbálják ételbe folytani. A túlevés ezért nem gyengeség vagy jellemhiba, hiszen sajnos nem olyasmi, amin pusztán akaraterővel úrrá tudnak lenni.

Időről időre mindenkivel megtörténik, hogy kicsit sokat eszik, ám a mániákus túlevésnél ennél többről van szó. Ilyenkor az emberek 1-2 óra alatt megehetik a normál napi kalóriamennyiséget (akár 2-3000 kalóriát) úgy, hogy nem is éhesek, csak vígaszként, a stressz levezetésére falatoznak. A túlevő rendkívül gyorsan eszik, általában egyedül, hogy senki ne lássa a zabálási rohamot, és addig tömi magába az ételt, amíg már fájdalmasan túltelődik a gyomra. A rossz közérzet, émelygés, emésztési panaszok csak az egyik része a túlevés következményeinek. A lelki fájdalmak sem maradnak el: bűntudat és depresszió a behabzsolt rengeteg étel „jutalma”.

A mániákus túlevés lelki eredetű betegség, ezért pszichoterápiával, illetve antidepresszáns gyógyszerek szedésével orvosolható. Rendszerint a kamaszkor vége felé és fiatal felnőtt korban jelentkezik, a nők gyakrabban érintettek benne mint a férfiak. Kutatók szerint valószínűleg befolyásoló tényező, ha a beteg olyan kultúrában él, ahol a soványságot istenítik, és ideálként állítják az emberek elé. Amerikai vizsgálatok szerint 100 túlsúlyos ember közül 25 szenved mániákus túlevésben, így az elhízásos esetek számának növekedésében is jelentős szerepet játszik ez a probléma.

Hajprobléma: valószínűleg ez okozza a legtöbb gondot reggel, amikor munkába, suliba indulván az utolsó pillantást vetjük a tükörbe. Hogy nem úgy áll, hogy lapos, hogy elfeküdtük, hogy száraz, hogy zsíros, hogy egy hete voltunk fodrásznál, és mégsincs semmi formája a frizuránknak.[[tovabb]]

Nem számít, hogy milyen a samponunk vagy a hajformázónk, a természet erőivel szemben gyakran hasztalannak tűnik harcba szállni. Ha a hajunk bénán akar állni, akkor bénán is fog állni. A bayreuthi egyetem kémikus kutatói olyan elektronmikroszkópot fejlesztettek is a közelmúltban, amellyel azt tudják vizsgálni, hogy az ember hajszálai hogyan viselkednek, amikor összedörzsölődnek egymással. Ehhez természetesen olyan felbontású műszer kell, amely a méter milliárdod részét képes vizsgálni, így megnézhetik a hajszálak minden egyes atomját, és azt is, hogy milyen kémiai és fizikai változások történnek, amikor két hajszál valamilyen erő hatására kapcsolatba kerül egymással.

A kutatás a szépségipart fogja szolgálni, hiszen így jobb hajápolási termékeket tudnak kifejleszteni. Korábban csak azt tudták vizsgálni egy-egy új termék tesztelése során, hogy a használata mellett mekkora erőt kell kifejteni a haj kifésüléséhez. Önkéntesek is kipróbálták a kísérleti terméket, és a vegyészek csak az ő szubjektív véleményükre támaszkodhattak. Ezért van, hogy a különféle kenceficék címkéin gyakran olvashatunk ilyesmit: a kísérletben részt vett nők 88 százaléka tapasztalta, hogy selymesebb lett a haja az X balzsamtól. Objektív, tudományos jellegű vizsgálati módszer azonban eddig nem létezett.

A külső környezeti hatások mellett a haj két tulajdonsága okozza leggyakrabban azt, hogy a fürtjeinket kezelhetetlennek érezzük. Egyrészt a hajszálakat érő mechanikai roncsolódás következtében a szálak nem simák, hanem a szarulemezkék felállnak rajtuk, így durva érzetet ad a hajunk, és kifésülni is nehéz. Másrészt a haj felületén negatív elektromos töltés halmozódik fel, ami szintén nem a tökéletes frizura legjobb barátja. Olyan termékekre van szükség, amelyek tápláló anyagokat tartalmaznak a hajszálak tartós kisimítására, másrészt pozitív töltésű részecskéket tartalmaznak, hogy a hajszálak között létrejövő taszítást ellensúlyozzák. Úgy tűnik mostantól, a szuper-mikroszkóppal biztosabban meg tudják majd mondani, hogy az újonnan kikevert balzsam alkalmas-e erre a feladatra.

Mexikó dél-keleti részén olyan ősi edényt találtak nemrégiben, amelynek alapos elemzése kimutatta, hogy több mint 3500 évvel ezelőtt kakaóitalt fogyasztottak belőle. Ezt a területet az aztékok éppen azért hódították meg, mert hatalmas kakaócserje ligetek tarkították. A következő hódítók, a spanyolok már leírták a krónikáikban, hogy az azték birodalom előkelőségei pörkölt-őrölt kakaóbabból készült, habosított és csilivel ízesített különlegességet isznak rendszeresen.[[tovabb]]

A Paso de la Amada nevű faluban előkerült leletek tanúsága szerint már az i.e. 1900-1500 körüli időkben ismerték és használták a kakaót az amerikai kontinens őslakosai. A régészek 16 edény belsejéből vettek mintát és kettőben meg is találták a csokoládéital szinte hihetetlen módon még mindig felfedezhető nyomait.

Bár mi itt, Európában általában szelídebb változatban isszuk a forró csokit vagy a kakaót, érdemes kipróbálni az azték indiánok receptje ihlette kicsit pikánsabb italt is.

Hozzávalók 2 személyre: 4 dl tej, fél vaníliarúd kikapargatott belseje, 1 kisebb csilipaprika kettévágva (a magjait távolítsuk el), 1 fahéjrúd, 5 dkg, legalább 80% kakaótartalmú csokoládé.

A tejet tegyük lábasba a vaníliával, fahéjjal és a csilivel, forrósítsuk fel, de ne forraljuk. A csokit reszeljük le, és folytonos keverés mellett szórjuk a fűszeres tejbe. Vegyük le a tűzről a kész csokit, és befedve még 5 percig hagyjuk állni, hogy az ízek átjárják az italt. Végül szűrjük át, és két csinos csészében tálaljuk. (A csili mennyisége tetszés szerint csökkenthető vagy növelhető.)

Nyaralni indulván a barátnőm kis híján otthon hagyta a fényképezőgépüket. Ha nincs a férje, akkor bizony csak vásárolt képeslapokkal térhettek volna haza a tengerpartról. A barátnőm zavartan nevetve mondta, hogy tudatalatti cselekedet volt a gép kihagyása a csomagból. Ugyanis kifejezetten utálja, ha fénykép készül róla. És ezzel nincs egyedül.[[tovabb]]

Azt hiszem, sokunknak ismerős ez az érzés. Töltögetjük le a fotókat, és azon ájuldozunk, hogy hogyan vághattunk olyan idétlen arcot, amott meg miért nem figyeltünk a pólóból kibuggyanó hurkácskákra a hasunkon, és egyáltalán: milyen iszonyúan kövérnek nézünk ki minden egyes képen!

A papírképek korában én egyszerűen kiemelgettem a halomból a szerintem „gáz” fényképeket, majd gondosan apró fecnikre tépkedtem őket. Ma már egyszerűbb a dolog: én magam töltöm le a memóriakártya tartalmát, és csak az kerülhet más szeme elé, ami a szigorú szűrőmön átment.

Egy angol felmérés szerint a 35-44 éves korú nők azok, akik a leginkább elégedetlenek a fényképeken, videofelvételeken megjelenő képmásukkal, míg a 35 év alatti férfiak gyakorlatilag el vannak ájulva attól, hogy hogyan néznek ki a fotóikon.

Sok nő tudatosan kerüli azokat az alkalmakat, amikor lencsevégre lehetne őket kapni. Temérdek képük van a családról, a barátokról, a kedvenc háziállatukról, a virágaikról, de saját magukról nagyon kevés. A bevezetőben említett barátnőm egyszer erős öniróniával azt mondta, hogy ha másnap meghalna, akkor a két kisgyerekének szinte nem maradna róla semmilyen fényképes emléke.

De miért okoznak a fényképek akkora sokkot számtalan nőnek? Hiszen nap mint nap látjuk magunkat a tükörben, és – legalábbis egy bizonyos életkor után – viszonylag elégedettek vagyunk a külsőnkkel. Igaz, hogy nem vagyunk Cindy Crawfordok, de a vasorrú bábák sem, akkor mégis miért gyűlöljük a fotókon megjelenő külsőnket? A fő ok az, hogy a fénykép másképp állít minket a fókuszba, mint a tükörbe nézés. Ha a tükör előtt állunk, meg tudjuk igazgatni a hajunkat, mosolygunk, előnyösebb pózt veszünk fel, vagy felemeljük az állunkat, hogy ne látszódjon a tokánk és így tovább. A pillanatot megörökítő fényképen minderre már nincs többé lehetőségünk, ráadásul a fotókat általában hosszabb ideig nézegetjük, és óhatatlanul mindig az előnytelen részletekre téved a tekintetünk. És biztosak lehetünk benne, hogy ezeket mások is észreveszik.

Ezekkel a negatív érzelmekkel felvértezve az is ki van zárva, hogy élvezzük a fotózást, így kényszeredett mimikával és testtartással válaszolunk a kamera kihívására. Az „elkapott” helyzetek sem jobbak, mert akkor ugyan nem tudunk mesterséges pózokkal rontani a helyzeten, viszont biztos, hogy nem a gumimatracról való feltápászkodás vagy kukoricaevés közben vagyunk a legvonzóbbak.

Szó ami szó, mindannyian az ideálisan elképzelt énünket szeretnénk a fényképeken viszontlátni, márpedig itt a mérce a magazinok retustált világa, az pedig igen távol esik a valóságtól. Azt hiszem egyébként, hogy a sokat kárhoztatott papparazzók tevékenysége kicsit helyre kellene hogy billentse az önértékelésünket – nincs nagyobb megnyugvás ugyanis annál, mint amikor az ember azt látja egy lesifotón, hogy a ruhában isteni alakú Uma Thurman a bikinibugyiját rángatja ki a nem kicsit löttyedt és narancsbőrös hátsójából.

Nem vagyunk ugyan olyan híres kávéivó nemzet, mint az olaszok vagy a németek, de azért a különféle felmérések tanúsága szerint a mi torkunkon is lecsúszik fejenként és naponta 1-2 csésze kávé. Jellemzően az erős eszpresszót szeretjük jobban, de a kereskedelmi kínálat és a külföldi mintájú kávézók hatására egyre jobban kedveljük a különlegesebb elkészítésű „feketelevest” is.[[tovabb]]

A GfK Hungária Háztartáspanel vizsgálatának adatai szerint – amely folyamatosan méri a háztartások fogyasztását – az idei év első öt hónapjában a hazai keresletben domináns szerepet betöltő őrölt kávékból 8 százalékkal fogyott kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A vásárlások arányának mérséklődését áttételesen minden bizonnyal a jelentős – több mint 8 százalékos – áremelkedés okozta. Az őrölt-pörkölt kávék piaci részesedése visszaesésének hátterében részben az áll, hogy idén kevesebb háztartás vásárolta e kávéfajtát, mint tavaly. Ráadásul míg egy-egy vásárló háztartás 2007. január-májusban még 2,09 kilogramm őrölt-pörkölt kávét tett a bevásárlókosarába, 2008 első öt hónapjában már átlagosan 10 dekával kevesebbet.

A kávépiacon sikertörténetet továbbra is a 2 és 3 az 1-ben készítmények írnak. Az irántuk tapasztalható fogyasztói kereslet továbbra is növekszik. Fejlődésük fő motorja jelenleg már nem az újabb és újabb vásárlók megnyerése, hanem meglévő vásárlóik intenzívebb fogyasztása, ami azt jelzi, hogy ez a termék valószínűleg nagyon ízlik nekik.

Érdekes arányokat mutat az egyes kávéfajták népszerűsége is a magyar piacon. Az összes kávéfogyasztó 65 százaléka vásárol őrölt kávét, az instant kávé rajongóinak tábora 14 százalékra rúg, ezzel szemben sokkal népszerűbbek a 3in1 és 2in1 keverékek, ezeket az összes kávéivó 26 százaléka választja.

Vannak olyan bombabiztos információink különféle kozmatikai szerekről, amelyeket vagy a szépségipar sulykol az agyunkba évtizedek óta, vagy mi magunk, nők adjuk át egymásnak az „igét”, amely aztán városi legendaként jár körbe-körbe és már senki nem tudja, hogy mi a forrása, és főleg, hogy van-e igazságtartalma. Márpedig jó eséllyel nincs. Most bemutatunk néhány tévhitet a mindennapos kozmetikumainkkal kapcsolatban.[[tovabb]]

Tévedés azt hinni például, hogy minél többet használunk egy termékből, annál nagyobb hatásfokkal és gyorsabban fog működni. Arckrémek esetén a túlhasználattal könnyen elérhetjük, hogy bizonyos aktív összetevők (gyümölcssavak, retinol, C-vitamin, szalicilsav, stb.), amelyek simítják, hámlasztják a bőrünket, irritációt fognak okozni a jótétemény helyett. Tápláló krémek túl nagy mennyiségben alkalmazva eltömítik a pórusainkat.

Arclemosás után sem kell mindenkinek tonizáló folyadékot használnia, mert ha nincs is benne alkohol, akkor is eltávolítjuk vele a bőrünket védő természetes lipidréteget, amely a puha bőr egyik záloga. Tonikra igazán csak a nagyon zsíros, pattanásos bőrnek van szüksége, de ebben az esetben is jobb lehet egy semleges, áttetsző arctisztító vizet használni, és a pattanásokat külön kezelni ecsetelővel. A tonikhasználat persze csak az egyik része annak a mítosznak, amely szerint akkor igazán jó az arcápolási módszerünk, ha ugyanannak a termékcsaládnak az összes tagját használjuk. Ezt természetesen a kozmetikai cégek hangoztatják előszeretettel, de nem érdemes bedőlni a reklámszövegnek. Nem biztos, hogy egy termékkínálat minden tagját a mi bőrünkre szabták, ezért ha csak nem ragaszkodunk az egyforma flakonokhoz és tégelyekhez a fürdőszoba polcán, bátran kísérletezzünk!

A termékcsaládosdihoz szorosan hozzátartozik az is, hogy külön krém szól nappalra és éjszakára, és a szemünk köré is. Igaz, hogy a szem alatti bőr nagyon vékony és érzékeny, de ezért még nem feltétlenül kell vagyonokat költeni egy szemránckrémre. Az arckrémünket használhatjuk a szem alatti bőrre is, csak ügyeljünk arra, hogy illatmentes legyen a készítmény, és ha tartalmaz napvédőt, az lehetőleg titándioxid, vagy cinkoxid legyen, ne pedig kémiai fényvédők (pl. avobenzon vagy oxibenzone), mert ez utóbbiak nagyobb valószínűséggel okoznak irritációt.

Az észak-afrikai országok egyre népszerűbb nyaralási célpontok, ahol a simogatóan meleg tenger és a szokatlan-szép tájak és városok mellett igazi kulináris kalandban is része lehet annak, aki nem az itthon megszokott rántott húst sírja vissza a szabadság napjai alatt is.[[tovabb]]

Az arab konyhák különleges fűszereit jórészt nálunk is ismert alapanyagokhoz adják, így talán kicsit könnyebb velük az ismerkedés azok számára is, akik nem annyira szívesen próbálnak ki újdonságokat. Jellemző a zöldségek széleskörű és kreatív használata, ami az egészséges étrendet követők és vegetáriánusok számára is nagyon jó hír. Az alábbi marokkói eredetű receptben hús is van, méghozzá bárányhús, ám ez helyettesíthető pulyka- vagy csirkemellel, esetleg kicsontozott combbal.

Hozzávalók 4 személyre:

40 dkg báránynyak (színhús)

1 közepes méretű padlizsán (kb. 25 dkg)

2 teáskanál őrölt római kömény

1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva

1 nagy fokhagymagerezd apróra vágva

2 ek. olívaolaj

1 konzerv darabolt paradicsom vagy egyenlő súlyú friss paradicsom

2 ág friss vagy 2 teáskanál szárított menta

só

Vágjuk fel a padlizsánt falatnyi kockákra, tegyük egy szűrőbe, sózzuk meg, és hagyjuk a levét lecsöpögni. A húst is vágjuk hasonló méretű darabokra, szórjuk meg a római köménnyel. Az olívaolajat forrósítsuk fel egy mélyebb serpenyőben, majd közepes lángon pároljuk meg rajta a hagymát és a fokhagymát. A padlizsánt konyhapapírral szárogassuk le, adjuk a hagymához és körülbelül 5 percig süssük őket együtt, amíg a padlizsán üvegessé nem válik és puhulni nem kezd. Ekkor tegyük a lábasba a húst, és magasabb hőfokon forgassuk át a kockákat, hogy kicsit átsüljenek.

Tegyük a raguhoz a paradicsomkonzervet, öntsünk még hozzá egy kevés vizet, ízlés szerint sózzuk, majd szórjuk bele a friss vagy szárított menta felét. (Aki idegenkedik a menta használatától sós ételben, az először a szárított változattal próbálkozzék. Kevésbé intenzív az íze, csak kellemes, friss zamatot ad a szósznak.) Fedő alatt főzzük az ételt 25 percig, amíg a hús megpuhul, azután még 5-10 percig főzzük fedő nélkül, hogy a leve besűrűsödjön. Tálaláskor főtt rizst, bulgurt vagy kuszkuszt adjunk mellé, de pitakenyérrel is nagyon finom. A tányérban tegyünk a ragu tetejére egy kanál natúr joghurtot és szórjuk meg a maradék mentával.

Az otthonunkban a legkülönfélébb forrásokból származhatnak a kellemetlen szagok: cigarettafüst, kiömlött vagy odaégett étel, háziállatok, penész, stb. Ezek egy része ellen viszonylag egyszerű felvenni a harcot, mások csak komolyabb erőfeszítés árán szüntethetők meg.[[tovabb]]

Az egyik legmakacsabb szag forrása a lakásban elszívott cigi, a füst ugyanis annyira parányi részecskékből áll, hogy azok bárhová beépülnek, és elég tartósan ott is képesek maradni, főként, ha valaki rendszeresen azon a helyen dohányzik. Az áporodott füstszag ellen a kárpitok és függönyök rendszeres mosásával, nedves tisztításával, a falak újrafestésével, -tapétázásával védekezhetünk. A penészedés is igen rossz szagokkal jár együtt, ám ekkor gyakran nem elegendő a falak felületének kezelése, alaposabb szigetelésre, penészmentesítésre is sort kell keríteni.

Viszonylag tartós megoldást nyújthatnak a kellemetlen szagok ellen a levegőtisztító berendezések is, ezekből többféle elven működőt is lehet vásárolni. Az ózongázzal működőket már kezdik kivonni a piacról, mert az ózonnak – hatékony fertőtlenítő és szagtalanító képessége mellett – az élő szövetet károsító hatása is van. Az elektrosztatikus elvet alkalmazó levegőtisztítók negatív és pozitív vagy csak negatív ionokat juttatnak a szoba levegőjébe, amelyek hozzákötődnek az esetleg ott szállongó baktériumok, vírusok, gombák és különféle szaganyagok molekuláihoz, így semlegesítve őket.

A biológiai eredetű szagok talán a legkellemetlenebb mindannyiunk számára: gondoljunk csak arra, hogy többségünkből kifejezetten hányingert vált ki, ha valaki a közelünkben kiadja a gyomra tartalmát. A biológiai anyagok szagmaradványait rendkívül nehéz eltávolítani, különösen textilekből és fafelületekből, ezek szívják be leggyorsabban a vizeletet, vért, székletet, a kiömlött tejet vagy kakaót. Ha textilre került ilyen anyag, az első teendő a villámgyors felitatás. Ha van rá lehetőség, helyezzünk nejlont (akár egy tiszta szatyor is megteszi) a felület és az alatta levő rész közé, hogy megakadályozzuk a további felszívódást. Ezután jöhet a hidegvizes szivaccsal való törlés, majd ismét száraz ruhával „tunkoljuk” át a területet. Fontos a hideg víz használata, mivel a forró víz ugyan jobban old bizonyos anyagokat, de bele is égetheti a foltot a textíliába. A nedves/száraz takarítógép jó szolgálatot tehet ilyen esetekben. Makacs szagok esetén fele-fele víz és 10 százalékos ecet keverékével dörgöljük át a kiömlés helyét.

Ha hinnénk a reklámoknak, akkor úgy gondolhatnánk, hogy bármilyen kellemetlen szag keletkezzen is a lakásban, elég egy jó szagtalanító spray, és máris meg van oldva a probléma. Ezek a levegődezodorok – az illatos gyertyákkal együtt – azonban csak arra jók, hogy elfedjék a szagokat, vagy ami még rosszabb, együtt alkossanak furcsa illategyveleget. A legjobb megoldás mindenképpen a szag forrásának megszüntetése és a helyiségek felületeinek szagtalanítása, tartós eredményt csak így érhetünk el.

A mosás az egyik igen sok energiát felhasználó és nagy környezetterhelést jelentő emberi tevékenység. A mai kor háziasszonyai azonban nem tudnak eléggé hálásak lenni az életüket megkönnyítő technikai újításokért és a vegyi laborokban kikísérletezett mosószerekért. Az ezekről való lemondás persze nem reális elvárás, de kicsi odafigyeléssel csökkenthetjük ökológiai lábnyomunk nagyságát, vagyis a magunk szerény eszközeivel védhetjük a környezetet.[[tovabb]]

 Először is, A++ energiaosztályú mosógépet vásároljunk, ez fogyasztja a legkevesebb áramot. Csak akkor indítsuk el a mosást, ha tele van a dob, de az is jó ötlet, ha fél töltetet is kezelni tudó gépet választunk. Az előltöltős mosógépekbe átlagosan 2-3 kilóval több ruhát rakhatunk, így takarékosabb velük a tisztítás. A legtöbb áramot a víz felmelegítése veszi igénybe, ezért törekedjünk alacsony hőfokú programok használatára.

A magas hőmérsékletet kiválthatjuk áztatással, például környezetbarát mosószódában. A lúgos áztatólében a kosz fellazul a textilszálak között, így rövidebb programmal tisztára mosható a holmink. A mosószóda a zsíroldó képessége mellett vízlágyító hatásáról is ismert, a szintetikus mosóporunkhoz adagolva megelőzhetjük a mosógép belsejének vízkövesedését, és növelhetjük a mosóhatást. A boltban kapható vízlágyítók – és változó mértékben a mosószerek is – általában foszfátot tartalmaznak, amely a folyókba, tavakba kerülve elősegíti a vízinövények elszaporodását. A növények felhasználják a vízben oldott oxigént, ez pedig a halak pusztulásához vezethet.

A mosószóda használatával csökkenthetjük a szintetikus mosószer mennyiségét, amelyet egyébként is hajlamosak vagyunk túladagolni a nagyobb tisztaság reményében. A mosószert lehetőleg oldjuk fel, mielőtt a gépbe töltjük, hogy biztosan kifejthesse hatását.

A tévéreklámokban a legváltozatosabb illatvilágú öblítőket hirdetik, ám jó, ha tudjuk, hogy ezek bevonják az anyagok szálait, és körülbelül negyedével csökkentik a textíliák nedvességfelvevő képességét. Ilyen módon konyharuhát és törölközőt értelmetlen dolog öblítőzni. Sok ember - főleg a kisgyerekek - allergiás bőrreakciót mutatnak bizonyos öblítőkre, amelyek vegyi anyagainak egy része a víztisztítás ellenére az élő vizekbe is kijut. Helyette használhatunk ecetet, amely színélénkítő és puhító hatású. A 20 százalékos háztartási ecetet háromszoros hígításban öntsük az öblítőtartályba. Nem lesz tőle ecetszagú a ruha!

Amikor Zsuzsa már egy hónapja kelt úgy majdnem minden reggel, hogy az egész kézfeje zsibbadt, napközben pedig erőtlennek érezte a kezét, gyanakodni kezdett, hogy talán nem pusztán az éjszakai rossz tartás a ludas a dologban.[[tovabb]]

A neurológiai kivizsgálás igazolta, hogy sajnos a nem is annyira ritka alagútszindrómában szenved. Ez azt jelenti, hogy a kéz legtöbb izmának mozgatásáért felelős középideg, amely az alkarban fut a csuklón át a kézfejbe, a körülötte lévő kötőszövetek megduzzadása miatt nyomás alá kerül. Ennek a fontos idegnek az elszorítása okozza a bizsergést, a zsibbadásérzést, az érzéketlenséget, vagy akár az erős fájdalmat, amely a karba is kisugárzik. További probléma, hogy a rendellenes kézmozgatás miatt az izmok is gyengülnek, sorvadnak, szélsőséges – és kezeletlen – esetben a kéz használhatatlanná válhat.

Jórészt még mindig tartja magát az a nézet az orvosok körében, hogy azok az emberek kapják meg ezt a betegséget, akik hosszú időn keresztül monoton tevékenységet végeznek a kezükkel. Elsősorban fizikai munkások vagy sokat gépelő irodai dolgozók problémájaként jelent meg az alagútszindróma. Ma azonban azt mutatják egyes vizsgálatok, hogy a genetikának, illetve egyéb biológiai okoknak nagyobb szerepük lehet a kialakulásában, ami mindenképpen jó hír azok számára, akik kénytelenek a kezüket fokozottan használni. Azért persze nem árt a rendszeres tevékenységet időközönként kis kéztornával megszakítani! A számítógépen dolgozók pedig használjanak csuklótámaszt a gépeléshez.

A nők háromszor nagyobb eséllyel szenvednek alagútszindrómában mint a férfiak, és a betegek jellemző életkora 40 év körül van. A betegség a kezdeti stádiumában pihentetéssel, a csukló rögzítésével és gyógytornával sikeresen gyógyítható, később szteroid, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedésével, vagy közvetlenül az ideg mellé fecskendezésével kezelik a pácienseket. A gyógyszeres terápiára és a gyógytornára sem reagáló állapotokat sebészi módszerekkel hozzák helyre. Ennek során a sebész a környéki kötőszöveten ejtett apró metszésekkel fizikailag felszabadítja a leszorított ideget. A műtét gyakorlatilag teljes gyógyulást hoz, abban az esetben, ha a diagnózis helyes volt, és a tüneteket valóban alagútszindróma okozta.

A GfK Hungária Piackutató Intézet 2008 májusában 100 védőnőt kérdezett meg a 6-14 éves korú gyerekek étkezési szokásairól. Érdekes eredmény, hogy körülbelül egyharmaduk fogalmazott meg negatív véleményt a gyerekek táplálkozásáról, a túlnyomó többségnek legalábbis ingadozó a véleménye.[[tovabb]]

A védőnők többségének meglátása szerint a családnak legalább akkora befolyása van a gyerekek táplálkozási szokásainak kialakulásában, mint a reklámoknak. A válaszadók közel fele jelezte, hogy a média, illetve a barátok azok, akik teljes mértékben befolyásolják eme szokásokat. Az iskolai menza, illetve büfé befolyásoló szerepéről megoszlottak a vélemények: a védőnők 30 százaléka szerint teljes mértékben, 28 százalék szerint inkább, további 28 százalék szerint pedig van is, meg nincs is hatása ennek a gyerekek választására. Csak nagyjából minden tizedik védőnő (11 százalék) tartja úgy, hogy a pedagógusoknak jelentős befolyása lenne arra, hogyan is táplálkoznak a legfiatalabbak.

A gyerekek egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozására vonatkozó iskolai tájékoztatás minőségéről a védőnők pozitív véleményüknek adtak hangot. A válaszadók 34 százaléka szerint teljes mértékben kielégítő tájékoztatás folyik e témában, de további 35 százalék szerint is inkább megfelelő az informálás mértéke. A megkérdezettek mindössze 3 százaléka nyilatkozott a táplálkozásról folyó iskolai felvilágosító munka milyenségéről elmarasztalóan. Mindez hangsúlyozottan a tájékoztatási tevékenységre és nem az ilyen irányú iskolai nevelés eredményességére vonatkozik, lévén a pedagógusok befolyása erősen korlátozott az előbbiekben bemutatottak szerint.

A válaszadók legnagyobb arányban (29 százalék) azt tapasztalják, hogy a gyerekek étkezésével kapcsolatban tanácsot a szülők csak akkor kérnek tőlük amikor a gyermeknek táplálkozással kapcsolatos betegsége van (hányás, hasmenés, allergia, cukorbetegség, stb.). A megkérdezettek további 21 százaléka számolt be arról, hogy minden olyan alkalommal tanácsot kérnek tőle a szülők, amikor a rendelőben járnak.

A gyerekek optimális napi energiabevitelét biztosítandó négyből három védőnő azt javasolja, hogy energiát legnagyobb mennyiségben reggeli és tízórai során, majd ebéd és vacsora között egyre csökkenő mértékben kell bevinni. A válaszadók nem egészen egynegyede (23 százalék) tartja úgy, hogy energiát minden étkezésre egyenletesen elosztva lehet optimálisan bevinni.

…amíg vakációzunk? Ez a kérdés sok fejtörést okozhat, különösen azoknál a családoknál, akik több hétre is elutaznak a nyári szabadság alatt. A láthatóan gazdátlan ház vagy lakás vonzó célpont lehet az új zsákmányra vadászó betörőknek. Teljes biztonsággal nehéz kivédeni egy betörést, de néhány plusz óvintézkedéssel megnehezíthetjük a rosszfiúk dolgát.[[tovabb]]

A legárulkodóbb jele annak, hogy nincsenek otthon a háziak, az a postaládában gyűlő újság és levél. A postán lehet kérni a küldemények átirányítását, de nem biztos, hogy ennyi időre érdemes ezzel vesződni, ráadásul családi házas területeken a szórólap ellen szinte semmit sem lehet tenni. Egy barát vagy egy megbízható szomszéd gyűjtse össze időnként a postát, így mozgás is lesz a ház körül.

Valamelyik villany felkapcsolva hagyása is népszerű megoldás, de ha egy elszántabb társaság megfigyelés alatt tartja a lakóhelyünket, akkor egy idő múlva gyanút fognak az állandó fény miatt. Az időtartamra beállítható villanykapcsoló már néhány ezer forintért megvásárolható bármelyik barkácsáruházban és jó szolgálatot tehet szabadság idején.

A legjobb természetesen az, ha távfelügyeletbe bekötött riasztónk van és nagyon biztos záraink. Megfontolandó plusz zárak felszerelése az ablakokra és franciaablakokra,  ezek a kulcsra zárható szerkezetek hathatósan védenek a felfeszítés ellen. Akinek redőnye van, engedje le, a virágok túléléséhez egy kívülről nehezen elérhető ablakot hagyjunk szabadon. Egy szobába csoportosítva a növényeinket a locsoló megbízottunk munkáját is megkönnyítjük.

A garázs ajtaját is erősítsük meg kinyitás ellen, és a garázs, valamint a lakótér közti ajtót is gondosan zárjuk be. Nálunk egyszer ez az apró gondosság akadályozta meg, hogy a betörő be tudjon jönni a lakásba!

Azt hiszem sokáig elég naív voltam, vagy csak nem figyeltem meg eléggé a kislányok arcát jártamban-keltemben, mert amikor a külföldön élő unokahúgom ellátogatott hozzánk, a repülőtéren, bizony, kis híján sokkot kaptam. A régen látott, egykori tündéri gyerek, a látogatás idején 12,5 éves ifjú hölgy olyan sminkben jelent meg a tranzit kapujában, hogy Kleopátra hozzá képest ma a natúr szépség megtestesítőjének számítana.[[tovabb]]

Férjemmel együtt igyekeztünk gyorsan kiterelni őt a repülőtérről, és közben reméltük, hogy senki nem néz minket kiskorú lányok futtatóinak, akik éppen új áldozatukat gyűjtötték be. A kislány borzalmasan nézett ki, ám a későbbiekben sem sikerült hatást gyakorolnom rá, hogy hagyja el az arcfestést vagy legalább vegye szolidabbra. Ettől kezdve viszont tudatosabban kezdtem el figyelni a kistiniket, és meg kellett állapítanom, hogy az unokahúgom nem egyedi eset.

Persze nem csoda, hogy a még gyereknek számító lányok is így néznek ki. Elég belepillantani a nekik készülő magazinokba, vagy szemügyre venni a játékaikat. Olyan babákat lehet kapni manapság, amelyek tökéletes előképei a hamar felnőttnek kinézni akaró kislányoknak. Nyilván mindenki látta már a játékboltok polcain ezeket a babákat, abnormális test- és arcarányokkal, kihívó ruhákban, totálisan kisminkelve. Érdekes kérdés, hogy vajon a játékipar és a média csak a kis fogyasztók igényeire válaszol ezekkel a termékekkel, vagy ők generálják az igényt a gyerekekben…

Ráadásul ma már arra sincsenek rászorulva a gyerekek, hogy a mama nesszeszerében kutakodjanak: a kozmatikai cégek külön sminkszereket gyártanak a kicsiknek. Egy kis csillámos lakk és rúzs, könnyű illatú parfüm bárhol beszerezhető, így akár egy ötéves is lehet mini szépségkirálynő. Minden kislány vonzódik a kozmetikumokhoz, ez kétségtelen. Nincs is azzal semmi baj, ha otthon, bohóckodásból kirúzsozza a száját vagy kifesti a körmeit. Uram bocsá’, még az sem a világ vége, ha ezzel a lakkos körömmel kimegy az utcára. Ám azt hiszem, joggal vált ki ellenérzést minden jó érzésű felnőttből az, amikor nagyestélyi sminkben jelenik meg egy 12 éves, ráadásul Britney Spearst megszégyenítő ruciban.

Tagadhatatlan, hogy egy friss, érett, lédús őszibaracknál kevés finomabb gyümölcs található a piacokon és – szerencsésebbeknél – a kerti fákon. Nem is kell vele semmit sem csinálni, legjobb napmelegen megenni, de készíthetünk belőle különleges, pikáns gyümölcslevest, amelyet akár desszertként is fogyaszthatunk egy nyáresti grillezés záróakkordjaként.[[tovabb]]

Hozzávalók:

20 dkg cukor

2 dl víz

6 nagyobb, érett őszibarack

1 fahéjrúd, vagy fél mokkáskanál őrölt fahéj

2-3 szegfűszeg

4-5 friss fodormenta levél

2 dl jó minőségű, száraz pezsgő

3 ek. tejszín

A cukrot és a vizet tegyük lábasba, forraljuk fel, és főzzük a szirupot 5 percig. Adjuk hozzá a darabokra vágott barackokat, a fahéjat és a szegfűszeget, majd további 10 percig főzzük. Ezután vegyük le a tűzről a lábast, adjuk a leveshez a mentaleveleket és hűtsük le az egészet.

A kihűlt levesből vegyük ki a gyümölcsdarabokat, a levet szűrjük át, és tegyük félre. Az őszibarackot tegyük mixerbe, pürésítsük, majd lassan adagoljuk hozzá a pezsgőt és végül a cukorszirupból annyit, hogy a kívánt sűrűségű legyen a levesünk. Már csak a tejszínt kell belemixelni, illetve ha van otthon, egy-két evőkanálnyi baracklikőrt is belecsempészhetünk.

A gyümölcslevest adagoljuk ki csinos üvegtálkákba, jól hűtsük be és tálaláskor citromfűvel, tejszínhabbal díszítsük. A fenti hozzávalók 4 adagra elegendőek.

Ilyenkor nyáron mindenki szívesebben lakkozza körmét, a sok napsütés hatására termelődő D-vitamintól egészségesebbek, erősebbek is a körmök mind a kezünkön, mind a lábunkon. A szép lakkrétegek alatt azonban gyakran csúnya problémák lapulnak, amelyeket mihamarabb orvosolni kell![[tovabb]]

Az egyik leggyakoribb körömbaj a gombásodás, amelyet a strandszezonban különösen könnyű összeszedni. Megelőzésképp tanácsos mindig papucsot viselni, amikor épp nem a medencében tartózkodunk. A gomba megjelenésének első halovány jelére – ami leggyakrabban hámlás a bőrön –, azonnal kezdjünk gombaölő kenőcsöt használni. Ne várjuk meg, míg a körömre is átterjed a kórokozó, mert onnan rendkívül nehéz kiirtani!

A töredező köröm sem nagy öröm, bár tapasztalhatjuk, hogy a napfényes időben ez a probléma némiképpen javul. A körömlemez rétegeinek szétválása sokszor hosszanti csíkozódással, sőt a köröm berepedésével is együtt jár, és ennek oka legtöbbször szimplán az öregedés. A körömtöredezés azonban utalhat vitamin-, cink- és vashiányra és arra, hogy túl sokat ázik a kezünk tisztítószeres vízben. Kiváló ápolószere a töredező körmöknek a jojoba olajat és E-vitamint tartalmazó krém, valamint megfontolandó, hogy mosogatáshoz, kézzel mosáshoz gumikesztyűt viseljünk.

A kanálkörömnek nevezett állapot az, amikor a köröm elvékonyodik, homorúvá válik, és keresztben kiemelkedő csíkok lehetnek rajta. Ezt az elváltozást is okozhatják kémiai anyagok, de akár örökletes is lehet. Van viszont egy egészségügyi probléma, amely szintém megjelenhet ilyen formában, ez pedig a vashiányos vérszegénység. Akinek egyszercsak elkezd homorúvá válni a körme, jó, ha csináltat egy vérképet!

Az apró, fehér pontok a köröm alatt sok ember kezén megfigyelhetőek: ezek tulajdonképpen kis légbuborékok, amelyek „csapdába” estek a körömlemez alatt, okozójuk a köröm tövét ért sérülés. Tipikusan előidézhetjük ezeket a foltocskákat a körömbőr erőszakosabb visszatologatásával, kivágásával. A fehér pontok kialakulását legfeljebb megelőzni lehet, ha már ott vannak, akkor türelemmel kivárhatjuk, hogy lenőjenek.

Főként idősebb emberek kezén és lábán láthatjuk a körmök megvastagodását, így alapvetően ezt is az öregedés okozza, ám egy sor betegség szintén járhat ezzel a tünettel, például a pikkelysömör, gombás fertőzés vagy komoly A-vitamin hiány. Érdemes orvoshoz fordulni, ha körmünk túlzottan elszarusodik!

A textilpiac 2006. évi rekordforgalmát követően 2007-ben a háztartások némiképp visszafogták a ruházati termékekre fordított összegek nagyságát. Ezt állapította meg a GfK Hungária Piackutató Intézet vizsgálata.[[tovabb]]

A tavalyi évben bevezetett megszorító intézkedések nyomán minden téren csökkent a fogyasztás, ám úgy tűnik a ruházkodás továbbra is fontos a magyarok számára: a 2006-os rekordnak számító 381 milliárd forintos költés mindössze 3,7 százalékkal esett vissza 2007-ben. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos magyar háztartás 2007-ben 104 ezer forintot költött ruházatra, cipőre és kiegészítőkre. Összeségében mi, magyarok a tavalyi évben 232,1 millió darab ruházati terméket vásároltak.

A magyar háztartások által ruházatra költött összegek több mint egyharmada továbbra is az általános ruházati üzletek kasszáiba kerül. Emellett ugyanakkor az elköltött összeg nagysága szempontjából népszerűnek tűnő beszerzési lehetőséget kínálnak a távol-keleti boltok, illetve az utcai árusok. Habár 2003 óta egyre kevesebbet költenek a vásárlók az utcai árusoknál, 2006 és 2007 között a költések visszaesése megtorpant és beállt egy szintre. Tulajdonképpen egyensúlyi helyzet alakult ki, a forgalomból nagyjából azonos arányban részesedtek az általános ruházati boltok (24%), a távol-keleti üzletek (23 százalék) és az utcai árusok (23 százalék).

Egy átlagos magyar háztartás 2007-ben 13 alkalommal vásárolt valamilyen felsőruházati, 10 alkalommal pedig alsóruházati terméket. Ennél ritkábban szereztek be cipőt (hét alkalommal) és sportruházatot (3 alkalommal).

Vigyázat, egy pici fizika következik! A tudósok már nagyon régen rájöttek arra, hogy a gyorsan áramló gázok nyomása kisebb, mint a lassabban mozgóké. Ezért aztán, ha egy kicsit meghajlított lapot tartunk a szélbe, azt fogjuk érezni, hogy a papírlap fel akar emelkedni a kezünkből, mivel fölötte összesűrűsödik a levegő, és ezért gyorsabban áramlik, mint alatta. A nagyobb nyomás pedig a kisebb irányába nyomja a szárnyat. Illusztrációnk jól szemlélteti, hogyan alakul ki az emelőerő a szárnyon.

Ha nem fúj a szél, és a lapot mozgatjuk a levegőben, a hatás ugyanez lesz. Erre szolgál a repülőgép motorja: a célszerű formájúan kialakított repülőgépszárnyat a légcsavar vagy a gázturbinák által keltett légáramlat húzza-tolja egyre gyorsabban, amíg a szárnyak fölötti gyorsabban és a szárnyak alatti lassabban áramló levegő közötti nyomáskülönbség olyan nagy nem lesz, hogy az így fellépő emelőerő már nagyobb, mint a repülőgép súlya, amikor is a repülőgép felemelkedik a földről.

Az emelőerő három dologtól függ: a levegő nyomásától, az áramló levegő sebességétől és a szárny alakjától. A légnyomáson nem lehet változtatni, a szárny formáján viszont igen. Aki ült már utasszállító repülőgépen, láthatta, hogy felszállás közben a szárnyak elejének formáját ügyes gépek megváltoztatják, a szárny felülete sokkal domborúbb lesz, ami elősegíti a nagyobb emelőerő kialakulását. Amikor a gép már elég magasan repül, nincs szükség olyan nagy emelőerőre, az addigra elért nagy sebesség „laposabb” formájú szárnnyal is fenntartja a gépet.

Az utazási láz egyre akutabb „tüneteket” okoz a munkában, tanulásban megfáradt embereknél, a többség már jó előre megszervezte a nyaralását, a szerencsésebbek akár már útnak is indultak.[[tovabb]]

 A fürdőruha és a naptej mellé érdemes néhány, az egészségünket megóvó apróságot és jó tanácsot is csomagolni. Lássunk előbb néhány gyógyszerfajtát, ami nem hiányozhat a bőröndből: fájdalomcsillapító, lázcsillapító (gyerekeknek kúpban), görcsoldó, hányáscsillapító, bélfertőtlenítő és hasmenésgátló feltétlenül legyen nálunk, arról nem is beszélve, hogy a rendszeresen szedett gyógyszereinkből írassunk fel elegendő mennyiséget és vigyük is magunkkal! Az európai patikákban jó eséllyel megtaláljuk az itthon használt gyógyszereinket, akár még ugyanazon a néven is, ám a vényköteles gyógyszerek valószínűleg külföldön is csak receptre kaphatók. Mindenesetre érdemes a gyógyszer dobozát bevinni a patikába, mivel szerepel rajta a hatóanyag neve, így ha más is a fantázianeve, ennek alapján a gyógyszerész tud segíteni.

Ne feledkezzünk meg az esetleges sérülések ellátását segítő eszközökről sem. Szükségünk lehet sebtapaszra különféle méretben, jódra vagy sebbenzinre, lidokain- vagy antihisztamin tartalmú kenőcsre napégés, illetve rovarcsípések kezeléséhez. Vigyünk magunkkal csipeszt, amivel kullancsot, rovarfullánkot távolíthatunk el.

Vásároljunk drogériában fertőtlenítő folyadékkal átitatott kendőket, ezekkel a vécék ülőkéjét és egyéb felületeket szabadíthatunk meg a kórokozóktól használat előtt. Jó, ha van nálunk antibakteriális tisztítózselé vagy egyesével csomagolt kéztörlő, amelyeknek útközben és étkezések előtt látjuk nagy hasznát.

Ha súlyosabb betegség alakul ki a nyaralás alatt, vagy komolyabb balesetet szenvedünk, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni az európai uniós betegbiztosítási kártya kiváltásának és az utasbiztosítás megkötésének fontosságát. Az uniós kártyát az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál lehet igényelni, és az EU tagországain kívül érvényes Horvátországra is, ám ott csak sürgősségi ellátásra. Ennek fejében a helyi lakosoknak járó állami ellátást vehetjük igénybe, az adott országban érvényes feltételek mellett. Az utasbiztosítás a befizetett díj szerint különböző többletszolgáltatásokra jogosít, amelyekről pontosan tájékozódhatunk a biztosítónál.

Kit hol fog el a teljes döntésképtelenség: valaki a szépen csomagolt bonbonok tömegei közül képtelen záros határidőn belül választani, mást a nyári papucsok kínálata tölt el bizonytalansággal, a harmadik vásárló a porszívók részlegén nem jut dűlőre a saját vágyaival.[[tovabb]]

A régről ismert elv, miszerint az ember a szükséglete és anyagi lehetőségei tudatában, racionálisan vásárol, a mai fogyasztói társadalom túlkínálatában nem érvényes többé. Külön tudományág, a viselkedési gazdaságtan foglalkozik azzal, hogy a mindennapi élethelyzetekben – így a vásárlás során is – milyen szempontok alapján hozunk döntéseket.

A vizsgálatok szerint nem éppen a józan eszünket vesszük elő, amikor pedig a pénztárcánkat érintő tranzakciót bonyolítunk le. Ehelyett impulzusok, érzelmek és a megrögzött szokásaink befolyásolnak minket főképp. És persze a kereskedelem ravasz csapdái, ám ezekbe pszichológiai működésünk sajátosságai miatt sétálunk bele.

Vegyük például az első döntés hatását: eszerint a megfigyelés szerint, az az ár lesz a későbbiekben is az irányadó, ami először társul egy megvásárolt termékhez vagy szolgáltatáshoz. Minden ezután megismert árat ennek alapján fogunk olcsónak vagy drágának tartani.

Ez persze feltételezi, hogy legalább az elején tudjuk, mit akarunk. Nagy probléma ugyanis, hogy minél szélesebb a választék, annál inkább képtelenek vagyunk a döntésre. Egy kísérlet során egy szupermarketben lekváros pultot állítottak fel, az egyik napon 6 féle dzsemmel, a másik napon 24 félével. Aki megkóstolt legalább egyféle lekvárt, az árengedmény-kupont kapott, amit természetesen lekvárvásárlásra válthatott be. Mit gondolnak, mi történt? A 24 féle üveggel szembesülő vásárlók jó része úgy döntött, inkább egyáltalán nem is kell nekik lekvár, csak ne kelljen választani.

A túl kevés döntési lehetőség szintén bénítóan hat az emberi pszichére. Ha például egy boltban egy termékből csak egyetlenegy fajtát tartanak, akkor biztos, hogy nem lesznek jó eladási mutatóik, hiszen a vásárlóknak nincs mihez mérni az árut. Nem tudhatják, hogy van-e ennél jobb, nagyobb vagy éppen kedvezőbb árú. Ha azonban már kétféle, jól megkülönböztethető fajtáját tartják ugyanannak a terméknek, akkor megkönnyítik a döntési dilemmát. A viselkedés gazdaságtan azt mondja, hogy ez a helyzet nagyon hasonlít arra az ösztönös magatartásra, amikor egy lány a kevésbé vonzó barátnőjével indul bulizni, számítva rá, hogy az összehasonlítási lehetőség miatt minden fiú szeme rajta akad majd meg.

Bár az idő kicsit esős, sőt néha viharos is, visszavonhatatlanul itt a kerti partik ideje. Előkerülnek a grillező alkalmatosságok, nagy tömegben vásároljuk a faszenet, és mindenki sorra süti a jól bevált receptek alapján a finomabbnál finomabb húsokat.[[tovabb]]

A grillköretek kicsit háttérbe szorulnak ebben az ízorgiában, kevesebb figyelem jut nekik, mintegy mellékes körülmények a sült oldalasok, steakek, scsevapcsicsák mellett. Mi most két szokatlanabb ízvilágú, de nagyon finom kísérőt ajánlunk a kerti sütögetésekhez.

Mediterrán burgonyasaláta

1 kg újkrumpli
1 üveg marinált articsóka szeletekre vágva
10 dkg fekete olajbogyó karikákra vágva
1 közepes fej lilahagyma vékony karikákra vágva (helyettesíthető snidlinggel, ha kevésbé intenzív hagymaízre vágyunk)
1 nagy csokor petrezselyemzöld apróra vágva
Öntet:
1,5 dl olívaolaj
0,5 dl fehérborecet
1 teáskanál só (ízlés szerint több is lehet)
0,5 teáskanál frissen őrölt feketebors
1 teáskanál csípős mustár
2 gerezd zúzott fokhagyma

A lehetőleg egyforma méretű, apró újkrumplikról kapargassuk le a héjat, majd egészben főzzük őket puhára. Négyfelé vágva helyezzük őket a salátástálba. Keverjük a krumplihoz az articsókát, az olajbogyót, a hagymát és a petrezselymet. Az öntet hozzávalóiból kézi habverővel keverjük ki a fokhagymás vinaigrette mártást és adjuk a salátához. Óvatosan forgassuk át, és szobahőmérsékleten tálaljuk.

Pikáns grillezett kukorica

4 cső kukorica megtisztítva
1 teáskanál cukor
0,5 dl tej
grillszósz

Egy nagyobb lábasban forraljunk vizet, adjuk hozzá a cukrot és a tejet, majd amikor forr a keverék, helyezzük bele a kukoricacsöveket és főzzük őket 2 percig. Vegyük ki a kukoricát a vízből, egyenként kenjük be a csöveket a készen vásárolható grillszósszal, csomagoljuk őket külön-külön alufóliába, és helyezzük a forró grillrácsra. Közepesen erős hő fölött 5-7 percig süssük a csöveket, közben egyszer-kétszer forgassuk meg őket. Kisebb darabokra vágva, forrón tálaljuk.

Azt eddig is tudtuk, hogy a bőrünk és hajunk állapotára, a lelki egyensúlyunkra nagy hatással vannak a női hormonok. Ezeken kívül azonban még egy egész sor testi működésünk minőségét határozza meg a szervezetünkben termelődő ösztrogén és progeszteron.[[tovabb]]

A legtöbb nő megtapasztalja, hogy az étvágya jelentősen megnőhet a menstruáció kezdete előtti időben: sokan édességre, szénhidrátokra vágynak ilyenkor, és a kalóriabevitelük általában megugrik. Ennek oka, hogy a peteérés utáni 2 hétben az esetleges terhesség védelmére a szervezet több tápanyagot kíván. Ez az éhség elmúlik a következő ciklus elejére, amikor az ösztrogénszintünk alacsony. Ezért a szakértők azt javasolják, hogy a diéták kezdetét a menstruáció befejeződése utáni napokra időzítsük, így könnyebb ellenállni a finomságok csábításának.

Lehet, hogy a ciklus utolsó 2 hetében több ételt kívánunk, ám ilyenkor tudjuk a legkönnyebben letornázni a felesleges kilókat is. A relaxin nevű hormon termelése ekkor együtt nő a progeszterontermelésssel, és ez rugalmassá teszi az ízületeket, így hatékonyabban végezhetünk mindenféle testmozgást, és több zsírt éget el a szervezetünk.

A havi gyantázást vagy a rég esedékes fogorvosi vizitet halogatók számára is van jó hírünk: a ciklus közepe az az időszak, amikor leginkább képesek vagyunk elviselni a fájdalmat. A peteérés környékén a magas ösztrogénszint megemeli a fájdalomküszöböt, így jelentősen kitolhatóak a tűréshatáraink.

A káros szenvedélyektől való megszabadulásban is segít, ha tudjuk, hogy szervezetünk mikor alkalmasabb az elvonási tünetek tolerálására. A dohányzás abbahagyása sikeresebb lehet, ha a ciklusunk második felében rakjuk le a cigarettát. Ilyenkor a magas progeszteronszint segít gyorsan eltávolítani a nikotint a testünkből, ezért nem lép fel olyan erős nikotinéhség. Kísérletekben azt is bizonyították, hogy a peteérés előtti időszakban, amikor magas a női szervezet ösztrogénszintje, a dohányos nők hajlamosabbak rágyújtani, ha másokat dohányozni látnak.

Bizonyos szempontból ez a fő gyengéje is a történeteinek, mert időnként kicsit didaktikus stílusban próbálja az olvasóval megértetni a valóban feszítő, robbanással fenyegető gondokat. Ha azonban ezen átlendül az olvasó, akkor igazán élvezetes órákat tölthet Donna Leon könyveivel.

A történetek mind Velencében játszódnak, a városban, amely 20 év óta a civilben angolprofesszor írónő választott hazája. Könyveiben kíméletlenül lerántja a leplet az olasz hivatalok és közélet visszásságairól, ami a magyar olvasónak sokszor ismerős lehet, hazánkban hasonlóképpen működik a korrupció és a bürokrácia. Talán ez az igazi oka, hogy bár könyveit rengeteg nyelvre lefordították már, az olasz kiadáshoz Leon eddig nem járult hozzá. Saját bevallása szerint azért nem jelenteti meg könyveit olaszul, mert legalább ott nem akar sztár lenni, ahol él.

A krimik főhőse Guido Brunetti, a középkorú, csendes, okos, elsőgenerációs értelmiségi felügyelő, akinek grófnő a felesége. Donna Leon egyik nagy erőssége, ahogyan a Brunetti család hétköznapjait bemutatja. A felügyelő és felesége igazi gourmet-k, így a történetekben fontos szerepet kap az étkezéseik leírása, az egy pohár bor vagy grappa melletti (világmegváltó) beszélgetéseik. Leon krimijeiben nem folyik látványosan a vér, a gyilkos talányok megoldása sem elsősorban az igazságügyi szakértői munka eredménye, hanem intellektuális teljesítmény, Brunetti kitartó kérdezősködéseinek és gondolkodásának köszönhetően. Ilyen értelemben a detektív hasonlít a jól ismert Columbo vagy Maigret felügyelőre.

Az írónő igen atmoszférateremtően festi le Velencét, fanatikus rajongóinak térképek állnak rendelkezésére, amelynek segítségével meglátogathatják a könyvekben említett helyszíneket. Érdekes élmény a várost „belülről”, nem pusztán turistaszemszögből megismerni.

Donna Leon magyarul hozzáférhető könyvei: Halál idegenben, Méregpohár az operában, Bíbornál is sötétebb, Cián Velencében, Végzetes áradás.

Legutóbb a nagyhírű Yale Egyetem közegészségügyi karának tanulmánya hívta fel arra a figyelmet, hogy azok a nők, akik egy évben kilenc alkalomnál többször festik a hajukat, kétszer akkora eséllyel betegszenek meg a nyirokrendszeri rákok egyik fajtájában. Igazi veszélyben azok vannak, akik 1980 előtt kezdtek hajfestékeket használni, valószínűleg a károsnak minősülő, azóta forgalomból kivont karcinogén vegyi anyagok miatt. Egy 2001-es tanulmány pedig a hólyagrák veszélyétől óvta a hajukat legalább 15 éve festő hölgyeket, különösen azokat, akik sötét színeket használnak. Ezekben a festékekben több a rákkeltő anyag.

Ezek a tények már önmagukban elengendőek ahhoz, hogy megőszítsék az embert, de valóban van okunk pánikolni, és hagyni a hajunkat a maga természetességében? Egészségügyi szakemberek azt mondják, hogy a kozmetikai termékekben sok olyan anyag van, amelyet független laboratóriumok nem nyilvánítottak minden kétséget kizáróan ártalmatlannak. A gyártó cégek pedig természetesen azt állítják, hogy a hajfestékek nem okoznak egészségkárosodát, különösen miután az elmúlt 20 év során sok korábbi összetevőjüket betiltották. Így sok kutatást kellett abba fektetniük, hogy biztonságos szerekkel pótolják őket. Mivel azonban a hajfesték piac elég jelentős árbevételt termel, ezeket a kijelentéseket kétkedéssel kell fogadnunk.

Ugyanakkor viszont egészségügyi szakértők azt is kiemelik, hogy a nyirokrendszeri rákoknak a hajfestékhez (is) köthető fajtája általában jól gyógyítható, és nagyon-nagyon ritkán fordul elő. Sokkal gyakrabban történik meg az, hogy a hajukat festők szervezete allergiás reakcióval válaszol a festék valamelyik összetevőjére.

Hogy mi a megoldás? Mindenkinek el kell döntenie, hogy vállalja-e a kétségtelenül meglévő, bár csekélynek mutatkozó rákkockázatot a hagyományos hajfestékek használatával. Akiknek nem ősz hajszálakat kell elfedniük, azok átválthatnak színezőkre. Ma már a bioboltokban is találunk hajfestékkínálatot, bátran kísérletezhetünk a természetes alapanyagokkal egészségünk megóvása érdekében.

Néhány testrészünk rugalmasan tartásával sok hát- és térdproblémától kímélhetjük meg magunkat. Az ülőmunka során például folyton előre dőlünk, így aránytalanul nagy nyomás nehezedik a mellkasra és a vállakra, ez vezet végül a hátfájdalmakhoz is.

Legjobb, ha a gyakorlatokat eset végezzük egy finom forró zuhany után, amikor lazábbak az izmaink. Egy-egy gyakorlatot 20-60 másodpercig tartsunk ki, és fontos, hogy ne erőltessük a gyakorlatokat annyira, hogy az fájjon.

Térdhajlat nyújtása

Feküdjünk a hátunkra, az egyik lábunk legyen kinyújtva, a másik behajlítva, talpunk a földön. A kinyújtott lábunkat emeljük fel, és közelítsük kinyújtva a mellkasunk felé. A kezünkkel támasztva hátul a combunkat segíthetjük a műveletet. A lábunkat igyekezzünk végig egyenesen tartani, a talpunk nézzen a mennyezet felé.

Combizom nyújtása

Egyenesen állva az egyik lábunkat hajlítsuk hátra, fogjuk meg a bokánkat és húzzuk a lábunkat a fenekünkhöz. Ismételjük a másik lábunkkal, ügyeljünk arra, hogy a csípőnk előre nézzen, de fordítsuk el egyik oldalra sem.

Törzs és combizom nyújtása

Egyenesen állva kapaszkodjunk meg egy szék háttámlájában, és a jobb lábunkat keresztezzük a bal mögött, tegyük a földre a talpunkat. A törzsünkkel dőljünk balra, amennyire csak bírunk, és eközben a jobb térdünket tartsuk egyenesen. Ismételjük a másik lábbal.

Hát felső részének lazítása

A mellkasunk előtt behajlítva tartva a karunkat kulcsoljuk össze a kezünket, majd egy határozott mozdulattal lökjük el a kezünket magunktól. Közben érezhetjük, ahogy a lapockák széthúzódnak, és a vállrészünk is megnyúlik. Ismételjük háromszor.

Vállak nyújtása

Keresztezzük a jobb karunkat kinyújtva a törzsünk előtt vállmagasságban, a bal karunkkal átkulcsolva tartsuk meg ebben a pozícióban. Érezni fogjuk, ahogyan a vállizmok megnyúlnak. Ismételjük a bal karral.

Bodzavirágzás idején sokan készítenek levet és szörpöt ebből a különleges ízű virágból. Egy pici „csavarral” pezsgőt is előállíthatunk a begyűjtött tányérvirágokból.[[tovabb]]

Hozzávalók
4 liter víz
60 dkg cukor
5 nagy bodzavirág
2 citrom
2 ek. fehérborecet
Forraljuk fel a vizet és olvasszuk fel benne a cukrot. Hűtsük le, majd adjuk hozzá az alaposan megmosott virágokat, a borecetet, az egyik citrom kifacsart levét, a másikat pedig karikákra vágva. Fedjük be az edényt egy tiszta konyharuhával, és hagyjuk állni egy napig. Finomlyukú szűrőn szűrjük csavaros tetejű üvegekbe az italt, amely 10-14 nap alatt alakul át ízletes virágpezsgővé.
 

A család cicája vagy kutyusa mindenki kedvence, nagyszerű társ, akitől önzetlen szeretetet kap kicsi és nagy, ám a lelkünk ápolása mellett testi egészségünkre is jótékony hatással van a kisállattartás.[[tovabb]]

Ma már közismert tény, hogy az állatok környezetében felnövő gyerekek kevésbé lesznek hajlamosak a különféle allergiákra és asztmára. Amerikában kutyatulajdonos családok gyermekeinek immunrendszerét hasonlították össze kutyamentes otthonban felnövő gyerekek immunrendszerével. Az egyszerű vérvizsgálatokkal, valamint az apróságok betegségeinek összevetésével kiderítették, hogy az állatszőr allergia és az ekcéma körülbelül fele olyan arányban jelentkezett a kutyával élő családok gyermekeinél, mint a kontrollcsoportban.

A háziállatok minden életkorban jót tesznek az embernek. Az időskori Alzheimer-kórban szenvedő kutyatulajdonosok kevesebb szorongásos rohamot szenvednek el, mint a kutyát nem tartó sorstársaik. A kutya vagy a macska az egyébként egészséges, de magányos időseknek társaságot biztosít, és testmozgásra készteti őket.

Aktív korban lévő, stresszes munkát végző embereknél figyelték meg, hogy amint lett egy háziállatuk, alacsonyabb lett a vérnyomásuk átlagértéke. A kedvenc hatására csökkent szervezetükben a kortizol nevű stresszhormon-kibocsátás, nőtt viszont a pozitív hatású szerotonin és dopamin elválasztása. Így az állattartás hosszabb távon a depressziós tünetek kialakulása ellen is sikerrel veszi fel a harcot.

Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy a szívroham is ritkábban fordul elő a házikedvencet tartó embereknél, és a keringési betegségekben szenvedők is tovább élnek, ha van mellettük egy szeretett kutyus vagy cica. Mindezek fényében igazán felesleges az emberiségnek különféle pótszerekhez nyúlnia, ha boldognak és megelégedettnek akarja érezni magát! A megoldás egyszerű: a feltétlen szeretetet nyújtó háziállat karban tartja testünket-lelkünket.

Valljuk be, hogy a krémeinket, sminkszereinket nem éppen ideális körülmények között tároljuk és használjuk fel. Általában a nyirkos fürdőszobában tartjuk őket, vagy a táskánk mélyén, nem csavarjuk vissza rendesen a tetejüket, és minden figyelmeztetés ellenére ujjal nyúlunk bele a tégelyekbe. Így nagyszerű táptalajt biztosítunk a beléjük kerülő baktériumoknak és gombáknak.

Ezeket a kellemetlenségeket hivatottak megelőzni a konzerváló anyagok, amelyek közül jelenleg a legtöbbet használtak a parabenek. A kozmetikumok összetevői között megtalálhatjuk a metil-, etil- és butilparabent, stb. Ezek szerencsére igen kis százalékban okoznak allergiás panaszokat, azokat is főleg nagyon száraz, kirepedezett vagy gyulladt bőrön.

A vízben oldódó és mikrobák ellen igen hatásos quaternium-15 szintén sok kozmetikai szerben megtalálható, és sajnos nagyobb arányban válthat ki túlérzékenységi reakciót, mint a parabenek. A quaternium-15 egyik bomlásterméke a formaldehid, így aki erre allergiás, az jobb, ha óvatos a q-15-öt tartalmazó készítményekkel.

Maga a formaldehid is olcsó és igen hatékony tartósítószer, fertőtlenít, gomba- és baktériumellenes hatású. Az embereknek kb. 4-8 százaléka lehet allergiás rá. Formaldehid leadó tulajdonságuk miatt ügyelni kell az imidazolidinil-urea és diazolidinil-urea nevű konzerválókat tartalmazó szerekre is.

Két újabb konzerváló anyag a szinte kimondhatatlan nevű metilkloro-izotiazolinon és a metilizotiazolinon, amelyek főleg samponokban, kézkrémekben, testápolókban fordulnak elő. Ezek szintén okozhatnak allergiát, de kisebb mennyiségben használva csekélyek a mellékhatásaik.

A legújabb konzerválószer az Euxyl K400, amellyel kapcsolatban ugyancsak feljegyeztek bőrgyulladásos eseteket, de még nincs elég adat ahhoz, hogy statisztikai valószínűségeket lehessen felállítani az allergizáló hatásáról.

A kozmetikai ipar mintegy késélen táncol, amikor a tartósítókat kiadagolja a készítményeibe: eléggé erős mikrobaölő hatásuknak kell lenni, ugyanakkor minél kisebb gondot kell okozniuk a felhasználóknak, és ez nem egyszerű feladat! Mi, vásárlók azt tehetjük, hogy minél természetesebb anyagokból álló kozmetikumokat választunk, illetve gondosan megfigyeljük, hogy mely szerek váltanak ki kellemetlen bőrreakciót, és azokat a jövőben elkerüljük.

Egy ismerősöm kommentárja ehhez csak annyi volt, hogy na persze, a vécéket viszonylag rendszeresen takarítják és fertőtlenítik, a billentyűzetet viszont (szinte) soha.

A Nagy-Britanniában elvégzett vizsgálat során irodai billentyűzetekről vették a mintát, és többek között a staphylococcus aureus nevű baktériumot is megtalálták néhány mintában. Ezt a kórokozót sok, egyébként egészséges ember hordozza a bőrén vagy az orrüregében. A staphylococcus változatos betegségeket képes okozni, kisebb-nagyobb bőrgyulladásokat, de akár tüdőgyulladást is.

Szakértők szerint a számítógépes billentyűzetek nagymértékű fertőzöttségének oka a monitor előtti evés és ivás. A kezünkkel rávisszük a felületre a baktériumokat, a billentyűk közé hulló ételmaradék pedig táptalajt biztosít a mikroszkopikus élőlényeknek. Durván sarkítva a helyzetet, ennyi erővel akár a toaletten is ebédelhetnénk!

Javasolt a billentyűzet alkoholos kendővel való rendszeres áttörlése, ez ugyanis elpusztítja a baktériumokat és eltávolítja a ragacsos gyümölcslé- és kávéfoltokat. Időnként nem árt a kuka fölött felfordítani a billentyűzetet, hogy kipotyogjanak belőle a morzsák, így végképp megfosztjuk táplálékuktól az esetlegesen túlélő kórokozókat. Sok helyen olvasható az a tanács, hogy vigyük haza az irodai billentyűzetet és dobjuk be a mosogatógépbe. Nos, ezt nem feltétlenül javasolják, mert nem biztos, hogy "túléli" az eszköz!

Úgy tűnik, igen, ha a Gfk Hungária legújabb közvéleménykutatásának eredményeit szemügyre vesszük. A mintegy ezer felnőtt válaszadó többsége nem osztja azt a véleményt, hogy a házasság elavult, de ötből három megkérdezett nem lát lényegi különbséget a házasság és az élettársi kapcsolat között. Az azonos neműek házasságát minden negyedik válaszadó támogatja, örökbefogadáshoz való jogukat azonban a többség nem tartja elfogadhatónak.[[tovabb]]

 „Az élettársi kapcsolat semmiben nem különbözik a házasság intézményétől” állítással ötből három megkérdezett ért egyet. Nem meglepő módon az élettársi kapcsolatban élők adtak hangot leginkább egyetértésüknek, 71 százalékuk helyeselt. Az elváltak 70 százaléka támogatja az élettársi kapcsolat intézményét, a házasoknak viszont csak a fele gondolja úgy, hogy az együttélés e kétféle módja között semmiféle különbség nincsen.

Azzal az erőteljesebb megfogalmazással, miszerint „a házasság egy elavult intézmény”, a felnőtt magyar lakosság 73 százaléka nem ért egyet – az állítás igazságát elutasítók aránya a vallásosak körében ennél is magasabb, 84 százalék. A 20-29 éves fiatalok, az egyedülállók és az elváltak körülbelül egyharmada ért egyet az állítással, nem meglepő módon az élettársi kapcsolatban élők még ennél is nagyobb arányban, 42 százalékuk szerint a házasság divatjamúlt.

Az azonos neműek házasságát minden negyedik megkérdezett támogatja. Főleg a 20-39 éves korosztály tagjai gondolják úgy, hogy házasságot kötni ugyanannyi joga van két azonos neműnek, mint egy férfinak és egy nőnek. Jellemzően a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező válaszadók megengedőbbek a kérdésben. Az azonos neműek örökbefogadáshoz való jogát viszont az óriási többség megkérdőjelezi: 77 százalékuk nem támogatja. Legmegengedőbbek a 20-29 évesek és legelutasítóbbak az 50 évnél idősebbek.

„A karrierem előbbre való mint a család” állítással a magyarok 10 százaléka ért egyet, ezen belül is inkább a férfiak (14 százalék), míg a nőknek csak 8 százaléka osztja e véleményt. A legfiatalabbak, a 15-29 évesek körében a legelfogadottabb ez a nézet: a jellemzően iskolás korú 15-19 évesek egynegyede, a felsőoktatásban tanuló, vagy pályakezdő 20-29 évesek 17 százaléka helyezi a szakmai életét a család elé. Érthető módon a gyesen lévő anyukák utasítják el leghatározottabban az állítást: 99 százalékuk nem ért vele egyet. A házasságban élők is határozottan a család mellett álltak ki, és csupán 3 százalékuk vallotta be, hogy fontosabb számára a karrier mint a család.

Sosem értettem, hogyan lehetséges, hogy a mai fiataloknak rövidebb a memóriája, de kiderült, hogy tulajdonképpen nem rosszabb a memóriánk, csak másra vagyunk kondicionálva. Arra, hogy a fontos dolgokat úgyis rutinszerűen beírjuk a naptárba, a telefon memóriájába, vagy a számítógépes órarendünkbe – majd valami csipogás figyelmeztet minket arra, mit is kell éppen csinálnunk. Másrészt pedig soha korábban nem látott és hallott mennyiségű információ ömlik ránk az iskolában, a munkahelyen és a szabadidőnkben egyaránt. Aki ilyen körülmények közt nő fel és él nap mint nap, annak a memóriája másképp funkcionál, mint a régi szép időkben. A mai életmód egészen egyszerűen másféle működést kíván az emberi memóriától.

Az agyunkba áramló rengeteg információ percről percre változik, egyik elavul, a másik hirtelen sürgőssé válik, a harmadik épp most jött emailen, de közben a telefon is a fülünkön lóg. Az agyunkban lévő tudástérkép, amit a memóriánk tartalmaz, folytonos átalakításra, módosításra szorul. Úgy is elképzelhetjük a dolgot, mintha A Walesi bárdok összes strófáját kellene éppen megtanulnunk, miközben Arany János még dolgozik a művön, hol itt írja át, hol ott javít rajta egy kicsit.

Arról már biztosan mindenki hallott, hogy van rövid- és van hosszútávú memóriánk. A rövidtávú memóriát nevezzük most a közérthetőség kedvéért az üzletnek, ahol a forgalom zajlik, a hosszútávút pedig a raktárnak, ahol az árukat tároljuk. Ez az üzlet azonban elég kicsi, egyszerre maximum 7-8 áruval tudunk benne foglalkozni, és azokkal is csak néhány percig. A hátsó raktár ezzel szemben igen-igen hatalmas, ahol az összes beérkező áru – vagyis az életünk során felszedett minden tudás és élmény – helyet kap, és ott is marad örökre. Az egyetlen probléma az, hogy az egyszer elraktározott tudást hogyan lehet erről a tárolóhelyről elővenni? A kulcs az üzletben van, vagyis a rövidtávú memória működésében, ugyanis semmi nem kerülhet a hosszútávú emlékezetünkbe anélkül, hogy át ne jutott volna a rövidtávú szakaszon.

Minden emlékünk, minden információ, amit felidézünk a HTM-ból hívódik elő – mégpedig asszociációk révén. Akkor tudunk bármi régebbi eseményre visszagondolni, ha az aktuális környezetünkben, lelkiállapotunkban van valami – egy szín, egy illat, egy gondolat, egy látvány, egy hang, stb. – amibe kapaszkodva elindulhatunk egy gondolatlánc mentén, hogy több állomáson keresztül eljussunk a keresett emlékhez. Ezért van az, hogy minél közelebb van egy esemény az időben, annál könnyebb rá emlékezni, hiszen a körülöttünk lévő világ tele van az arra asszociációt nyújtó dolgokkal, így a memórialánc szépen és könnyen elvezet hozzá.

Pszichológusok ezért azt javasolják, hogy ha valamit biztosan meg akarunk őrizni az emlékezetünkben, akkor minél többrétűbb asszociációba csomagoljuk be. A jó memória tehát tulajdonképpen a helyes információfeldolgozást jelenti. A legfontosabb memóriaépítési technikákban semmi hókusz-pókusz nincs, csak talán nem gyakoroljuk őket elég tudatosan. Ha fontos az információ figyeljünk oda rá, ne csináljunk semmi mást párhuzamosan, és próbáljuk megérteni, értelmezni. Nem véletlen, hogy a kémiát például soha nem tudtam megtanulni: nem értettem, pusztán bemagoltam, az agyam semmihez nem tudta kötni az üres információkat, ki is hullott a fejemből nagyon gyorsan. „Ismétlés a tudás anyja.” – szól a bölcs közmondás, és nagyon igaz. A memorizálás fázisában hangosan ismételgessük az anyagot, így könnyebben beépül az agyunkba. Az információkat próbáljuk csoportosítani és kiemelni a lényeget. Ha mondjuk egy számsort kell megjegyeznünk, bontsuk háromjegyű számjegyekre, az összetartozó nagyobb adagokat jobban tudja a memória kezelni. A lényeg kiszűrésével pedig csökkentjük a megjegyzendő információ mennyiségét.

Más érdekes módszerekkel is becsaphatjuk az agyunkat: igyekezzünk az anyaghoz valamilyen képet vagy dallamot kapcsolni gondolatban, tanulás közben ritmusosan járkáljunk fel-alá, miközben ismételgetjük a szöveget.

Amikor aztán elő kell hívni a tárolt információt, és nem a fent felsorolt tudatos technikákkal jutattuk azt az agyunkban, gyakran bajban vagyunk. Minél jobban erőltetjük a gondolatainkat, annál távolabbra sodródik az emlék. Ilyenkor jobb hagyni elkalandozni az elménket általánosabb területekre: mit fogunk venni a közértben, hová megyünk a hétvégén, stb. Így gyakran teljesen véletlenül belebotlunk egy gondolatszálba, ami visszavezet ahhoz, amit kerestünk. Nem meglepő módon ezek az eszünkbe jutások gyakran álmunkban történnek, amikor a tudatalattink is működésbe lép, és sokkal szabadabban áramlanak a gondolatok, asszociációk az agyunkban.

Aztán eljött az a pillanat, amikor először igazi, frissen felvágott, érett ananászt ehettem, és mondhatom, hogy rabul ejtett. Bármilyen ételben megeszem azóta a friss ananászt, csakhogy ez leginkább otthon valósítható meg, mert az éttermekben sajnos még mindig ragaszkodnak a konzervhez.

Ezt a karibi ízvilágú csirkeételt könnyű elkészíteni, a curry és az édes-savanykás ananász páratlanul finom ízharmóniát eredményez.

Hozzávalók 2-3 személyre:

50 dkg csirkemell kockára vágva

1 teáskanál currypor

½ teáskanál só

2 evőkanál olaj

1 piros kaliforniai paprika csíkokra vágva

Fél friss (!) ananász (20-30 dkg) kockára vágva

2 dl kókusztej (konzervből)

1 teáskanál barnacukor

1 friss chilipaprika karikára vágva (annak, aki csípősen szereti)

2 evőkanál olaj

2 csipet só

Elkészítés:

A csirkehúsra szórjuk rá a curryt és a sót, forgassuk át. Forrósítsuk fel egy mélyebb serpenyőben az olajat, dobjuk rá a húst, pörköljük meg kicsit, majd fedő alatt pároljuk puhára a saját levében. Egy másik serpenyőben a forró olajon süssük a kaliforniai paprikát 3 percig, majd vegyük ki az edényből, és tegyük félre. Jöhet az ananász, amit kb. 5 perc alatt szintén süssünk szép barnára. Aki használja a chilit, az most tegye az ananászhoz, és még egy percig párolja őket együtt. Most már belekeverhetjük a kókusztejet, a barnacukrot és a sót, valamint hozzáadhatjuk a szószhoz a csirkét. Az egészet még pár percig főzzük, hogy a kókusztej kicsit besűrűsödjön. Főtt rizzsel tálaljuk.

Ma már széles körben közismert tény, hogy a méhnyakrákok igen magas százalékát a HPV vírus okozza. Sajnos a férfiak sincsenek biztonságban, mert még a méhnyakrákoknál is nagyobb arányban mutatható ki a HPV a végbélrákos betegek szöveteiben, ez a tumorfajta pedig mindkét nemnél előfordulhat.

A HPV-nek rendkívül sokféle faja van, és elég gyakori a fertőzés világszerte. Körülbelül negyven féle HPV képes a nemi szerveket megfertőzni, ám az egészséges immunrendszer legtöbbször elbánik a kórokozóval, és a beteg magától gyógyul. Néha azonban makacsnak bizonyul a fertőzés, krónikussá válik, és ha magas onkogenitású – vagyis rákot okozó – a vírus, akkor nőknél kialakulhat a méhnyakrák, igaz ehhez hosszú évekre van szükség. Épp ebben rejlik annak a tragédiája, hogy hazánkban 500 nőtársunk hal meg méhnyakrákban évente, holott rendszeres rákszűréssel – és most már HPV szűréssel – megelőzhető lenne a tumor kialakulása, és a már elkezdődött kóros folyamatot vissza lehetne fordítani.

A fertőzés kivédésére sajnos nincs bombabiztos módszer, a gumi óvszer használata nyújt ugyan bizonyos védettséget, de a vírust a nemi szervek bőrfelületének érintkezésekor is el lehet kapni. Néhány éve elérhető Magyarországon is a HPV elleni védőoltás, amelyet elsősorban nemi életet még nem élő, 9-12 éves lányoknak ajánlanak, de hasznos lehet idősebb, HPV fertőzésen már átesett hölgyeknek is, bár a vakcina hatékonysága  ebben az esetben nem garantált. Az oltás vényköteles és saját költségen lehet beadatni, ám vannak önkormányzatok, amelyek térítésmentesen biztosítják 14 éven aluli gyerekek részére.

Ha valaki már hordozza a HPV-t, akkor a vírus tipizálásával meg lehet állapítani, hogy a rákot okozó csoportba tartozik-e a kórokozó. A kezelés során elsősorban az immunrendszert stimulálják, hogy a szervezet maga győzze le a fertőzést. Ha a HPV már elváltozást okozott a méhszáj felületén, akkor kisebb-nagyobb műtéti beavatkozásokkal meg lehet szüntetni a kóros állapotot.

Összesen 16 HPV-központ várja a férfi és női pácienseket országszerte, pontos címük a www.hpvcentrum.hu című honlapon található meg.

Dietetikus szakértők azonban figyelmünkbe ajánlanak néhány köznapi élelmiszert, amelyek mindennapos fogyasztásával sokat tehetünk a jó közérzetünk és hosszútávú egészségünk érdekében. Az élőkultúrás joghurt a jótékony bélbaktériumok elszaporodását segíti elő, így javítja az emésztést és erősíti az immunrendszert. Kalciumtartalma véd a csontritkulás ellen, és ha a zsírszegény változatokat részesítjük előnyben, akkor elegendő izomépítő, sovány fehérjéhez is jutunk. Kiváló reggeli a joghurtba kevert, vitamindús bogyós gyümölcs (akár fagyasztóból elővéve is), és a natúr zabpehely, amely szintén a naponta fogyasztandó ételek listáján szerepel. Ugyan a zabpehely szénhidrátot tartalmaz főként, de gazdag rosttartalma miatt ez a szénhidrát lassan emeli a vér cukorszintjét, így szabályozottabb a szervezet inzulinháztartása, kevésbé érzünk éhséget, és a rostok az emésztésünkre is jó hatással vannak.

Azt hiszem, talán a paradicsom bőséges fogyasztására sem kell senkit különösebben kényszeríteni. A kedvelt zöldség szezonjának közeledtével egyre zamatosabb példányokat vehetünk a piacokon. A paradicsom tele van a piros színét adó likopin nevű antioxidánssal, amely csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint néhány tumorfajta – a bőr-, hólyag-, prosztata-, tüdő- és gyomorrák – kockázatát. A likopin a paradicsom feldolgozott állapotában is sértetlenül megőrződik, ezért hasznos a 100 százalékos zöldségtartalmú paradicsomkonzervek és –levek fogyasztása is. Tanácsos valamilyen zsiradékkal együtt fogyasztani a paradicsomot, pl. olívaolajos salátaként vagy tésztaszószként, mert a likopin rosszul oldódik vízben.

A Magyarországon bőséggel termő diót is vegyük az étrendünkre! Tehetjük a reggeli joghurtunkba, vagy az esti salátánkra, de két étkezés között egészséges nasiként is szolgálhat ez a finom olajos mag. A keringési betegségek megelőzésében oly fontos omega-3 zsírsavak, és a gyulladáscsökkentő-antioxidáns polifenolok adják a dió élettani jelentőségét. Proteintartalma is magas, és bár zsírokban gazdag, moderált fogyasztásával, kiegyensúlyozott étkezés mellett, nem hízlal.

Az idei tavasz és nyárelő néhány fontos ruhadarabja is ilyen újra felfedezett stílust képvisel, picit persze a mai ízléshez igazítva. Vegyük mindjárt a deréknadrágokat. Hála istennek, hogy újra köztünk vannak, így talán nem kell külön hajtóvadászatot indítani az üzletekben, ha az ember lánya normális női alkatra való, normális nadrágot akar beszerezni. Most őszintén, van egyáltalán alkat, amelyiken jól áll(t) a csípőnadrág? A derékon gombolódó darabok optikailag nyújtják a lábat, és karcsúbbnak mutatják a viselőjüket. Ennél több jótétemény egy nadrágtól nem is várható.

Ha pedig a jól szabott nadrágokat a szezon másik nélkülözhetetlen darabjával, a teletalpú szandálokkal és cipőkkel viseljük, még hosszabbnak fog látszani a combunk! A teletalpú cipőkben az a nagyszerű, hogy megadják a nőknek a magasságot és a szép tartást, mégis kevésbé valószínű, hogy az ortopédián kötünk ki a szezon végén, mintha tűsarkot hordanánk.

A teletalpú cipők közül érdemes a többszínű, mintás darabokat választani, az egyszínűekben esetleg „tömblábúnak” látszhatunk, mint a holdjáró cipők szerencsétlen viselői néhány évvel ezelőtt.

Az ultranőies stílus képviselőinek kedvére tért vissza az idén a virágos ruha, mindenféle hosszban és mintaméretben. A miniruháknál jobb az apróbb virágminta, a maxiknál bevállalhatunk nagyobb vagy stilizált virágokat is. A virágos ruha olyannyira öltöztet, hogy még szinte kiegészítő sem kell hozzá, legfeljebb egy csinos fülbevaló.

Hidegebb estékre blézert ajánlanak a szakértők, és ezek az új blézerek ismét hangsúlyozzák a vállat, kicsit visszatér a 80-as évek válltömés divatja. A zakó ujja most épp csak csuklóig ér, a szabás pedig karcsúsított, nem egyenes vonalú, így minden testalkaton sokkal jobban mutat.

Ez a makacs jelenség a nők nagy részénél jelentkezik a kamaszkor után, és egyre romló tendenciát mutat, ahogyan öregszünk. A cellulitisz tulajdonképpen csomókba rendeződött zsír a bőrfelszín alatt, leggyakrabban a csípőn, a combon, a fenéken és a felkaron. Kialakulásának több oka van: női hormonok, kötőszöveti gyengeség, nem megfelelő zsír- és vízanyagcsere, étkezési szokásaink és életmódunk. Az ösztrogén lehet a fő ludas a narancsbőr létrejöttében, amit az bizonyít a legnyilvánvalóbban, hogy férfiak csak elenyésző számban szenvednek tőle.

A szenvedés talán nem is jó szó, hiszen ez az állapot nem veszélyes, legfeljebb nem esztétikus, bár az erősen narancsbőrös terület fájdalmas lehet nyomásra.

Az orvostudomány és a kozmetikai ipar krémek, gyógyszerek és eljárások egész sorát fejlesztette ki a cellulitisz ellen, de végleges és tökéletes megoldást egyik sem hoz. Javulás sokféle módon elérhető, csak az ízlésünk, fájdalomtűrő képességünk és pénztárcánk vastagsága szabhat határt kísérletező kedvünknek.

Néhány éve a koffein is bekerült a „csodaszerek” közé, jó eredményeket értek el vele a bőrkép javításában. Ma már szinte nincs olyan narancsbőr elleni krém a piacon, amely hiányt szenvedne koffeinben. A koffein növeli a vérerekkel egyébként szegényesen ellátott zsírraktárak anyagcseréjét, így segíti a zsír lebontását és kiürülését a szervezetből. Érdekes módon azonban ez a jótékony hatás csak a külsőleg való alkalmazására érvényes, belsőleg fogyasztva – a túl sok zsírral, szénhidráttal, sóval és alkohollal együtt – hozzájárul a cellulitisz rosszabbodásához.

A boltban vásárolható, általában elég drága krémek helyett otthoni módszerrel is készíthetünk magunknak koffeinpakolást. A narancsbőrös terület nagyságától függően pár evőkanál langyos olívaolajban keverjünk el őrölt kávét, majd masszírozó mozdulatokkal kenjük fel az érintett bőrfelületeinkre, amelyeket azután folpackba betekerünk. Húsz percig hagyjuk hatni, majd zuhanyozzunk le. Hetente 2-3-szor alkalmazva körülbelül 2 hónapig, látványos javulást érhetünk el!

A hölgyek ugyanis nem maguk jelentkeznek az átalakításra, hanem családjuk, párjuk vagy barátaik nevezik be őket. Tehát, ha valaki tényleg részt vesz a felvételen, az már jelzi, hogy a szándék megvan benne a szépülésre. A divattanácsadó először is kíméletlenül elmondja nekik, hogy milyen a testalkatuk és azt milyen ruhákkal lehet előnyösebbé tenni. Aztán kipakoltatja velük a ruhásszekrényüket, irgalmatlanul megkritizálja a cuccaikat, kiválasztat velük 5 kedvencet, a többit azonnal kidobják. Ezután elindulnak vásárolni! Ez az igazi móka, a párharc a két nő között, hogy kinek az akarata érvényesüljön. Elvileg persze a divattanácsadóé a végső szó, de vannak igen makacs ügyfelek, akik azért is szeretnék a régi stílusukat visszacsempészni. Néha nem tudja az ember, hogy nevessen vagy sírjon, mert kívülről nézve olyan nyilvánvaló, hogy 46 éves korunkban az ultramini farmerszoknya és a nyakba lógó két copf inkább szánalmas mint fiatalos, és hogy nincs nő, akinek a hidrogénszőke, tupírozott haj, neonrózsaszín rúzzsal jól állna. A frizura és a smink elkészítésével válik teljessé a kaland és azt kell mondjam, hogy nem volt páciens, akár öreg, akár fiatal, akár kövér, akár sovány, aki ne nézett volna ki bombasztikusan a végére!

Az egész csak azért jutott eszembe ma reggel, mert együtt utaztam munkába egy középkorú hölggyel, akit nagyon szívesen a stylist karmai közé taszítottam volna. Tiszta és rendes volt a külseje, ezzel nem is volt semmi probléma, de a ruhadarabjai tökéletes oda nem figyelésről árulkodtak, sem színben, sem fazonban nem illettek egymáshoz. A haját szerintem maga vágta a jellegtelen formára, ugyanis nincs olyan fodrász, aki ezt képes lett volna elkövetni. Sem az ősz haja, sem az arca nem mutatta a festés leghalványabb jelét sem, mindkettő színtelen volt és szürke.

Még mielőtt felharsan azok kórusa, akik anyagi nehézségekkel indokolják az igénytelen külsőt, szeretném leszögezni, hogy a rajta lévő ruha is pénzbe került nyilvánvalóan, ha pedig így van, akkor akár olyan darabokat is választhatott volna, amelyek jól mutatnak együtt. Szerintem túl egyszerű mindig az anyagiakra hivatkozni, ha valami kritika éri a külsőnket. Ennél sokkal nagyobb súllyal esik a latba az idő és energia, amit magunkra fordítunk. A brit műsorból is inkább az derült ki, hogy vagy nincs kedvük a nőknek gondos ruhaválasztással bíbelődni, és rendszeresen fodrászhoz járni, vagy nem tudják, hogy mi állna nekik jól. Tanácstalanság esetén fordulhatunk barátokhoz, ismerősökhöz, akik a megítélésünk szerint jól néznek ki, biztos tudnak egy-két tippet adni, hogy hogyan dobhatjuk fel a külsőnket. A különféle női magazinok pedig tele vannak jobbnál-jobb írásokkal arról, hogy milyen testalkathoz milyen ruhák illenek. A 6-8 hetenkénti hajvágást se spóroljuk meg, és remélhetőleg egy szép színű arcpirosító és ajakrúzs sem vág a földhöz anyagilag ma már senkit sem. A nem akarásnak azonban nyögés a vége, így, ha ez a helyzet, akkor hősiesen ismerjük be, és ne fogjunk mindent a pénzhiányra!

Bizonyos élelmiszerekről természetes formájukban is úgy tartják, hogy allergizáló hatásúak, és ezért jobb nem adni őket csecsemőknek és kigyerekeknek. Az olajos magvak is ezen ételek közé tartoznak. Nagy-Britanniában végzett kutatások nyomán azonban felmerült annak lehetősége, hogy éppen akkor nő meg a kisgyerekkori allergiák kialakulásának veszélye, ha a várandósság ideje alatt nem eszik az édesanya olajos magvakat. Eszerint téves tanács lehet az is, hogy a második életév végéig ne adjunk a kicsiknek mogyorót és diót.

Az eddigi tudásunkkal gyökeresen ellentétes vélemény többek között azon a megfigyelésen alapszik, hogy olyan országokban, ahol rendszeresen fogyasztanak magvakat mind a mamák, mind a gyerekek, ott nagyon alacsony az allergiás betegségek szintje. Az persze még további megerősítést igényel, hogy más faktorok nem játszanak-e szerepet az allergia csekély előfordulásában ezekben a szerencsés országokban.

Az okok egy része a dolgozó munkastílusában vagy egyéniségében keresendő, de persze gyakran a munkahelyi környezet, a munka jellege okozza, hogy nem tudjuk befejezni a munkánkat. Számomra például kifejezetten zavaró, hogy nagyon sok dolog elvonja a figyelmemet az éppen végzett munkáról: emailek érkezése, telefonok, váratlanul beeső, „apró” feladatok, hangos traccsparti a folyosón (amibe esetleg én is beszállok), egy-egy betévedő kolléga, aki kérdez valamit, vagy éppen el akarja mesélni a hétvégi kiránduláson történteket, és így tovább.

Főleg új munkatársak esetében szokott gondot okozni, hogy nem kapja meg a megfelelő munkaeszközöket, és nem avatják be eléggé a elvégzendő feladatok rejtelmeibe, így nem csoda, ha képtelen időre jó minőségű munkát végezni.

Az idő helyes beosztása is kulcsfontosságú képesség, mert aki jól bánik az idejével, az fel tudja mérni, hogy melyik feladat a legfontosabb és azt végzi el először. Az idejükkel rosszul gazdálkodó dolgozók előre veszik azokat a munkákat, amelyek a legkönnyebbek és halogatják a nehezebbeket, a több erőfeszítést igénylőket. Ennek általában kapkodás és idegeskedés a vége, hiszen a főnök vagy az ügyfél nyilván a fontosabb feladatokat fogja komolyabban számon kérni.

A soha el nem készülő munkának egyszerűen az is az oka lehet, hogy túl sok teher van ránk rakva, és akkor sem fejeznénk be a feladatokat, ha napi 24 órát a munkahelyen töltenénk. Komoly frusztrációt okoz, hogy próbáljuk a legjobb tudásunk szerint végezni a dolgunkat, de soha nem látjuk az alagút végén a fényt. Ez könnyen kiégéshez vezet, ami a szervezet természetes reakciója, egyfajta érzelmi kifáradás. Oka a munkahelyi stressz, a nagy munkaterhelés, a sok túlóra, vagy a szoros határidők okozta szorongás. A kiégés kezelése pszichológus szakember segítségét is igényelheti, mert kialakulhat belőle a sokkal komolyabb depresszió vagy különféle szívbetegségek.

Ironikus módon nemcsak a kevésbé jól dolgozó emberek, hanem a kifejezetten kiváló munkaerők is szenvedhetnek a véget nem érő munkák okozta állapottól. A magyar nyelvnek van erre a jelenségre egy nagyon jó szólása: „Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz.”. Nos, ez a munkahelyeken is gyakran így van. Ha pontosan, jól és a határidőket betartva dolgozunk, akkor csak kapjuk és kapjuk a munkát a nyakunkba, míg a lusta kollégákat esetleg békén hagyja főnök, tudván, hogy úgysem adnak ki értékelhető munkát a kezéből.

A bolti állványon még csinosnak és formásnak tűnő ruhadarabokról a próbafülke magányában gyakran kiderül, hogy készítőiknek az emberi test felépítéséről csak igen elnagyolt információik vannak. Meglepő aránytalanságok mutatkoznak a szabásban, és a méretek állandóságában sem bízhatunk.[[tovabb]]

Spanyolországban most objektív vizsgálatokkal be is bizonyították, hogy a nők okkal elégedetlenek a konfekcióméretekkel. Tízezer nő testéről készítettek háromdimenziós lézerszkennelővel képet, amit aztán összehasonlítottak az üzletekben kapható ruhadarabokkal.

Az eredmény szerint tízből négy nő képtelen ráillő ruhát vásárolni. A nők három testalkat-típusba sorolhatók, körülbelül azonos arányban: az egyenes típusnál a vállak, a derék és a csípő nagyjából egy vonalban vannak, a homokóra típusra a nagyon karcsú derék a jellemző, a körtékre a keskeny váll és a viszonylag széles csípő. A fiatalabbakra jellemzőbb az egyenes alkat, míg a körte típusúak inkább a középkorú és idősebb hölgyek közül kerülnek ki.

A tanulmány szerint az apró termetű fiatal nőknek okoz nagy problémát, hogy megtalálják a megfelelő konfekcióméretet, de azt hiszem, önök között is sokan csóválják most a fejüket, mert a molettebb, vagy esetleg nagyon magas hölgyeknek sincs könnyű dolguk. A váll és csípő arányokon túl a másik nagy problémát a ruhaujjak és nadrágszárak hossza szokta okozni. Sajnos csak nagyon kevés ruhagyártó fordít gondot arra, hogy ugyanazt a méretet különböző hosszúságokban legyártsa, pedig sok bosszúságtól és külön költségtől kímélné meg a vásárlókat.

A vizsgálat eredményei nyomán a nagy spanyol divatüzlet-láncok most új mérettáblázat felállításán dolgoznak, amely a női test dimenzióit komplexebben veszi figyelembe. Arra is törekszenek, hogy ugyanaz a méret valóban ugyanazt a méretet jelentse minden gyártónál, így legalább a Spanyolországból jövő ruhák méretei egységesek lesznek.

A közhidelemmel ellentétben a tartós kialvatlanságot nem is csak a sok vagy későig elhúzódó munka okozza – emiatt még nem beszélhetnénk modernkori problémáról. Az igazi ludas a dologban a szórakoztató elektronikai eszközök használatának elterjedése és mindennapos (túl)használata.

Éjszakába nyúló szörfölések a neten, számítógépes játékok, csetelés, kedvenc sorozatok bámulása a tévében, dvd-k, és még sorolhatnánk a mára nélkülözhetetlenné vált kikapcsolódási formákat. Az ember ingerküszöbe egyre magasabbra kerül, egyre gyorsabban, egyre több információra van szüksége, különben úgy érzi unatkozik. Ebből a túlpörgött állapotból pedig nem egyszerű az átmenet a pihentető és nyugodt alvásba.

A rendszeres kialvatlanság és az ezt kompenzálni hivatott pótcselekvések – a koffein túlzott fogyasztása, nassolás, dohányzás, sőt a lazítószernek ivott alkohol – többféle betegség előidézői lehetnek, így például keringési és szívproblémák, depresszió.

Szakemberek szerint egy felnőttnek is szüksége lenne 7-9 óra alvásra naponta. Rögtönzött kis felmérésem szerint, az én családomban és baráti körömben az átlag alvásidő – a dolgos hétköznapokon – hat óra. Sokan említették, hogy „majd hétvégén bepótolom”. Ezt az alapvető biológiai funkciónkat kicsit úgy kezeljük, hogy nem is annyira fontos, majd akkor szakítunk rá időt, ha nincs más – érdekesebb – tennivalónk.

Az álmosságon és a fejfájáson kívül ugyanis nincs közvetlen hatása az alváshiánynak, kivéve persze, ha balesetet okozunk, vagy szenvedünk el a vele együtt járó figyelmetlenség miatt. A fizikai és mentális betegségek, amelyekhez az állandó kialvatlanság is hozzájárul, hosszabb távon lépnek fel.

Ha az alváshiányt nem valamiféle szervi rendellenesség okozza, amely orvosi kezelést igényel, akkor mi magunk tehetünk azért, hogy nyugodtabb és hosszabb legyen az álmunk: igenis kapcsoljuk ki időben a tévét és a számítógépet, este már ne igyunk kávét, teát és alakítsunk ki rendszeres lefekvési menetrendet. Így reggel nem sápadt alvajáróként kezdjük a napunkat.

A napokban olvastam egy interjút Nancy Pelosival, az amerikai képviselőház elnökével, akinek öt gyermeke van. Az olasz gyökerekkel rendelkező asszonynak rendkívül fontos volt mindig a családja, ám emellett sikeres politikai karriert is befutott. Mondhatnánk, hogy ebben segítségére volt a jómódú családi háttér és az, hogy az Egyesült Államok a végtelen lehetőségek hazája. Ez mind igaz, de azt gondolom, hogy a kedvező háttér csak akkor működik az előnyünkre, ha mi magunk is tenni akarunk a céljainkért. Mrs. Pelosi nagyon okosan fogalmaz a nők erősségeiről. Szerinte egy nő, egy anya azért lehet jó politikus, mert a gyermekeiről való gondoskodás, az értük való aggódás természetes módon vihető át különféle közügyekre, az ő esetében az amerikai gyerekek helyzetének javításáért folytatott küzdelemre. Állítja, hogy az öt gyerek felnevelése, a konfliktushelyzetek és különféle egyéniségek diplomatikus kezelésében szerzett gyakorlata szintén jó muníciót adott neki a politikai arénában való helytállásra.

Szerinte a nők minden helyzetben az együttműködésre, a kölcsönösen jó megoldásokra törekszenek, és nem nyomják el az övékétől eltérő véleményeket sem. A férfiak uralta, sokkalta erőszakosabb eszközökre épülő politikai és szakmai színtereken azonban a nők konszenzuskereső viselkedését nem mindig hagyják érvényesülni. Már csak azért sem, mert nagyon sok nő eleve veszett ügynek látja, hogy férfidominanciájú szakmákban megpróbáljon karriert építeni. Pedig a női tapasztalatok, a női gondolkodás nagyon fontos lenne, hogy a világunk kiegyensúlyozattabban működjön, hiszen a népesség felét mi, nők adjuk. Nagy veszteség minden társadalom számára, ha a nők képességeit leginkább csak a magánélet területére korlátozza.

Azóta persze sokat szélesedett a gasztronómiai látóköröm, és mostanra az egyik abszolút kedvenc zöldségem az avokádó. Szerencsére már szinte minden élelmiszerüzletben és zöldségesnél kapható, bár legtöbbször elég borsos áron. Vannak azért olyan diszkontláncok, ahol mindig jó áron lehet avokádóhoz jutni. Így már csak egy probléma marad: a minőség. Az avokádó, mint minden szubtrópusi tájról származó zöldség és gyümölcs, meglehetősen éretlen állapotban utazik el hozzánk Európába, és sajnos sokszor nem is érik meg, hanem elkezd összemenni és megbarnulni. Olvastam olyan tippet, hogy ha banánnal együtt papírzacskóba helyezzük, akkor néhány napon belül kellően puhára érik, de nekem ez a technika nem vált be. Így marad az avokádók tapogatása: csak a nyomásra picit puhákat veszem meg, vagy ha még aznap felhasználom, akkor az eléggé puhák közül választok.

Az avokádó fán terem, és Mexikóban, valamint Közép-Amerikában őshonos növény. Az aztékok termékenység-fokozó szerként tisztelték, de később, a spanyol időkben ez az „imidzs” kicsit rossz irányba ment el: afrodiziákumként híresült el, és a szigorú, katolikus erkölcsű tájakon úgy tartották, hogy aki avokádót eszik, az igen feslett személy. Ez a stigma annyira hozzátapadt az ártatlan zöldséghez, hogy az avokádótermelőknek komoly pénzeket kellett PR kampányokra fordítaniuk az avokádó érdekében. Az igazi népszerűsége világszerte néhány évtizedre tekint csak vissza.

Az avokádó viszonylag sok zsírt tartalmaz, de a jó hír az, hogy ennek nagy része egyszeresen telítetlen zsírsav, amely vizsgálatok szerint növeli a jó koleszterin szintjét a vérben, ráadásul megakadályozza az érelmeszesedéses lerakódások kialakulását az érfalakon. Nagy a kálium-, B-, C- és K-vitamin tartalma.

Legfőbbképpen azonban finom! A guacamolét, ezt a mexikói kenőkét, például olyan egyszerű elkészíteni belőle, hogy még egy gyerek is megpróbálkozhat vele. Az érett avokádót villával szétnyomkodjuk (nem szoktam mixerrel simára dolgozni, darabosan szerintem jobb ízű), csavarunk rá ízlés szerint friss citromlevet, sózzuk, borsozzuk, majd apróra vágott vöröshagymát keverünk bele. Aki csípősen szereti, rakhat még bele chilipelyhet vagy –szószt is. Tortillachipsszel vagy pirítósra kenve fogyaszthatjuk.

Kedvencem még az avokádós pennesaláta is, amit szintén nem ördöngősség összeütni, gyors vacsora lehet belőle például. Négy személyre kifőzünk 30 dkg penne tésztát, kis olívaolajjal elkeverjük és hagyjuk langyosra hűlni. Közben egy doboz koktélparadicsomot és egy csomag mini mozzarellát negyedekre vágunk, tálba rakjuk, majd 2 gerezd fokhagymát reszelünk a keverékre, és hozzáadunk egy csokor apróra vágott snidlinget. Fél citrom levével, 4 ek. olívaolajjal meglocsoljuk, sózzuk és borsozzuk. Két darab érett avokádót kettévágunk, kivesszük a magjukat, meghámozzuk a feleket és kockára vágjuk őket. A kihűlt tésztához keverjük a paradicsomos alapot, majd rászórjuk az avokádót és még egyszer lazán átforgatjuk a salátát! Jó étvágyat!

 e miért van szükségük az embereknek hazugságra? Hát nem azt tanuljuk kiskorunkban, hogy csúnya dolog nem az igazat mondani? A kegyes hazugságok egy része tulajdonképpen kellemesebbé teszi a kapcsolatokat, hiszen nem nagyon szeretnénk folyton a kegyetlen igazságot hallani akár a hajunkról, akár a főztünkről, vagy bármi más, minket érintő dologról. Ez idáig rendben is van, de mindenkinek szüksége van arra, hogy legalább a hozzá közel álló emberek őszinték legyenek vele. Például, a szomszédasszony ne vágja a képembe, hogy milyen koszos a függöny a nappalink ablakán, de ha a párom figyelmeztet finoman, akkor sértődés helyett inkább leszedetem vele a karnisról és bedobom a mosógépbe azt a pár méter anyagot.

Baj akkor van, ha egy barát vagy férj ilyen dolgokban sem őszinte, nem beszélve a közös életünket érintő sokkal fontosabb kérdésekről. Eltekintve a beteges hazudozóktól, akik pszichiátriai kezelést igényelnek, az emberek akkor hazudnak, ha valami miatt tartanak az igazmondástól. Meglehet, hogy a párunk annyira fél a reakciónktól, hogy jobbnak látja hazudni. Szakemberek szerint többségünk nem szeret lódítani, ezért minden hazug kapcsolatban először az elhallgatás időszaka jön el. A párunk nem számol már be lelkesen a napjáról, ha mi akarunk beszélgetést kezdeményezni, akkor inkább az újságjába mélyed vagy meredten nézi a tévét, esetleg sürgős szerelhetnékje támad a garázsban. Ha sokáig nyüstöljük, hogy valamiről mondjon véleményt, akkor a „nem tudom” ismételgetése után előállhat valami kitérő válasszal vagy kifejezett hazugsággal, csak hogy szabaduljon a kínos szituációból. Ha pedig egy helyzetet sikerült ilyen módon megoldania, akkor nagy a csábítás, hogy legközelebb is a lódítás legyen a mentsvára.

A testbeszéd gyakran elárulja a hazug embert, főleg ha az nem nagyon gyakorlott az igazság elferdítésében. Akinek beszéd közben rendszeresen elvándorol oldalra a tekintete, eltakarja a száját, az orrát és a fülcimpáját dörzsöli vagy gyakran megérinti, esetleg nemlegesen rázza a fejét, miközben igent mond, könnyen lehet, hogy hazudik nekünk. A dühödten reagálás előtt azonban próbáljuk meg kitalálni, hogy miért akarhat hazudni nekünk ebben a konkrét helyzetben. Biztos, hogy mindig elég jószándékúan és megértően hallgattuk a párunkat? Odafigyeltünk az igényeire? Nem lehet, hogy valamiféle jogos sérelem halmozódott fel bennünk, amit mi sem vallottunk be neki soha, de tudat alatt ezért büntetjük a zsémbes hozzáállásunkkal? Lehet, hogy benne gyűlt fel valami indulat, aminek a kitörését a hazugságokkal próbálja hárítani? Ezeknek a kérdéseknek a végiggondolása és civilizált megbeszélése megoldást jelenthet az őszinte kommunikáció kialakítására.

Az egészséges hajszál átlagos élettartama négy és fél év, kihullása után 6 hónappal nő ki helyette új hajszál. Főként hosszú hajú nők figyelhetik meg növés közben ezeket a „babahajakat”, amelyek rövidebbek az átlagos hossznál és ha nem sikerül őket balzsammal vagy zselével lesimítani, rendezetlenné tehetik a frizurát. Ez azonban csak egy igen apró kellemetlenség ahhoz képest, hogy milyen komolyabb problémákkal szembesülhetünk a hajunk és fejbőrünk állapotával kapcsolatban. Sokan küzdenek túl zsíros vagy túl száraz fejbőrrel, rengeteg hajkoronát tesz tönkre a hajszálak makacs töredezése, a korpa sem a nő legjobb barátja, viszket tőle a fejbőr és meglátszik a ruhán. A csodás haj igazi, rettegett ellensége azonban a hajhullás.

A hajgyógyász, vagy idegen szóval trichológus kiderítheti, hogy mi okozza hajunk hullását, korpásodását, kiszáradását vagy éppen túlzott zsírosodását. A trichológiai kezelés a páciens állapotfelmérésével kezdődik, a hajgyógyászt elsősorban az elmúlt 2-3 hónap történései érdeklik. Volt-e valamilyen betegségünk? Elkezdtük vagy abbahagytuk-e valamilyen gyógyszer szedését? Szültünk-e ebben az időszakban? Az is fontos lehet, hogy fogyókúráztunk-e a közelmúltban, vagy, hogy rendszeres-e a havi ciklusunk. Persze a családi „kórtörténet” sem mellékes, hiszen például a hajhullás gyakorta genetikai okra vezethető vissza, ezért jó tudni, ha a családban előfordult kopaszodás. Végül arra is rákérdez a trichológus, hogy hogyan ápoljuk a hajunkat, milyen szerekkel mossuk, festjük-e, daueroltatjuk-e, hogyan szárítjuk, stb.

A két-három órát is igénybe vevő beszélgetés után következik a tényleges vizsgálat. A fej több pontjáról egy-egy hajszálat húz ki a szakember, ezeket fogja a hajvizsgáló berendezéssel megvizsgálni. A többezerszeres nagyításon jól látszik, hogy a hajszál az életciklusának melyik szakaszában tart, és hogy a haj gyökerével van-e valami baj. Az átvilágított hajszálon pedig az látszik, hogy mennyi tápanyag van benne, így megállapítható, ha a hajproblémát valamilyen vitamin- vagy tápanyaghiány okozza. A hajszálak vizsgálatával elég jól meghatározható a hajhullás oka, és a probléma súlyosságától függően kezelési terv is készíthető. A hajhullás hátterében nagyon gyakran előforduló gyulladásos folyamatok (tályogos fog vagy mandulák, nőgyógyászati bajok, ciszták) orvosi segítséget igényelnek, más diagnózis esetén elég lehet a termékváltás és a táplálkozási szokások megváltoztatása.

A lista élén természetesen a poratkákat találjuk, rájuk allergiás a legtöbb ember. Ezek a mikroszkopikus méretű, pókhoz hasonlító kis élőlények a háziporban találhatóak, az ember leváló hámsejtjeivel táplálkoznak, és igen-igen szeretik a meleg, páradús környezetet. Gyakorlatilag lehetetlen teljesen megszabadulni tőlük, de gondos, rendszeres takarítással csökkenthetjük a mennyiségüket. A poratkára allergiás családokban megfontolandó a kárpitos bútorok és a szőnyegek felcserélése bőrbútorra, illetve olyan padlóra, amely felmosható. Az anyagfüggönyök helyett lemosható reluxát vagy redőnyt érdemes használni. A kárpitokat és a szőnyegeket alaposan ki kell porszívózni, lehetőleg HEPA szűrős porszívóval, amely nagy hatékonysággal szűri ki az egészen finom porszemcséket is, így csökken a levegőben kavargó allergének száma.

Sajnos kiderülhet az is, hogy kedvenc kutyánk vagy cicánk okozza a szemviszketős-orrfolyós tüneteket. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak az állatok szőre (vagy madarak esetében a tolluk) okozhat allergiát, hanem a vizeletükben, nyálukban és faggyújukban található fehérjék is. A nyál és a faggyú kárpitokon, szőnyegen megszáradva hónapokig képes allergéneket juttatni a lakás levegőjébe. Súlyos allergia vagy asztma esetén az állatot el kell távolítani az otthonunkból és annak környezetéből. Ha a helyzet nem ennyire vészes, akkor néhány óvintézkedéssel javíthatunk az allergiás családtag állapotán. A legfontosabb az, hogy a kutyus vagy a cica ne járhasson be a szobákba, különösen ne a hálókba. Így nem tudja a szőrét és a nyálát a bútorokon, a szőnyegen otthagyni. Fürdessük meg gyakran kedvencünket, szerezzünk be speciális, az allergéneket csökkentő sampont, és persze gyakran cseréljük az almot.

A penész általában régi vagy nem jól szigetelt otthonokban szokott problémát okozni. A penészgombák szeretik a nedves, meleg, sötét helyeket, ahol nem megfelelő a szellőzés. Így leggyakrabban a fürdőben és a konyhában fordulnak elő, valamint a picékben. Ezekben a helyiségekben használjunk penészedésgátló festéket a falakra. Fontos, hogy pangó vizet ne hagyjunk sehol, mert ebben fognak legbiztosabban tenyészni a penészgombák. Fürdés, zuhanyozás után töröljük szárazra a kádat, a csempét, és a zuhanyfülke falait. Ez különösen akkor lényeges, ha nincs ablak a fürdőszobán és nem tudunk szellőztetni. Ha allergiás van a családban, ne használjunk zuhanyfüggönyt, mivel szinte lehetetlen szárazon tartani, és nagyon hamar bepenészedik.

Mind a penész, mind a poratka elleni védekezésben jó, ha a benti páratartalmat 50% alatt tartjuk. Ebben segítségünkre lehet a légkondícionáló, valamint a konyhai szagelszívó, amely természetesen a főzés közben keletkező, nem csekély mennyiségű gőzt is kivezeti a lakásból. Az allergének csökkentése érdekében a páraelszívó és légkondícionáló eszközöket rendszeresen tisztítani kell.

 Szívünk választottjával is törődnünk kell, akivel örök hűséget fogadtunk egymásnak. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi lesz, ha porontyunk egyszer felcseperedik? Mi marad nekünk? Mit tudunk a párunkkal kezdeni? Sok év elteltével tudunk-e egymás iránt érdeklődni, szeretetet adni és kapni? Ez az idő sokkal hamarabb el fog jönni, mint azt várnák. Pár év elteltével egyre kevesebb szüksége lesz a gyereknek a szüleire, a szülőknek azonban egymásra nagy szükségük lesz. Az a feladatuk, hogy gyermekeiket szerető környezetben, legjobb tudásuk szerint, sok-sok türelemmel és gondoskodással felneveljék.

Azt sem felejthetjük el, hogy gyermekünkön keresztül nem valósíthatjuk meg beteljesületlen vágyainkat, nem várhatjuk el, hogy pótolják azt a szeretetet, amit a párunktól kellene megkapnunk. Éppen ezért kapcsolatunk építése, ápolása ugyanolyan fontos, mint gyermekünk nevelése, hisz a szülők közötti konfliktus és feszültség rá is kivetülhet. Ezért egyáltalán nem lelkiismeretlenség vagy önzés a szülők részéről, ha egy kis magányra, nyugalomra vágynak. Amennyiben az egyikük otthon van a lurkóval, kellő időt és ahhoz tartozó teret kell biztosítani egyéni vágyai kielégítésére. Ezzel elejét lehet venni a fásultság érzésének. Nemcsak a feltöltődés és a párkapcsolat gondozása érdekében kellenek a szabadnapok, hanem azért is, mert egyszerűen képtelenség két etetés között és az esti fürdetés során a megoldandó problémákat megvitatni.

Még azok az anyák is, akik bizton állítják, hogy remekül érzik magukat ebben a szerepben, szükségük van a kikapcsolódásra, hogy frissen, feltöltődve térjenek vissza csemetéjükhöz és terelgessék őket útjukon.

Isten hozta a Murphy törvények világában! Az alapszabály az, hogy ami elromolhat, az el is romlik. És ez nem valamiféle előre elrendeltetett végzet, pusztán attól lesz igaz, ahogyan mi emberek az életet szemléljük. Ha minden rendben megy, azt természetesnek tartjuk, említésre sem érdemesnek. Ám legyen csak egy kis zökkenő a dolgok sima folyásában, máris próbálunk valamiféle magyarázatot találni rá.

A Murphy törvények azt az emberi jellemvonást tükrözik, hogy szeretünk a negatív dolgokon sopánkodni, és közben sokszor észre sem vesszük az élet pozitív oldalát. Murphy kigúnyolja ezt a tulajdonságunkat, és egyben a matematikai valószínűség szabályait felhasználva prezentál gyakori élethelyzeteket. Murphy törvénykönyvének megállapításai mind az ember által ismert világ valamely aspektusát írják le, gyakran vicces formában, vagy úgy, hogy raknak bele egy csavart, de gyakran egy-egy régóta ismert bölcs mondás köszön vissza belőlük.

Vannak, akik szerint a fatalizmus és az ember szabad akaratának összecsapása adja a Murphy törvények vonzerejét, azt, hogy szinte mindenki lelkesen bólogat, ha olvassa vagy hallja őket. A fatalista vélekedés szerint olyan hatalmas erők mozgatják a sorsunkat, hogy semmit sem tehetünk ellenük, de legalább nevethetünk a butábbnál-butább helyzeteken, amibe ezek az erők sodornak minket. A szabad akarat viszont azt jelenti, hogy ha valami elromolhat, akkor a saját ügyetlenségünk, vagy alkalmatlanságunk folytán mi magunk cselekszünk így az esetek legalább felében. A pénztáros példára visszatérve: szemlélhetjük úgy is, hogy nekünk soha nincs szerencsénk, mindig kifogjuk a leglassabb sort a legbénább pénztárossal. De gondolkodhatunk úgy is, hogy mi magunk kevertük magunkat ebbe a helyzetbe, hiszen, ha pár percig megfigyeltük volna a sorokat, talán kiderül, hogy melyik alkalmazott milyen sebességgel dolgozik. A legjobb azonban, ha fel sem húzzuk magunkat az ügyön, hanem türelemmel kivárjuk, amíg a tanuló kislány pont a mi orrunk előtt tesz be új papírszalagot a gépbe, mintegy tízperces küzdelem után. (Ez is mindig velünk történik!)

Legújabb kutatások szerint azt, hogy valaki korán kelő, vagy későn fekvő, sokáig alvó típus-e, a gének határozzák meg. A tudósok szerint testünk minden egyes kis sejtje rendelkezik egy belső órával, amelyet a különböző gének befolyásolhatnak. A sejtóra járásának ritmusát bőrsejtek segítségével meg tudták mérni.[[tovabb]]

Az már régóta tudott dolog, hogy szervezetünk rendelkezik egy biológiai órával, amely nagyjából 24 órás periódusokban szabályozza az alvást, az emésztést és az agykapacitás kihasználtságát a nappali vagy éjjeli igénybevételnek megfelelően. Az agyunkban a hipotalamusz szabályozza ezt az időmérő mechanizmust, de most úgy találták a kutatók, hogy valamennyi sejtünkben van egy kis „óra”, amelyre időmérő gének hatnak.

A Zürichi Egyetem tudóscsoportja önkéntesektől vett bőrmintát, a bőrsejteket tápoldatban tenyésztették és megmérték az „óragének” működési sebességét. Az önkénteseknek ki kellett tölteniük egy kérdőívet arról, hogy bagoly vagy pacsirta típusok-e, és a laboratóriumi eredmények az esetek többségében egyeztek a bőrsejtek tulajdonosainak válaszaival.

A kutatást végző szakemberek úgy gondolják, hogy az egyes emberek időmérő génjeiben megfigyelhető különbségek adnak választ a különböző életritmusokra. A svájci csapat azonosított például egy olyan génmutációt, amely korán kelővé teszi az embert. A mutáció hatása az, hogy az ezt hordozó személyek hamarabb fáradnak el a nap során, ezért jobb szeretnek korán lefeküdni.

A vírusos légúti betegségek szezonjának a közepén járunk, óvodai szobák és iskolai tantermek ürülnek ki napokra, annyi a beteg gyerek, és még akár a felnőttek is otthon maradnak a munkából a járvány miatt. Egy kis megfázást könnyen kihordunk lábon is, ám az influenzával jobb óvatosan bánni. De hogyan is dönthetjük el mi magunk, hogy „csak” megfáztunk vagy influenzától szenvedünk?[[tovabb]]

A nátha, vagy megfázás az orr és a torok enyhébb fertőzése, és sokféle vírus okozhatja. Általában egy hét alatt gyógyul, akkor is, ha semmiféle gyógyszert vagy gyógyhatású készítményt nem vetünk be egészségünk visszanyerése érdekében. Nagyobb részt szeptember és április között kapnak náthát az emberek, a felnőttek évente átlagosan 2-4 alkalommal, a gyerekek sajnos gyakrabban, 6-8 alkalommal is. A nátha erősen fertőző betegség, a vírusok megtalálhatók a beteg orrváladékában és nyálában, ezek a levegőbe kerülve vagy érintés útján másra is átvihetik a betegséget. Nagyon fontos, hogy a náthás ember papírzsebkendőt használjon, és azt minden orrfújás után dobja is el. Gyakran mosson kezet, valamint zsebkendőbe köhögjön és tüsszentsen!

A náthavírus a szervezetbe kerülése után 1-3 nappal okoz tüneteket: orrdugulást, vízszerű orrfolyást, fájdalmas kaparásérzést a garaton, tüsszögést, majd kicsit később köhögést és a szagló-, illetve ízérzék tompulását. Láz elsősorban gyerekeknél és legyengült idős embereknél jelentkezik. Ezen kívül a dohányosok is erősebb tünetekkel számolhatnak, hiszen az ő légútjaik nem olyan egészségesek, mint a nemdohányzóké.

Az influenza szintén légúti fertőzés, de a tünetek súlyosabb formában jelentkeznek, mint a nátha esetében. Az influenzavírusok három csoportba oszthatók: az A és B típusú kórokozók a veszélyesebbek, folyton mutálódnak és minden évben „körbejárják” a világot, emberek millióit betegítve meg. Az emberi szervezet természetes módon nem nagyon tud a változó vírussal szemben védettséget kialakítani, ezért ajánlott évente az influenzaoltás beadatása. Az influenzavírusok harmadik típusa, a C, csak nagyon enyhe tünetekkel jár, vagy akár észre sem veszi az illető, hogy megkapta a kórokozót, ráadásul járványokat is igen ritkán okoz.

Az influenza gyakorlatilag kivétel nélkül hirtelen hatalmasodik el az emberen: a beteg láza magasra szökik, rázhatja a hideg, olyan elesettnek érezheti magát, mintha úthenger ment volna át rajta, testszerte fáj a bőre, fáj a fejbőre, és szinte mást sem akar, csak aludni. Ezek a legfontosabb jegyek, amelyek megkülönböztetik az influenzát a náthától. A betegség jellemzően 1-2 hét alatt gyógyul. Legyengült immunrendszerű emberek esetében már az alaptünetek is veszélyt jelenthetnek, de az influenzának sajnos szövődményei is lehetnek: a vírus által megtámadott légutak könnyebben felülfertőződhetnek baktériumokkal, kialakulhat – többek között – tüdőgyulladás, hörghurut, arcüreg- és középfülgyulladás vagy makacs, száraz köhögés, amely a vírusfertőzés megszűnése után akár hetekig is eltarthat. Az influenza a náthához hasonlóan cseppfertőzéssel terjed, ezért a fokozott odafigyelés a zsebkendőhasználatra és a gyakori kézmosás itt is ajánlatos.

Nagy-Britanniában készült a közelmúltban egy felmérés, amely szerint a vizsgált családokban egy-egy főétkezés alkalmával átlagosan 2,5 féle főtt étel közül lehet választani. Ez pedig jórészt a válogatós gyerekek miatt történik így. Vagy már eleve többfélét főz a mama az egyéni kívánságokra tekintettel, vagy étkezés közben csapot-papot otthagyva áll neki összedobni valamit, amit  a finnyás családtag is elfogyaszt. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokszor a napjainkban egyre gyakoribb ételallergiák és –intoleranciák is plusz munkát jelentenek a konyhában tevékenykedő anyukák vagy apukák számára. Egy gluténérzékeny kisgyerek például nyilvánvalóan nem eheti meg a hagyományos lisztből készült pizzát, vagy tésztát, tehát neki külön kell főzni, hacsak a család nem áldozza fel magát, és nem váltanak testületileg gluténmentes élelmiszerre.

Az biztos, hogy a válogatós gyerekek igényeinek is nagyobb teret engednek ma a szülők. Harminc évvel ezelőtt inkább mondták azt az étkezőasztalnál, hogy ez van fiam, ezt kell szeretned, ha pedig nem tetszett a feltálalt étel, nyugodtan éhesen is lehetett maradni. Ezzel szemben ma, a felmérés szerint, a családoknak csak a 36 százalékában eszi mindenki ugyanazt az ételt egy-egy étkezés alkalmával, a többieknél szabad a választás.

Nem, nem tévedés a cím, nem zöldet, hanem zölden eszünk, vagyis bioélelmiszert, amely még az organikus és ökológiai „becenevekre” is hallgat. Felmérések szerint a magyar fogyasztó ezt úgy fordítja le magának, hogy az ilyen élelmiszer – legyen hús, zöldség, gyümölcs vagy pékáru – vegyszermentes.[[tovabb]]

És drága. Ez pedig sajnos a legnagyobb gátja a bioélelmiszerek elterjedésének hazánkban. Az elsősorban exportra dolgozó termelők és kereskedők a külföldi árszintet tekintik mérvadónak, kevéssé veszik figyelembe, hogy a magyar vásárló jövedelmi viszonyai miatt árérzékenyebb nyugat-európai társainál. Hiába szeretne valaki kizárólag biogazdálkodásból származó tejet inni vagy húst enni minden nap, ha az ilyen termékek ára 50-200 százalékkal magasabb a hagyományosnál, akkor fájó szívvel ugyan, de mégis a szokásos, ipari körülmények közt nevelt csirkét rakja a kosarába. Kivéve, ha betegről vagy gyerekről van szó, mert rájuk akár erőnkön felül is áldozunk. Sok ismerősöm van, aki normál élelmiszert vásárol, de a gyermekének organikusan termelt zöldséget és gyümölcsöt ad csak.

Bár az ökogazdálkodás nyilván nem képes olyan méretekben termelni, mint a nagyipari, a környezetünk és egészségünk megóvása érdekében mégis törekedni kellene rá, hogy a jelenleginél több ökotermék, és elérhetőbb áron álljon rendelkezésünkre. A biotermelés ugyanis nem pusztán azt jelenti, hogy a gazdálkodó nem használ vegyszereket, hanem törekszik a megújuló energiaforrások használatára, a termőföld és természetes vizek védelmére, vagyis fenntartható, nem az erőforrásokat kihasználó módon termel. Az organikus állattartók nem kezelik állataikat növekedési hormonokkal és antibiotikummal, a növénytermelők pedig lemondanak a műtrágyáról és a vegyszeres növényvédőkről. Az organikus élelmiszerek pontos jellemzőit minden ország szabályozza, valahol már az is szerepel az előírások között, hogy genetikailag módosított termék nem nevezhető biónak.

A biotermelés mindenütt a világon kis, családi farmokkal kezdődött, az USÁ-ban és Nyugat-Európában is. A növekvő kereslet egyre nagyobb méretű gazdaságokat és egyre alacsonyabb árakat eredményezett. Van tehát remény, hogy ez a trend egyszer eléri Magyarországot is.

Aki rendszeresen olvas gasztroblogokat, mint jómagam, az nyilván találkozott az elmúlt hónapokban a dagasztás nélküli 12 órás kenyérrel (sőt újabban a másfél órás kenyérrel is!). Tradicionálisan ugye, hosszú-hosszú ideig kell(ene) dagasztani a tésztát, akkor remélhetjük, hogy ropogós héjú, könnyű belsejű kenyeret kapunk.[[tovabb]]

 Ez a művelet mára jelentősen könnyebbé vált a kenyérsütő gépek révén, de úgy látszik mégiscsak csiklandozta a gasztro-rajongók fantáziáját, hogy mivel lehetne a dagasztást kiváltani. Aztán rájöttek, hogy a kelesztés idejét kell sokszorosan megnövelni, és voilà, máris itt a tökéletes kenyér! Illetve, majdnem tökéletes. Én magam is megsütöttem, többször is, mind egy szálig elfogyott elég hamar, de be kell vallanom, ez a kenyér nem a hagyományos magyar fehér kenyér. Nem vagyok vegyész szakértő, de biztosan a hosszú erjedés következménye, hogy a tészta teljesen megsült állapotában is valahogy nedves benyomást kelt. Nagyon szép lukacsos, könnyű, de szinte egyáltalán nem morzsálódik, más a tészta szerkezete, mint a megszokott kenyereké. Leginkább talán az olaszok ciabattájára hasonlít nekem. Viszont a héja fenomenális, vastag, piros és ropogós! Már csak ezért is érdemes kipróbálni egy ráérős hétvégén. Szombat este lefekvés előtt bekeverjük a tésztát, és másnap reggel süthető a friss kenyér.

Hozzávalók:

-3 csésze finomliszt

-negyed teáskanál szárított élesztő (minden recept hangsúlyozza,   hogy ne friss élesztőt használjunk!)

-1,5 csésze víz

-1-1,5 teáskanál só, ízlés szerint

Tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót és az élesztőport. Elkeverjük. Beleöntjük a vizet, és lazán összekeverjük a masszát, nem kell, hogy sima legyen. A tészta ekkor nyúlós és meglehetősen híg, de ilyennek kell lennie. Szórjunk egy kis lisztet a tetejére, húzzunk a tálra folpackot, és tegyük langyos helyre minimum 12 órára.

Az idő leteltével erősen lisztezett felületre borítsuk (vagy inkább kapargassuk) ki a tésztát, lisztes kézzel dolgozzuk át egy kicsit, formázzuk meg, majd betakarva ismét pihentessük 15-20 percig. A sütőt kapcsoljuk 250 fokra, és tegyük bele a sütőedényt, amely lehet jénai, vagy fémből, kerámiából készült alkalmatosság, egy a fontos, hogy legyen teteje. A felmelegedett sütőből vegyük ki óvatosan az edényt, tegyük bele a kenyeret, fedjük be, és így süssük az első 30 percben. Ezután levehetjük a fedőt, és további kb. 15 perc alatt süssük ropogósra a héját.

S hogy mi okozza a egyéniségbeli különbséget? Senki nem tudja biztosan, de határozottan megfigyelhetők bizonyos eltérő jellemvonások az első, második, harmadik (sokadik) gyerek személyiségében. A családba elsőként érkező gyermek általában vezetői képességeket mutat, jó a problémamegoldó képessége, racionális, ügyes szervező. Gyakran koravén, de ez azt is jelenti, hogy már gyerekként jobban érti a felnőttek világát, mint kisebb testvérei. A fő ok valószínűleg az, hogy egy ideig ő kapja szülei és a tágabb család osztatlan figyelmét, ezért intellektuális fejlődése gyorsabb. Ezzel együtt nagyobb felelősséget is raknak a vállára, különösen a kistesó születése után. Ő lesz az idősebb, az okosabb, akitől azt várják, hogy példát mutasson a huginak vagy öcsinek. Ez utóbbival persze jó, ha a mama és a papa óvatosak, nem várhatják, hogy az idősebb testvér harmadik szülőként funkcionáljon a családban.

A középső gyerekről általában azt tartják, hogy ő az „elnyomott” családtag, aki a legkevesebb figyelmet kapja, és akinek a legtöbbet kell taktikáznia, hogy a szülők eleget foglalkozzanak vele. Ebből következően jó a szociális érzéke, és remekül tud emberek közt közvetíteni, problémákra közös megoldást keresni. Ő az, aki fiatal felnőttként valószínűleg messzire költözik otthonról, hogy a családi hatásoktól szabadulva keresse az identitását.

A harmadik és az esetleg utána következő gyerek már nagyon gyakorlott – és lefáradt –szülőkhöz pottyan a világra, akik igen kevés dolgon aggódnak a gyerekneveléssel kapcsolatban. Ez könnyen együtt járhat azzal, hogy mindent ráhagynak a kicsire. A család legkisebbjei ezért sokszor a legkevésbé jólnevelt, de leginkább körülrajongott akarnokok. Gyorsan megtanulják, hogyan kell másokat az ujjuk köré csavarva elérni, amit szeretnének. A kívülállók ezt úgy ítélik meg, hogy a gyerek manipulatív, hisztis és elkényeztetett. Pszichológusok azt tanácsolják, hogy a család szeme fényét sem szabad hagyni elkanászodni, igenis legyenek neki is feladatai, és mindig legyen következménye annak, ha rossz fát tesz a tűzre.

- Miért hagyta ott az előző munkahelyét? – fordul hozzánk bátorító mosollyal az interjút lebonyolító szakember, mi pedig legszívesebben elsüllyednénk, mert azt mégsem mondhatjuk, hogy az exfőnökünk egy borzalmas, összeférhetetlen alak volt, aki csak pakolta ránk a munkát, de rendes fizetést nem adott. Ehelyett pozitívan is megfogalmazhatjuk mondanivalónkat: – Az előző vállalatnál nem hasznosíthattam a kreatív és önálló gondolataimat, de megtanultam, hogy többféle szervezet létezik. Most olyan munkahelyet keresek, ahol értékelik az újszerű megoldásokat, a dolgozók kezdeményezéseit. Ugye, mennyivel jobban hangzik?

– Mondjon magáról néhány szót! – jön a következő felszólítás. – Ne hagyja ki a gyengeségeit sem! Hm, nyel egyet ilyenkor az ember, de semmiképp sem érdemes az egész élettörténetünkbe belekezdeni, főleg nem részletekbe menően bemutatni személyiségünk negatív oldalait. Saját magunk bemutatását célszerű a szakmai vívmányokra korlátozni, és kiemelni azokat az állomásokat a karrierünkből, amelyek alkalmassá tesznek minket az új munka elvégzésére. Ennek során persze említsünk meg pozitív személyes jellemvonásokat (talpraesettség, együttműködőkészség, stressztűrés, stb.). A gyengeségekből is kovácsolható tőke, például, ha azt mondjuk, hogy aprólékosak és akkurátusak vagyunk, ez bizonyos munkakörökben akár még hátrányt is jelenthet, de például egy könyvelői állás elnyerésénél biztos, hogy jó pontnak számít.

– Miért szeretne nálunk dolgozni? – ez egy újabb lehetetlen kérdés, mert általában teljesen prózai okai vannak, pl. több a fizetés, érdekesebb a munka, a barátnőm ide tudott beajánlani, és így tovább. De ugye, a HR-es ennél emelkedetebb indokot szeretne hallani, ezért érdemes az interjú előtt „házi feladatot” csinálni, vagyis alaposan utánanézni a cégnek, és a kérdésre adott válaszunkban kiemelni azokat a jellemzőket, amelyek számunkra vonzóak és egybe vágnak a mi képességeinkkel.

Sokan azt vallják, hogy a kávét mélyhűtőben, de legalábbis hűtőben kell tartani, mert úgy tovább megtartja az aromáját. Bavallom, én soha nem követtem ezt a gyakorlatot, maximum a hűvös kamrában helyezem el a kávét. Most megpróbáltam kicsit nyomozni, hogy van-e valami alapja a kávé hűtéséről szóló intelemnek.[[tovabb]]

Úgy tűnik, abban minden szakértő egyetért, hogy a legjobb ízt akkor kapjuk, ha kis mennyiségű őrölt vagy szemes kávét vásárolunk egyszerre, légmentes csomagolásban tartjuk szobahőmérsékleten vagy annál kicsit hűvösebben, és viszonylag gyorsan fel is használjuk.

A kávé (mély)hűtéséről már erősen megoszlanak a vélemények. A szakértők többsége ellenzi, mert úgy vélik, hogy a hűtőben a kávé magába gyűjtheti más élelmiszerek szagát. A hidegben ráadásul a párakicsapódás is veszélyezteti koffeinforrásunkat, ami szintén megváltoztatja az ízét, és akár még a penészedést is elősegítheti. A mélyhűtőben a megfagyó pára kikristályosodik az őrölt kávészemcsékben és tönkreteszi az aromát. Vannak akik úgy gondolják, hogy pusztán a nagy hőmérsékletváltozás is ront a kávé minőségén, hisz azt mindannyian tapasztaltuk már, hogy a mélyhűtött élelmiszerek sem állagra, sem ízre nem vehetik fel a versenyt a frissekkel.

Azok, akik nem osztják a mélyhűtéssel kapcsolatos fenntartásokat, azt javasolják, hogy az eredeti csomagolásban hagyjuk a kávét, de tegyük bele egy zárható nejlonzacskóba is. Mindig csak annyit vegyünk elő a mélyhűtött kávéból, amennyit felhasználunk, a többit azonnal rakjuk vissza a jégtérbe.

Találtam olyan szakértői véleményt is, amely szerint ugyan bizonyítható, hogy a kávé minősége romlik a mélyhűtés során, de az ízváltozás olyan minimális, hogy a fogyasztó észre sem veszi. Ezért legjobb, ha kísérletezünk. Tartsuk a kávénkat egy hétig szobahőmérsékleten, aztán egy-egy hétig a hűtőben és a mélyhűtőben, így el tudjuk dönteni, hogy érzünk-e különbséget a lefőzött kávé minőségében.

Az autónkra téli gumit rakunk, téli ablakmosóval töltjük fel a tartályt, a kertben az érzékeny növényeket betakargatjuk a fagy ellen, és ez csak néhány példa arra, hogy a környezetünket igyekszünk felkészíteni a télre. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy elgondolkodunk azon, vajon a testápolási rutinunkon mit kellene változtatni, hogy jobban vészeljük át a hideget.[[tovabb]]
A tartósan fagypont alatti hőmérséklet és az alacsony páratartalom megviseli a bőrt, különösen azokon a felületeken, amelyek szabadon ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. A téli bőrápolás során jobb, ha elfelejtjük a habzó arclemosókat, és az alkoholtartalmú tonikokat, mert ezek még azt a kevés természetes zsírt is lemossák az arcunkról, ami legalább minimális védelmet nyújtana a hideg ellen. Helyettük használjunk lemosó tejet, a zsírosabb bőrűek esetleg semleges, alkoholmentes arclemosó vizet. Ugyanígy óvatosan bánjunk az egyébként igen hasznos hatású C-vitamin és retinol tartalmú krémekkel. A C-vitamin antioxidáns hatással bír, viszont mivel sav, irritálhatja a száraz bőrt. A retinol kiváló ránckisimító, de szintén szárít és kivörösödhet tőle az arcunk. Ezeket a hatóanyagokat ritkábban alkalmazzuk, például csak másodnaponta és éjszakára kenjük a bőrünkre. A télen gyakori bőrhámlás ellen használjunk hetente egyszer nem túl durva szemcsés bőrradírt, majd alaposan kenjük be az arcunkat hidratáló krémmel.
A kiszáradt, berepedezett, vörös foltokkal teli kéz sem ritka a téli hónapokban, és ilyenkor sajnos a rendszeres krémezés sem segít. Aki el bírja viselni, az alkalmazza a klasszikus módszert, vagyis éjszakára zsíros krémmel kenje be a kezét és húzzon kesztyűt. Ha ez nem járható út, akkor időnként áldozzunk egy-egy profi melegviaszos kezelésre a manikűrösnél, vagy házilagosan „dunsztoljuk“ be a kezünket: krémezés után tekerjük be folpackba, majd egy melegített törölközőbe, és hagyjuk így 30 percig.

Nincs szilveszter pezsgő vagy habzóbor nélkül, mert hát anyagi lehetőségeink gyakran csak ez utóbbi beszerzését teszik lehetővé. A pezsgő sajnos drága, mert kevés van belőle. Pezsgőnek ugyanis csak a Franciaország Champagne tartományában készült italt szabad nevezni. Persze az olasz prosecco, a német sekt, vagy a spanyol cava is lehet nagyon finom, hogy az egyre kiválóbb magyar „pezsgőkről” ne is beszéljünk.[[tovabb]]

A drágább pezsgők ugyanabból az évjáratból származó, jó minőségű szőlőből készülnek, és legalább 3 évig érnek a palackban, mielőtt a boltok polcaira kerülnének. A kevésbé minőségi pezsgők kevert évjáratból származnak, és csak másfél évig érlelik őket. A habzóborok tulajdonképpen ugyanezzel a technológiával készülnek, csak – mint tudjuk – nem a védett területről származnak, és sokszor bizony tartályokban érlelik őket, ami nem ad olyan magas minőséget, mint a palackban érlelés.

A pezsgőt 5-8 fokos hőmérsékletre hűtve fogyasszuk. Kinyitásának biztonságos módja, ha a drótkosár eltávolítása után az üveg nyakát konyharuhába csavarjuk, és 45 fokos szögben magunktól eltartva lassan mozgatjuk ki a dugót. Ha nem volt felrázva az üveg, akkor egy idő múlva halk pukkanással kijön a dugó, és nem habzik ki a nyomán a pezsgő. A buborékos italt magas, keskeny pohárban kínáljuk, így érvényesül igazán a szép színe, és nem illan el a szénsav olyan gyorsan belőle. Az üveget vízzel kevert jéggel töltött vödörbe állítsuk, hogy az utolsó cseppig kellemes hidegen fogyaszthassuk.

Az aromaterápia növények esszenciális olajának a felhasználása a testi-lelki egészség és harmónia megteremtése céljából. Ez így elég szárazon hangzik, pedig aki csak egyszer is kipróbálta például a levendulaolajos fürdő áldásos nyugtató, bőrsimító hatását, az tudja, hogy a kincset érő kivonatok valóban sokat tudnak tenni mindennapi kellemes közérzetünk biztosítása érdekében.[[tovabb]]

 Az aromák egyfelől az agyat stimulálják, másrészt pedig belégzéskor, illetve a bőrre kerülve fizikai hatást is el lehet velük érni. A téli hidegben különösen jól esik a kényeztetés, egy masszázs, vagy egy finom fürdő, és karácsonykor még idő is van egy kis lazításra. A lakás illatosítására is vállalkozhatunk mi magunk, ahelyett, hogy boltban vásárolunk illatgyertyát!

Néhány alapszabály a fürdőhöz: 10-20 csepp esszenciális olajat fél deci vivőolajban (pl. napraforgóolaj, kókuszolaj, mandulaolaj) keverjünk el, és így adjuk a nem túl forró vízhez. Ha többféle olajat használunk, akkor is ez a cseppszám a maximum! Az aromaterápiás olaj ne érintkezzen a bőrünkkel hígítatlanul, mert allergiás reakciót okozhat.

A nyugtató karácsonyi fürdőhöz keverjünk el 3-3 csepp levendulaolajat, mandarinolajat és majorannaolajat 1 csepp kamillaolajjal, ezt adjuk a vivőolajhoz, majd a fürdővízhez.

A masszázsolajokhoz nagyobb koncentrációban használhatjuk az esszenciális olajokat. Remek feszültség- és izommerevségoldó, ha fél deci vivőolajhoz 15-15 csepp levendula- és eukaliptuszolajat adunk, és ezzel gyúrjuk át például a fájós vállakat, nyakat. Az eukaliptusz meghűlés és orrdugulás ellen is jól használható, különösen, ha fertőtlenítő hatású teafaolajat is adunk hozzá. Mindkét olajból 5-5 cseppet keverjünk el egy evőkanál vivőolajjal, majd dörzsöljük be vele a beteg mellkasát.

A szoba illatosítására keverjünk össze 5-5 csepp citromolajat, borókaolajat, tömjénolajat, és mirrhaolajat 3 csepp cédrusolajjal. A karácsonyi hangulatú keveréket rakhatjuk a normál párologtatónk vizébe, vagy illatházikó tetejére, ahol az alatta égő mécses melege kibontakoztatja az aromákat.

A mellrák Magyarországon a nőket leggyakrabban fenyegető tumorok listáján a második helyet foglalja el a tüdőrák után. Száz nő közül várhatóan 7 fog mellrákban szenvedni élete során. Talán nincs még egy rákfajta, amellyel ennyit foglalkoznának különféle szervezetek és a sajtó is. Komoly  felvilágosító, tudatosságnövelő és pénzgyűjtő kampányok indulnak, hogy a betegséggel hatékonyabban vehessük fel a harcot. A mellrák ugyanis – ha időben felfedezik – a legjobban gyógyítható és kezelhető tumorok közé tartozik.[[tovabb]]

A sok-sok információ ellenére még mindig rengeteg tévhit él a köztudatban erről a betegségről. Például az, hogy ha bármilyen rizikófaktorral rendelkezik az ember, akkor biztosan rákos is lesz. A legfőbb, mellrák szempontjából veszélyes faktorok a dohányzás, a rendszeres italozás, az első menstruáció 12 éves kor előtt, menopauza 55 éves kor után, és 35 éves kor utáni első terhesség. Ám még ha mindezek együtt is fordulnak elő, nos, akkor sem száz százalék a tumor kialakulása! Ettől persze érdemes kiiktatni azokat a rizikófaktorokat, amelyekről mi magunk tehetünk: tegyük le a cigarettát, kevés alkoholt fogyasszunk.

A mellrák-génekkel (BRCA1 és BRCA2) rendelkező nőknél sem fog törvényszeűen megjelenni a tumor: 20-60 százalékuknál nem jön létre a betegség, hiába hordozzák magukban ezt a genetikai mutációt. Ráadásul az összes mellrákos esetnek csak a 10%-a genetikai eredetű, tehát az összes többi emlőtumor olyan nőknél fordul elő, akiknél nincs családi előzménye a betegségnek, így a rendszeres vizsgálat nagyon fontos, hiszen mindenki veszélyben lehet, akinek melle van (még a férfiak is!).

Vannak, akik azt hiszik, hogy a mellrák a változó korú és annál idősebb hölgyeket fenyegeti kizárólag. Ez újabb tévedés, hiszen a fiatalabb korosztály sincs biztonságban, a mellrákos estek mintegy negyede 50 év alatti nőkben fordul elő. A mammográfiás vizsgálatot inkább 40 év fölött ajánlják, mert akkor valóban megnő a tumor kockázata, de a fiatal nőknek is lényeges a rendszeres vizsgálat. Náluk inkább az ultrahangos diagnosztikát alkalmazzák, mert tömörebb mellszövet esetén hatékonyabb mint a mammográfia.

Olyanról is lehet hallani, hogy a nagyobb mellűek nagyobb valószínűséggel kapnak emlőtumort. Ez tévedés: semmilyen kapcsolatot nem tudtak kimutatni a mell mérete és a rák előfordulásának valószínűsége között. Ugyanígy nincs bizonyíték arra, hogy a merevítős melltartó, és a dezodorok rákot okoznának, az ilyen információk inkább a folyton keringő rémhírek kategóriájába tartoznak.

Mindenkinek a saját karácsonyi szokásai a legkedvesebbek, legszebbek, és kicsit idegenkedve figyeli, hogy – elvileg – ugyanazt az ünnepet más népek más szokások szerint tartják. Az angolszászok december 25-ei ajándékbontása például mindig nagyon fura volt nekem, a szenteste meghittségét szerintem semmi nem pótolja. Az pedig végképp különös, hogy míg mi szűk családi körben töltjük december 24-ét, ők éppen akkor vidám karácsonyi partit adnak általában.[[tovabb]]

Egy dolog azonban mindig nagyon vonzó volt a filmen látott angol-amerikai karácsonyokban: a hatalmas üvegtálakban szervírozott tojáslikőr! Már gyerekkoromban is – amikor ugye szóba sem kerülhetett a szeszfogyasztás – vágyakozva néztem, ahogy a szereplők a helyes kis üvegcsészékbe merik a krémes, sárga italt, és jóízűen iszogatják. Bár hagyományosan nem része a magyar karácsonyi menünek, érdemes kipróbálni ezt a finomságot. Az alkoholt kihagyva belőle, gyerekek is fogyaszthatják.

Hozzávalók 6 személy részére:

4 tojás sárgája

5 ek. cukor

6 dl tej

2,5 dl tejszín

1 dl fehérrum vagy konyak

1 teáskanál őrölt szerecsendió

(4 tojás fehérje)

A tojássárgákat a cukorral együtt kifehéredésig keverjük, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is. Aki habosan szeretné az italt, verje fel a tojásfehérjéket egy külön tálban, és keverje hozzá a kész italhoz. Pár órás hűtés után fogyasztható a házi tojáslikőr.

Bemelegítés, izomnyújtás edzés előtt? Ezt halljuk a fitnesz szakértőktől, a testnevelő tanároktól, és az igazán tudatosan tornázók be is tartják ezt az aranyszabályt. Most ausztrál kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az egész csak időpocsékolás.[[tovabb]]

Úgy tanulja mindenki, hogy az izmok laza bemelegítése a komolyabb testedzés előtt növeli a rugalmasságot, csökkenti a sérülésveszélyt, és egyáltalán: jó hatással van a sportteljesítményre. Az ausztrál vizsgálatot végzők szerint azonban a bemelegítés nem akadályozza meg a későbbi izomfájdalmakat és izommerevséget.

A rugalmasabb izmok a vizsgálat szerint növelik a húzódás esélyét, a nyújtás pedig apró izomszakadásokat okozhat. A kutatás egyértelműen arra utal, hogy az intenzív testmozgást követő 1-3 nap során fellépő izomfájdalmakra semmilyen enyhítő hatással nem bír a bemelegítés. Hozzá kell tennünk: a vizsgálatot egészséges, fiatal felnőtteken végezték, tehát lehetséges, hogy a könynen regenerálódó fiatal szervezet valóban jobban képes a terhelést elviselni, míg idősebb korban esetleg árthat a hirtelen erős fizikai igénybevétel.

December 2-án volt az idei év első adventi vasárnapja. Talán még a nem különösebben vallásos családokban is készült adventi koszorú, amelyen meggyújtották az első gyertyát. Mert a karácsonyt várni jó, hívőnek, nem hívőnek egyaránt.[[tovabb]]

Az advent a latin adventus Domini, vagyis az Úr eljövetele kifejezésből származik. A keresztény hagyomány szerint a december 25-ét, Jézus születését megelőző négy hét az advent időszaka, és egyben a nyugati keresztények számára az egyházi év kezdete. Ez alatt az egy hónap alatt a hívők szívükben és lelkükben ráhangolódnak a Megváltó eljövetelére, aki a tél legsötétebb napjain a fényt, a reményt hozza az emberek életébe.

Az advent liturgikus színe a lila, ami a bűnbánatot szimbolizálja. A harmadik adventi vasárnap azonban különleges, ez az öröm vasárnapja, színe a rózsaszín. Az adventi koszorún ezért három lila és egy rózsaszín gyertya található hagyományosan. Bár ezek a színek évszázadok óta kapcsolódnak a várakozás időszakához, maga az adventi koszorú nem régen létezik. Ez is mint a karácsonyfa német „találmány”. 1839-ben egy Johann Heinrich Wichern nevű hamburgi lelkész készítette szekérkerékből és 23 gyertyából a mai adventi koszorúk ősét. A jó lelkész az általa alapított árvaház gyermekei számára jelezte minden nap egy újabb gyertya meggyújtásával a karácsonyig eltelő időt.  

A 20. század elejére már csak négy gyertya maradt a koszorún, és a kompozíció kiegészült örökzöld ágakkal, és – általában – piros termésekkel. A Wichern által kitalált mindennapos gyertyagyújtás helyett pedig itt van nekünk, illetve főleg a gyerekeknek, az adventi naptár. A kis ajtók mögött eredetileg bibliai eseményeket ábrázoló képeket rejtettek el, a II. világháború után egy szemfüles stuttgarti üzletember indította el világkörüli hódító útjára a ma ismert, csokoládés adventi naptárakat.

A hideg, nedves időjárás ideális „terepet” nyújt az agresszív vírusoknak és baktériumoknak, hogy megtámadják és megbetegítsék a szervezetünket. Aki az antibiotikumok és egyéb torokgyulladás, nátha, vagy influenza elleni hagyományos szerek mellett szeretne valami újat is kipróbálni, annak érdemes megismerkednie a homeopátiával.[[tovabb]]

 A homeopátia működési elve pofonegyszerű: hasonlót a hasonlóval kezel. Ez az alternatív gyógymód már több, mint 200 éve létezik, rengeteg elkötelezett híve van és legalább ugyanennyi ellenzője is akad. A hagyományos orvoslással szemben a homeopátia nem tünetet kezel, hanem a testi-lelki egyensúly helyreállítására törekszik.

A német orvos, Samuel Hahnemann a 18. század végén végzett kísérleteket a kínafakéreggel, amelyet abban az időben a malária kezelésére használtak. Hahnemann észrevette, hogy a kínafakérget nagy mennyiségben bevéve, az egészséges emberek a váltólázas betegekéhez hasonló tüneteket produkálnak. Módszerének alapja lett ez a megfigyelés, a homeopátia szerint ugyanis ha a beteg hígítva kapja az egészséges emberben tüneteket kiváltó szert, akkor az célzottan aktiválja a szervezet saját védekező erőit a betegséggel szemben.

A homeopátiás szerek igen nagy hígításban tartalmaznak hatóanyagot, hogy lehetőleg minden mellékhatást kiküszöböljenek, de működési elvük nem is a testidegen anyagok szervezetbe juttatásán alapszik, amelyek aztán megterhelik a kiválasztó szerveket is. A homeopátia szabályozó terápia, az alkalmazott szerekkel információt juttat a testbe arról, hogy hogyan mozgósíthatók az öngyógyító folyamatok. A homeopátiás szereket egyébként a többszöri hígítás közben az ún. potenciálási eljárásnak – gyakorlatilag többszöri, erős rázásnak – is alávetik, amitől az anyagok hatása a hígulás ellenére erősödik. Minél nagyobb hígításban van jelen a hatóanyag a szerben, annál nagyobb a potenciája. Ez az elv szöges ellentétben áll a kémia és a fizika ma ismert és bizonyított szabályaival, de a homeopátiát gyakorló szakemberek véleménye szerint a rázkódás által a hatóanyag kibocsátja az energiáit és az oldat azután bármekkora hígításban megőrzi ezt a vibrációt, „emlékszik” az eredeti hatóanyagra.

Sok orvos van manapság, aki a hagyományos gyógyítás kelléktára mellé emelte a homeopátiát is, és bár saját magunk is válogathatunk a rendelkezésre álló szerek között, kezdetben, az alkatunk megállapításához, jobb szakértő tanácsát kikérni. Saját magunk gyógyításánál mindig figyeljünk arra, hogy ha nem szűnnek a tünetek, vagy esetleg rosszabbodnak, forduljunk szakemberhez!

Mostanság egy kicsit dúlok-fúlok magamban, mert befizettem egy last minute útra, amit a következő héten 15 ezer forinttal olcsóbban láttam meghirdetve. Tudom-tudom, ez a last minute lényege, de mégis méltánytalannak érzi az ember, hogy a következő utas ugyanazt a szolgáltatást jóval kedvezőbb áron kaphatja meg.[[tovabb]]

 
Persze rögtön elkezdtem megmagyarázni magamnak, hogy nem is baj, mert így biztosan volt helyünk, időben le tudtuk rendezni az egész ügyintézést, és amúgy is szántunk ennyi pénzt erre az utazásra. Ettől kicsit megkönnyebbültem, de azért a rossz érzésem nem múlt el egészen. Érdekes az ember működése, nem bírja elviselni a belső feszültséget, ezért próbálja akár saját maga áltatása árán is feloldani.

Erről eszembe jutott, hogy annak idején, amikor pszichológiát tanultam, volt egy elmélet, ami különösen lenyűgözött: ez pedig a kognitív disszonancia. A lényege az, hogy ha az ismereteinkkel ellentétes információ jut el hozzánk, az belső feszültséget – disszonanciát – gerjeszt, ez szorongáshoz vezet, amit minden módon meg akarunk szüntetni. Vegyük az én példámat: azt hittem, hogy nagyszerű lehetőségre csapok le, amikor befizettem az utazás díját. Egy hét múlva megtudtam, hogy kis kivárással pénzt spórolhattam volna. Ettől ideges lettem, és a disszonancia feloldásának leggyakoribb módszereit választottam: felértékeltem a választásomat, valamint azt is megmagyaráztam magamnak, hogy döntési kényszerben voltam, mert ilyen rövid idővel az indulás előtt nem lehetett tudni, hogy meddig vannak még szabad helyek.

Nap mint nap kerülünk ilyen disszonáns helyzetekbe, és ép elménk megőrzésének egyik módja az, hogy választásainknak megpróbálunk értelmet adni. Hasznos, ha tudjuk, hogy bizony így működünk, mert egy kis tudatossággal talán jobb döntéseket hozunk.

Tegnap este szembe jött velem egy határozott arcú, szőke hölgy tréningruhában, sállal a nyaka körül, és egy-egy síbottal mindkét kezében. A találkozás azonban nem egy havas lejtőn történt a hegyekben, hanem fővárosunk IX. kerületében, az utcán. Későre járt az idő, így nem volt sok járókelő, talán ezért is volt a szőke nő szerencsésebb, mint az egyik kedves ismerősöm, akinek utánaszóltak nordic walking közben, hogy „A síléceket meg hol hagytad, kisanyám?”.[[tovabb]]

A Finnországból elterjedt, és mára komoly nemzetközi sikernek örvendő nordic walking (északi séta) hazánkban mostanában kezd megjelenni. A síbotokkal a kézben végzett tempós séta a sífutók nyári edzési módszeréből nőtte ki magát tömegsporttá. A nordic walking kímélőbb mint a futás, hiszen kevésbé terheli a térdet, de sokkal hatékonyabb mint az egyszerű séta, mivel a botok használatával a felsőtest és a nyak izmai is dolgoznak, az izomgörcsök oldódnak, és az intenzívebb karmozgás révén több zsírt éget a szervezet.

Bármilyen életkorban elkezdhető a nordic walking, ám érdemes szakembertől megtanulni a járás és a kartartás technikáját. Aki már látott síbotokkal sétáló embert, az tudja, hogy a testtartás derékból kicsit előredőlt, a kartartás ejtett vállú, és az éppen előrehozott bottal fordul picit a törzs. A botot lazán fogjuk, szinte csak a csuklószalag tartja a kezünkön, és a bot soha nem kerül az előre lépő láb elé, mindig mögötte van. Ez így leírva bonyolultnak tűnhet, de a helyes sétatechnika megkímélhet minket az izomfájdalmaktól, ráadásul 1-2 óra alatt elsajátítható, így mindenképp megéri hozzáértőhöz fordulni.

De ne feledkezzünk meg a síbotokról sem, hiszen nélkülük nincs északi séta! A jó bot könnyű és rugalmas anyagból készül, ideális hossza a testmagasságunk 0,68-cal szorozva, tehát például egy 160 cm magas embernek 109 centiméteres bot felel meg. A sétálóbotok hegyes végűek, de adnak hozzájuk műanyag sapkát is. A hegyes véget használjuk, ha hóban, sárban, puha talajon végezzük a testgyakorlást, a műanyag sapka pedig aszfalton való séta esetén jön jól.

 Hozzám például úgy jutott el a történet, hogy egy barátnőm kolléganőjének az unokatestvérével történt meg az eset, tehát abszolút megbízható a forrás. Ez egyébként a városi mítoszok egyik fő jellemzője: olyan forrást neveznek meg, ami hitelessé teszi a történetet. A városi legenda valójában modern népmese, a mai kor emberének egyik eszköze arra, hogy az őt körülvevő sokszor átláthatatlan és ijesztő eseményeket valahogy feldolgozza.

A legtöbb ilyen sztorinak van valamiféle igazságmagva, de a sok elmesélés során az alaptörténet torzul, színesedik és egyre szenzációsabbá válik. A modern kor jellemzője az is, hogy a városi legendákat már nem a fonóban mesélik egymásnak az emberek, hanem általában köremailek formájában terjesztik.

A városi mítoszok témája tipikusan valamilyen szörnyűség, félelmetes és titokzatos események. Gyakran figyelmeztető mese formáját öltik: „ha ezt és ezt csinálod, mint az a valaki a történetben, akkor ez és ez fog veled történni”. Más esetben szimpla rémhírterjesztésről van szó, mint például a bevezetőben említett gyerekrablási kísérlet, bár ebben is felfedezhető a figyelmeztetés a szülőknek címezve.

A városi legendák másik nagy csoportja a humorra épít. Ezek gyakran egy már ismert viccet alakítnak át, tesznek személyessé, hiszen így nagyobb hatást lehet kiváltani a hallgatóságból. Az egyik legismertebb városi legenda egyesíti magában a humoros és rémhír jellegű elemeket: arról az amerikai öreg hölgyről szól, aki az elázott macskáját a mikrohullámú sütőjében akarta megszárítani, majd amikor a szerencsétlen állat elpusztult, még be is perelte a mikró gyártóját, mert a használati utasításban nem volt benne, hogy macska szárítására nem alkalmas. Mi európaiak pedig jókat szörnyülködhetünk, hogy mik nem történnek ott a tengerentúlon, és kicsit talán irigykedhetünk is, hogy mi mindennel nem lehet ott pert (és sok pénzt) nyerni!

A faggyúmirigyek begyulladása okozza a fájdalmas, gennyes csomók kialakulását, leggyakrabban az arcon, a háton, a mellkason és a felső karon. A faggyúmirigyek működése hormonális szabályozás alatt áll, így súlyos esetekben orvos által felírt gyógyszerekkel kezelik a pácienseket. A kevésbé aknés bőr karbantartására a rendszeres, kozmetikus által végzett arctisztítást szokták javasolni. Biztos azt is sokan megfigyelték már, hogy egyes élelmiszerek (pl. csokoládé) fogyasztása növelheti a pattanások megjelenésének valószínűségét.

Ezt a laikus tapasztalatot most ausztrál kutatók tudományosan is alátámasztották. Abból indultak ki, hogy bizonyos bennszülött népeknél sokkal ritkábban fordul elő az aknés bőrprobléma, mint a fejlett társadalmakban. A két kultúra étkezési szokásaiban egy jelentős különbség biztosan van: mégpedig a finomított szénhidrátok fogyasztása terén. A természetközeli népek étrendjében ugyanis gyakorlatilag semmiféle feldolgozott szénhidrát nem szerepel. A magas glikémiás indexű finomított szénhidrátok fogyasztásával nagy mennyiségű glükóz jut a véráramba, és a szervezet inzulintermelése megugrik. A kutatók feltevése szerint a magas inzulinszint a hormontermelésért felelős belső elválasztású mirigyeket olyan módon befolyásolja, hogy nő a pattanások kialakulásának veszélye.

A kutatás során 12 héten át vizsgáltak 15-25 éves férfiakat. Az egyik csoport gondosan megtervezett étrendet kapott: a bevitt kalória 25%-a fehérje volt, 30%-a zsír, és 45%-a alacsony glikémiás indexű szénhidrát. A kontrollcsoport étkezése a mindennapokban szokásos, magas glikémiás indexű finomított szénhidrátokon alapult. A vizsgálat végeztével kiderült, hogy a jobb élettani hatású szénhidrátokat fogyasztó fiúknak feleannyi pattanásuk volt, mint a fehér lisztet és fehér cukrot fogyasztó másik csapatnak. Nem mellékesen, a tudatosan étkező csoport fogyott is a 3 hónap alatt! Bár a feltevés megerősítése még további vizsgálatokat igényel, a szép bőr és egy kis súlyfelesleg leadása érdekében érdemes teljes kiőrlésű gabonából készült ételeket, valamint sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, mert ezek nem emelik meg drasztikusan a szervezet inzulintermelését.

Gyerekkoromban rettenetesen irtóztam a múmiáktól, szörnyeket láttam bennük, a halál megtestesülését. Ma már inkább sajnálom ezeket az egyszer volt embereket, akik nem nyugodhatnak békében, hol kiássák, hol visszatemetik őket, közben pedig milliók bámulják meg porhüvelyük maradványait.[[tovabb]]

Sok réges-régi szokás keveredik október 31. misztikus éjjelén és az azt követő mindenszentek napján. Csakúgy, mint a nyugati világ szinte minden ünnepében, jól látható az ősi, pogány rítusok, és az azóta „rátelepült” keresztény tradíciók keveredése.[[tovabb]]

A mai angolszász világban ünnepelt Halloween (jelentése: minden szentek estéje) a kelták népszokásaiban gyökerezik. A földműveléssel foglalkozó nép két évszakra osztotta az évet, a nyári, termékeny időre, és a hideg, élettelen télre. A két évszak közötti forduló napja volt október 31., amikor a betakarított terményt számba vették, és leölték az állatokat, hogy biztosítsák a téli élelmüket.

Halloween éjjelén – hitük szerint – megnyílt egy átjáró a holtak és az élők világa között, az emberek pedig hatalmas tüzeket gyújtottak, hogy elűzzék a rossz szellemeket. Gyakran viseltek jelmezeket is, hogy így utánozzák és esetleg megbékítsék a bajt hozó másvilági lényeket.

Ezt a tradíciót vitték magukkal a 19. században az ír és skót bevándorlók az Egyesült Államokba, ahonnan manapság terjedőben van a Halloween szokása. Az amerikaiak faragtak például először tökből lámpást, a keltáknál erre még marharépát használtak. A Halloween ünneplésének jelenlegi módja az elmúlt száz évben alakult ki, és magán viseli az amerikai filmipar hatását. A spirituális jelentése szinte teljesen elveszett, a legkülönfélébb démonok, boszorkányok, szellemek, denevérek és pókok ijesztgetik ilyenkor a mai embereket, nagyrészt horrorfilmek, vagy beöltözött gyerekek formájában.

Hozzávalók:

1 üveg száraz vörösbor
1-2 dl konyak vagy vodka
1 fahéjrúd
4-5 szegfűszeg
kis darab cukrozott gyömbér kockákra vágva
2 narancs leve
1 narancs durvára reszelt héja
fél kávéskanál őrölt kardamom
kb. 10 dkg cukor (ízlés szerint)
A tálaláshoz: 1-1 csésze mazsola és héj nélküli, vágott mandula

 A világ fejlett országaiban, a jó anyagi körülmények között élő embereknél ez mára szinte általános viselkedéssé vált. Nevezhetjük a jelenséget jóléti betegségnek is, mert kétségtelenül egyfajta lelki-szellemi problémára utal. Mi mással lehetne magyarázni, hogy az ember anyagi biztonságban él, mégis unatkozik, motiválatlan, vagy egyenesen boldogtalan. Az önértékelését nem a képességeire, a törekvéseire alapozza, hanem arra, hogy mije van, milyen ruhát hord, milyen autón jár, stb.

Az igazi szükségleteket könnyű számba venni, ezzel szemben a vágyak végtelenek, szinte már nyomasztóan sokra vágyunk, de az anyagi javak felhalmozása egyfajta lelki kiüresedéshez vezet. Amerikai pszichológusok szerint ez a jóléti betegség igencsak ragályos, nem kímél sem felnőttet, sem gyereket. Ahogy egyre gazdagabb lesz egy társadalom, úgy esnek egyre többen az áldozatául.

A felesleges költekezés társadalmi szinten öngerjesztő folyamat, hiszen mindenki lépést akar tartani a szomszéddal, az ismerősökkel, gyakran akár még hatalmas eladósodás árán is. És ez az a pont, ahol az addig legfeljebb csak lelki problémákat okozó felhalmozás már sokkal valósabb veszélyeket is rejt: az egyén és a család anyagi biztonságának összeomlását. A pénz és az anyagi javak helyes kezelését már gyermekkorban meg kell(ene) tanulni, az erőn felüli, felelőtlen pénzköltés viszont rossz mintát ad a kicsiknek. A folyamatos vásárlásra ösztönző környezet épp elég nagy csábítás, legalább a családon belül érdemes a józan mértéktartás szokását meghonosítani.

Hosszú vezetés közben, egész éjszakás buli alatt, vagy egy rémesen nehéz vizsga előtti éjjelen minden különösebb gondolkodás nélkül hajtjuk fel kedvenc energiaitalunkat, és nem különösebben érdekel minket, hogy mivel éri el varázslatos élénkítő hatását.[[tovabb]]

Bécsi városnézés nem lehet teljes Hundertwasser egyik leghíresebb alkotásának, a Hundertwasser-háznak a megtekintése nélkül. A viszonylag szűk utcában elképesztő színekkel és formákkal „burjánzik” az épület, az ember nem is tudja, melyik részlet megkapóbb: egy-egy falból kinövő fa vagy amott az az aranyszínű hagymakupola. Minden emelet más és más színű, a vonalak szabálytalanok, olyan, mintha a mesék világában járnánk.

A ház tökéletes mementója a 2000-ben, 72 évesen elhunyt Friedensreich Hundertwasser világszemléletének. A művész egész életében a természettel való harmónia megteremtésén fáradozott, és nem riadt vissza attól, hogy épületei tervezésekor az organikus formavilágot felhasználja. Így aztán nincs nála egyenes vonal, minden lekerekített és szabálytalan mint a természetben. A bokrok és fák szinte körbeölelik a házait, mutatván, hogy mennyire együtt tud létezni az emberi kéz alkotta világ a természeti környezetével.

A világpolgár Hundertwasser sok országban élt és alkotott, de mindig osztrák maradt. Művészetének gyökereit a 19-20. század fordulójának bécsi szecessziójára vezethetjük vissza, de sokoldalú tehetségét más jelentős irányzatok és művészek is alakították, így például Gaudí építőművészete. Színekben tobzódó festményeinek stílusára nagy befolyással volt Schiele és Klimt, és a naív festészet.

Hundertwasser úgy gondolta, hogy minden ember álmok, vágyak, képek, emlékek és érzések egyedi egyvelegét birtokolja, a művész feladata pedig az, hogy ezt az érzésgomolyagot tudatos szintre hozza és művein keresztül közölje. A kiállításon így nemcsak csodálatos műalkotásokban gyönyörködhetünk, de egy picit talán bepillanthatunk ennek a rendkívüli embernek a lelkébe is.

A tárlat jövő január közepéig tekinthető meg.

A 185 centi magas, dús hajú, izmos és magabiztos férfi lehengerlő modora elnyerte a fejvadász tetszését, és rövidesen munkába is állhatott, mint a cég vezető séfje. A való életben azonban ez az ember csak 170 centi, kopaszodik, kicsit túlsúlyos és hajlamos rá, hogy állásinterjúkon izgalmában dadogjon. Csoda hát, hogy létrehozta internetes alteregóját, vagyis avatarját, és a virtuális állásbörzén keresett magának új munkát?[[tovabb]]

Nos, kedves Olvasó, az én fejem is szédült egy kicsit, amikor először olvastam erről egy amerikai honlapon, de, úgy látszik, ez a jövő útja! Az Egyesült Államokban már több nagyobb vállalat próbál ilyen kreatív módon új munkatársakra szert tenni, és ennek érdekében rendszeres látogatóivá váltak a Second Life (Második Élet) elnevezésű virtuális világnak. Ebben az internetes közegben ugyanúgy élnek, dolgoznak, vásárolnak, szórakoznak az „emberek”, mint a valóságban, csak itt mindenki olyanra formálhatja az avatarját, amilyenre szeretné, gyakorlatilag áloméletet élhet, ha akar.

Az álláskeresés azonban nagyon is valóságos. A cégeknek például virtuális székházuk van a Second Life-ban, ahová az avatar beviheti az önéletrajzát. Az állásinterjúk lebonyolításához szükség van a virtuális közeg alapos ismeretére, meg kell tanulni mozgatni az avatart, ami időbe telik. Viszont ez akár az első tesztfeladat is lehet, ha például az illető valamilyen high-tech iparágban szeretne elhelyezkedni.

Persze azért a virtuális interjút valódi is követi, az írás elején említett séf is csak egy személyes találkozó után nyerte el az állást. Saját bevallása szerint azonban az előnyös virtuális külső olyan önbizalmat adott neki, hogy azután már az igazi felvételi beszélgetést is könnyedebben vette.

Hirtelen fájdalom hasított a tenyerembe, döbbenten néztem fel a könyvből. Mi történt? Izzadt bőrömön lilás kis félholdak mutatták a körmeim nyomát. Kedvenc krimiszerzőm legújabb művében a kiszuperált zsaru és a patológus doktornő épp a sorozatgyilkos sötét, lepusztult házába hatolt be, miközben az a pincében tartotta fogva legutolsó áldozatát. Torokszorítóan élethű és aprólékos volt a leírás, az én szívem is együtt dobolt a szereplőkével, ám az idegeim – úgy látszik – nem nagyon bírják az izgalmat.[[tovabb]]

 Miért olvasom akkor mégis a krimiket? Miért nézek meg minden helyszínelős-nyomozós-kórboncnokos (sőt, horror!) sorozatot a tévében? És miért teszem tönkre eközben a tenyeremet? Jó kérdések, sokat gondolkodtam már rajtuk. És sokat beszélgettem erről másokkal is, mert nem én vagyok ám az egyetlen izgalom-rajongó a világon.

A válasz talán abban rejlik, hogy az ember éli a maga hétköznapi, átlagos és – ritka kivételtől eltekintve – unalmas életét. A maximum izgalom kimerül abban, hogy ha kinyílik a metró ajtaja, akkor az ülőhelyekért induló tülekedésben eltaposnak-e, vagy elgázol-e az a sötétkék Audi, ha át merészelek menni a gyalogosok számára felfestett zebrán. Bár, őszintén megvallva, ennél sokkal nagyobb izgalomra nem is vágyom, csak képzeletben.

Van valami furcsán megnyugtató abban, ha a kényelmes otthonomban a puha bőrkanapén üldögélve (vagy félig fekve), a finom gyapjútakarómba tekerőzve krimit nézhetek a tévében, vagy egy jó thrilleren borzonghatok. Egyszerűen biztonságos keretek között kiélhetem a félelem iránti vágyamat, ami mindannyiunkban ott rejtőzik már apró gyerekkorunk óta. A kisgyerekek is szívesen játszanak ijesztgetőset a szüleikkel, tudják, hogy a mama vagy a papa nem fogja bántani őket, de olyan jó mégis összerezzenni, amikor a felnőtt harci kiáltás közepette kiugrik a függöny mögül!

A nagynéném például nem érti, hogy bírok ennyi borzalmat nézni, és egy pici hátrányát valóban érzem a nagy krimirajongásomnak: bármikor képes vagyok az utcán mögöttem hazafelé tartó harmadik szomszédban is egy modernkori Hasfelmetsző Jack-et gyanítani. Tudom, kicsit paranoiásnak tűnik a dolog, viszont kétségtelen, hogy jobban odafigyelek arra, mi történik körülöttem, és ez egy nagyvárosban akár még hasznos is lehet.

Egy ideje már sejtik és vizsgálják a kapcsolatot a keringési betegségek és az ínygyulladás között, de egy új, francia kutatás szerint a két betegség súlyosságának foka is hasonlóságot mutat. A nagyfokú érelmeszesedésben vagy érszűkületben szenvedő betegeknek súlyosabb a fogínybetegségük is.[[tovabb]]

 Az ínygyulladást leggyakrabban a fogak tövében lerakódó lepedék okozza, amely – ha nem távolítjuk el rendszeresen és alaposan – fogkővé alakul át. A kemény fogkő lenyomja a puha ínyt, ezután az megduzzad, vörössé és érzékennyé válik, könnyen vérzik, főleg fogmosások alkalmával. A lepedék által okozott ínygyulladás könnyen megelőzhető lelkiismeretes fogmosással és fogselyem használatával. Az elhanyagolt ínygyulladás fogágy-gyulladássá fajulhat, ami a fogakat is veszélyezteti, mert a meglazult íny mellett a lepedékben élősködő baktériumok szabadon lejuthatnak a fog gyökeréig és az alatta fekvő csontig, amely olyan mértékben károsodhat, hogy az érintett fog magától kihullik. Az otthoni szájhigiéné mellett nagyon fontos, hogy rendszeresen járjunk fogorvoshoz, mert a már kialakult fogkövet csak ő tudja eltávolítani, illetve az ínygyulladást kezelni.

Bár még nem teljesen világos, hogy az ínybetegség hogyan okozhat szívproblémákat, a legvalószínűbb válasznak azt tartják, hogy a bűnös a baktérium, amely az elfertőződött ínyből útjára indul a testben a véráramon keresztül. A baktérium immunválaszra készteti a szervezetet, az artériák fala begyullad, az ér összeszűkül, illetve hozzá is tapadhat az érfalon lévő lerakódott plakkhoz, és így szűkíti tovább az artériákat. Az érszűkület pedig a szívroham egyik legbiztosabb előidéző oka.

A két betegség összefüggésének vizsgálata még nem tekint vissza nagyon hosszú múltra, de ha a krónikus ínygyulladás valóban rizikófaktora a keringési problémáknak, akkor igazán kevés odafigyeléssel sokat tehetünk egészségünk érdekében.

A legenda szerint a görög mitológia legvonzóbb alakja, a szépség és szerelem istennője, Aphrodité, Ciprus partjainál látta meg a napvilágot, Petra Tou Romiou-nál, Pafos városának közelében, ahol aztán a legtöbb oltárt is állították a tiszteletére. Ezen a lélegzetelállító látványt nyújtó, sziklás tengerparton emelkedett ki a habokból a fehértestű istennő.[[tovabb]]

A digitális fényképezőgépek a technikával bíbelődni nem szerető emberek számára a megváltást jelentik. A kijelzőn látjuk, hogy mit fényképezünk, azután csak megnyomjuk az - általában - legnagyobb gombot, és azonnal vissza is nézhetjük, hogy mit alkottunk, ha pedig nem tetszik, rögtön ki is törölhetjük.

A gépek annyira „okosak”, hogy minden paramétert maguktól beállítanak, ráadásul az esetek többségében közel tökéletesen. Léteznek azonban apró fogások, amelyekkel az átlagosnál szebb fotókat csinálhatunk. Bár a legtöbb korszerű gépben van képstabilizátor, az ember nem tudja teljesen mozdulatlanul tartani a fényképezőgépet, pedig ennek – különösen rossz fényviszonyok esetén – életlen, elmosódott fotó lehet az eredménye. Ilyenkor jön jól a háromlábú állvány, amelyből már kisebb méretűeket is vehetünk, és mivel összecsukhatóak, tájfényképezéshez is magunkkal vihetjük őket.

Ne féljünk sok-sok képet csinálni ugyanarról a dologról, kísérletezzünk különféle beállításokkal és a vaku használatával is. A digitális gép esetében nem kell az előhívási költségeken rágódnunk, nyugodtan kattogtathatunk bármennyit. Vegyük végig a fényképezőgépünk által kínált lehetőségeket, ne ragadjunk le az automatikus fényképkészítési opciónál. Használjuk ki például a makró és szupermakró előnyeit: csodálatos közeli képeket lehet így készíteni természeti formákról, dísztárgyakról, egy-egy szépen sikerült süteményről vagy a születésnapunkra kapott virágcsokorról.

Figyeljünk mindig a fényviszonyokra, a legszebb képeket természetes fénynél készíthetjük! Ügyeljünk arra is, hogy ne a nappal szembe állva fotózzunk, mert ilyenkor a fényképezni kívánt személy vagy tárgy sötét lehet, a környezete pedig túl világos. A kép beállításánál gyakori hiba, hogy annyira a fényképezni kívánt „célra” koncentrálunk, hogy a környezetére egyáltalán nem figyelünk. Így történhet meg, hogy lefotózzuk bájos gyermekünket farsangi jelmezében a szoba egyik sarkában, és úgy tűnik, hogy a falikar egyenesen a fejéből nő ki. Vagy egy családi csoportkép esetében a 160 centis nagymamára fókuszálunk, és a lakli kamasz unoka feje teteje hiányzik a képről.

A gyártók egymás után hozzák ki a nagyobbnál nagyobb pixelszámú gépeket, de sokan mégis gyengébb képminőségre állítva használják őket. Ha elég nagy – legalább 512 MB-os – memórikártyát veszünk, akkor nem kell aggódnunk a képfájlok mérete miatt, nyugodtan készíthetjük a részletgazdagabb, jobb felbontású fotókat. Jó fényképezést!

Érik az alma! És még merje valaki azt mondani, hogy nincs semmi jó az őszben! Ha az egyre hűvösebb és sötétebb estéken melegséget és édes illatot szeretnénk varázsolni a lakásba, ráadásul finomat akarunk enni, süssünk almatortát.[[tovabb]]   

Az alma nyersen fogyasztva is ízletes, de a süteményekben valami egészen fenségessé képes átlényegülni. A sütőben karamellizálódó cukor, az aromás fűszerek, a fahéj, esetleg a szegfűszeg, no meg a darált dió művelik ezt a csodát a hétköznapi almával. Az alábbi torta régi családi recept, látványos sütemény és főleg nagyon finom. Jó étvágyat hozzá!

Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy milyen torokszorító és izgatott érzés az első randevú szívünk legújabb választottjával. Bármennyi idős is az ember lánya, akárhány kapcsolat áll mögötte, sosem lehet tudni, hogyan fognak alakulni a dolgok, milyen lesz az első komoly benyomás a másikról, és mi magunk milyen érzéseket fogunk benne kelteni.[[tovabb]]

 A leggyakoribb tanács, amit ilyenkor kaphatunk az az, hogy adjuk önmagunkat. No de, ha azt sem tudjuk az izgalomtól, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok, akkor hogyan adhatnánk önmagunkat? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az egyéniségünk csillogtatása mellett jó, ha észben tartunk pár dolgot, amelyek alkalmasak lehetnek a férfiak elriasztására.

Vegyük mindjárt azt, hogy az első randi általában étteremben történik. Ha a gáláns úr felajánlja, hogy mi válasszuk ki a helyet, nem szerencsés, ha a város legdrágább vendéglátóhelyére támad kedvünk. Lehetőség szerint ne épp ekkor akarjuk megízlelni a kaviárral töltött homárfarkat, mert könnyen „elfogyaszthatjuk” reménybeli párunk egész havi konyhapénzét. Viszont a férfiak azt sem szeretik, ha egy nő csak csipeget, és üres salátát rendel. Ez mesterkéltnek hat, ráadásul, ha a teremtés koronája azt látja, hogy jóízűen eszünk valami finomat, akkor esetleg még nagyobb kedve támadhat kipróbálni, hogy a hálószobában is ilyen ínyencek vagyunk-e.

Az első hosszabb találkozás nem az az alkalom, amikor kifaggathatjuk a férfiakat anyagi helyzetükről. Az életkörülmények úgyis szóba kerülnek már ekkor, de a direkt faggatózás visszatetsző. Ugyanúgy, ahogy a csalárd exek felemlegetése, vagy általában a férfiakról való rossz véleményünk kifejtése. Ha ez is helyzet, adjunk esélyt ennek a pasinak itt és most, hogy rácáfoljon.

Jobb, ha olyasmin sem nyavalygunk, hogy milyen nehéz manapság párt találni, vagy, hogy már ezer éve nem randiztunk. Ezzel olyan képet festünk magunkról, mintha senkinek sem kellenénk, így nem is várhatjuk, hogy randipartnerünk szemében vonzóak leszünk. Fontos, hogy bármennyire is tetszik nekünk a másik, figyeljük a jelzéseit, ő mit szeretne. Nincs riasztóbb annál a nőnél, aki, mire a desszertig jutnak, már úgy tesz mintha régen együtt járnának, és kész másnap megrendelni akár a jegygyűrűket is.

Idén hamar beköszöntött az ősz, hideg napok követik a meleg nyári napokat. Ilyenkor kezdődik igazán a teák és forró csokik szezonja! Nézzünk néhány ínycsiklandozó variációt forrócsokira![[tovabb]]

Narancsos forró csoki

Hozzávalók: 1 liter tej, 0,5 liter víz, 1 db narancs, 250 g keserű csokoládé, 5 cl narancslikőr

Öntsük a tejet és a vizet egy lábasba, majd adjuk hozzá a narancs vékonyan lehámozott héját. Lassú tűzön forraljuk fel, majd vegyük le a tűzről és hagyjuk állni 10 percig.

Vegyük ki a tejből a narancs héját, tegyük bele az összetört csokoládét. Állandó kevergetés mellett forraljuk fel újra, majd vegyük le ismét a tűzről és várjunk még egy kicsit, utána keverjük hozzá a narancslikőrt.
Még melegen töltsük poharakba, tetejét tejszínhabbal és frissen reszelt narancshéjjal díszítsük.

Természetesen narancs nélkül is készíthetjük, illetve a narancsot mással is helyettesíthetjük. Igazán finom, ha csokinkat megöntjük egy kis joghurttal, vagy akár kókuszreszeléket szórunk bele, de különböző fűszereket is használhatunk, mint a fahéj, vanília, vagy éppen a chili. Az alapot készíthetjük tej-vagy fehércsokoládéból is. A variációknak csak a képzelet szabhat határt!

A fitball tulajdonképpen egy nagy labda, amin ülve folyamatosan izommunkára kényszerülünk az imbolygása miatt, amivel megakadályozzunk, hogy tagjaink elmerevedjenek. Ezen kívül az egyensúlyozás miatt kényszerülve vagyunk, hogy helyesen tartsuk a hátunkat. Ez egy szintén népszerű problémát orvosol: a hátfájást és görnyedést.

A vásárlásnál nagyon fontos, hogy a megfelelő méretet válasszuk. Ezt legtöbbször a csomagoláson található mérettáblázat is jelzi, de kérjük az eladó segítségét is. A lényeg, hogy a labda felfújva az ágyékvonalunkig érjen. Lényeges a keménység is: ne fújjuk fel annyira, hogy a combunk vízszintes vonal alá menjen, ha ráülünk.

Emellett természetesen számos és sokrétű felhasználása lehetséges: a gyermektornától, a rekreációs-, sportedzéseken át a senior korosztály fitten tartásáig. Javaslom mindenkinek, aki teheti, próbálja ki!

Minden már a születés pillanatában eldől: nőnek születünk. Ebben a pillanatban megpecsételődik sorsunk. Mit jelent nőnek lenni? Erre csak igen összetett választ lehet adni.[[tovabb]]

Kislányként általában az édesanya példáját követjük. Ezt a modellt látjuk, ezt a mintát sajátítjuk el. Később mi válunk anyává és így tovább. Összetartjuk a családot, neveljük a csemetéket, karriert építünk. Legalábbis mindent megteszünk ezek érdekében. A háztartásról ne is beszéljünk. Szerintem egy nő előtt nem létezik lehetetlen. Minden problémát képesek vagyunk megoldani, hihetetlen erő és akarat van bennük.

A nők közössége egyébként megosztott, hiszen a társadalmon belül diszkriminált helyzetben vannak. S mint a diszkriminált csoportok tagjai, törvényszerűen, egymás közt is rivalizálnak.

Bizonyított tény, hogy a férfi és a nő különbözőképpen gondolkodik, másként érzékelik a dolgokat, más az értékrendjük is. Különböznek, de egyenrangúak. Tulajdonságaik és képességeik kiegészítik egymást. Csak egyenértékűként tudnak egy teljes egységet, harmóniát alkotni. Erre kell törekednünk!

Egy 2500 nő bevonásával, Nagy-Britanniában készült felmérés szerint például a miniszoknyát el lehet felejteni, ha már betöltöttük a 28. életévünket. A bikini viselését meg kellene tiltani 48 éves kor fölött, a vállpánt nélküli pólókat – a tank topokat – pedig legjobb 33 éves korunkig kiélvezni. Kegyetlen, nem igaz?

Ha betöltjük a 35-öt, sürgősen szabaduljunk meg a köldökpiercingtől, és a szép hosszú hajunknak is mondjunk búcsút legkésőbb 52 éves korunkra. Ez utóbbi adat érdekes, mert régebben azt állították stílus-szakértők, hogy már harmincéves kor fölött jobb a rövidebb fazon, de úgy látszik a selymesen leomló hajzuhatagról kevésbé vagyunk hajlandóak lemondani.

A közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a férfiak viseletében megengedőbb a nők álláspontja. A teremtés koronái a 60-as éveikben is hordhatnak edzőcipőt és farmert, de a kapucnis felsők viselését jobb elhagyni 39 éves kor után. A suhogós – vagy kevésbé suhogós – melegítőket maximum 44 éves urakon vagyunk képesek elviselni, míg a különböző futballcsapatok pólóit akár 53 éveseken is.

A megkérdezett hölgyek kétharmada gondolja úgy, hogy tudni kell méltósággal megöregedni, és 40 százalékuk aggódik amiatt, hogy kinevetik, mert korához képest túlságosan fiatalosan próbál öltözködni. Nyilván furán néz egy középkorú nő, aki 14 évesnek akar látszani, legalább ruházkodásban, de a felmérés jól mutatja, hogy külső dolgában mi nők milyen kérlelhetelenek vagyunk, főleg egymáshoz.

Pedig a lényeg az lenne, hogy mindenki olyan ruhát hordjon, amiben jól érzi magát, ez pedig nem köthető minden esetben életkorhoz.

Itt van az ősz, itt van újra… Meteorológiailag legalábbis biztosan. Nekünk, „nyári embereknek” talán ez az év legnehezebb időszaka. Vége a melegnek, a strandszezonnak, és jönnek a ködös hajnalok, hűvös, sötét éjszakák. Az iskoláról/munkáról nem is beszélve! Nem tudom, ki hogy van vele, én kétféleképpen tudom átvészelni a „traumát”: sok kirándulással, és szüreti rendezvényekkel.[[tovabb]]

Túrára kimondottan alkalmas ez az évszak – a táj gyönyörű, az idő kellemes, és sokkal kedvezőbb, „utószezoni” árak várják a látogatót. Nincs is jobb, mint az őszi erdő avarjában gázolni, vagy a hegytetőről gyönyörködni. Sosem olyan tiszta kék az ég, és élesek a kontúrok, mint ősszel! Mindenkinek javaslom tehát, hogy ha tehetitek, hétvégente menjetek ki a természetbe – mindegy, hogy a budai hegyekbe vagy a Csóványosra tervezünk túrát, a friss levegő mindenképpen segít feltöltődni.

Az pedig külön öröm, ha például a Balaton felvidékre (vagy Villányba, Sopronba, stb. – ízléstől függően) látogatunk, és egy-egy pihenőhelyen friss szüretelésű bort, vagy mustot kortyolhatunk.
Igaz, idén a forró nyár miatt sok helyen előrecsúszott a szüret. A munka oroszlánrésze már a legtöbb helyen lezajlott (persze a kései érésű fajták még hátravannak), de a szüreti mulatságokat és bálokat a hagyományokhoz híven ilyenkor tartják. Most az ünnepé, a szórakozásé a főszerep, így igen színes kínálatból válogathatunk.

A teljesség igénye nélkül néhány program a következő két hétre:

09. 05-09.: 16. Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál Kiállítás és Vásár – Budapesten és Szentendrén
09. 07-09.: Borfalu – Százhalombatta
09. 08-09.: Badacsonyi szüret
09. 14-16.: IV. Szentesi Térfesztivál és I. Bor és Pálinkaünnep
09. 15-16.: Szüreti Vigasságok – Füred
09. 17.: Kékfrankos Nyár – Sopron

Hasznos oldalak:

www.wineroutes.hu

www.borportal.hu

www.hazajaro.hu

A klasszikus felosztás szerint ugye a nők főznek, vezetik a háztartást, gyereket nevelnek, míg a férj dolgozik és megkeresi a kenyérre valót, eltartja a családot. Ez volt régen, ami persze akkor, abban a korban nem volt rossz, de a mai világban nehezen tudom elképzelni ezt a fajta megosztást. (Hozzáteszem: nem ítélkezni szeretnék, biztos többen élnek a szerepek ezen megosztása szerint.)

Viszont egyre több az olyan nő, aki igenis megáll a saját lábán és nem szorul férfi támogatására. A férfiak pedig naná hogy elkényelmesednek, hiszen nincs ami ösztönözze őket, hiszen a nő majd mindent elvégez, mert bebizonyítjuk nap mint nap, hogy képesek vagyunk rá.

A szerepek felcserélődése nem a férfiak és nem a nők hibája. Egyáltalán nem is nevezném hibának, szerintem egy természetes folyamat, ami a technikai, társadalmi fejlődés kénytelen-kelletlen velejárója.

Pszichológiailag tekintve a nőkben felerősödött az animus, a domináns női lélek vagy más szóval a nőben élő férfi lélek. (Az anima-animus szimbolum-pár férfiakban és nőkben megtalálható egyaránt, a kettő együtt adja a jin-jang egyensúlyt, a taót.) A nőben ható animus nemcsak a férfiakról a kollektív tudattalanban összegyűlt őstapasztalatot s a natív reakciókészséget tartalmazza, de hozzáadódik ehhez a személyes tudattalanban felhalmozódott, az apáról s a fiú testvérekről, férfi rokonokról s általában a férfiakról nyert tapasztalat, továbbá a nő mikro- és makro-környezetében ható férfi-szerep modellje is.

Nos akkor most ki hordja a nadrágot? Utálom ezt a kérdést! Szerintem a mai világban mindegy. Szerintem örüljünk annak, ha párkapcsolatban élünk, ha van állásunk (jobb esetben mindkét félnek), segítsünk egymásnak és ne dörgöljük egymás orra alá a fizetésünk összegét és a házimunkából kivett részünk nagyságát.

Valószínűleg mindenki emlékszik élete első igazi csókjára. Sőt, minden kapcsolat meghatározó mozzanata az első csók, egyik „elsőt” sem felejtjük el. Egy tanulmány szerint azonban a nőknek sokkal többet jelent a csókolózás, mint a férfiaknak.[[tovabb]]

De vajon szüksége van-e társadalmunknak az ilyen és ehhez hasonló propagandákra? (Már ha lehet annak nevezni.) Hatása semmi esetre sem ártalmas, mert nem lesz senkinek rosszabb, ha mosolygó embert lát. Maximum irigy lehet, de ha kellő intelligenciával rendelkezik, akkor felméri pozitív hatásait. Persze mindenkinek vannak rossz napjai, sokszor rajtunk kívül álló okokból. Velem például sokszor történik olyan, ahogy kilépek reggel a bejárati ajtón, pechek egész sorozata ér. Nem mondom, hogy minden napom ilyen, de van a hónapban egy-kettő, amikor tudom: jobb lett volna otthon maradni. Valahogy egy napra sűrűsödnek a hatások: többen nekem jönnek az utcán vagy aluljáróban, mintha nem a jó helyen lennék és megtörném a dolgok menetrendjét.

De térjünk vissza a mosolyhoz! Mindenki tudja, hogy mosolyogni jó. Még ha rossz is a kedvünk, vidámabbak leszünk, ha ránk mosolyognak. Egyik kolléganőm ilyen: egész nap mosolyog, ha bejön az irodánkba teljesen más lesz tőle a hangulat. Nem feltétlenül van mindig jó kedve, de akkor is ott van az arcán a kis mosoly, amitől jó vele lenni, mert energiával tölt fel. Talán ezt hívják pozitív kisugárzásnak, amihez valószínű mosolya is hozzájárul.

Ne féljünk tehát a mosolytól, hiszen nemcsak szebbek leszünk tőle, de lelkünk is vidámabb és fiatalabb lesz! Ahogy egy jó reklámkampány mondhatná: mosolyra fel!

Karácsonyra wok készletet kaptam a nagyimtól, azóta elfelejtve lapult a szekrényben, mondván, hogy a villanyrezsón nem sok hasznát veszem. Tegnap aztán unalmas percemben elővettem, mondván, próbáljuk ki, nincs sok veszíteni valóm. Az eredmény: ínycsiklandozó sült hús, párolt zöldség és petrezselymes krumpli pillanatok alatt![[tovabb]]

Gondolom aki használ wokot, annak nem kell bemutatnom, mennyire egyszerű vele a sütés-főzés. Akinek viszont nincs, csak tanácsolhatom, hogy próbálja ki, mert nagyon finom ételek kerülnek ki belőle!

Mi a wok?

A wok olyan, mint egy gömbölyű fenekű, mély serpenyő. Általában két füle van, készül manapság alumíniumból, rozsdamentes acélból, de mint nálunk a palacsintasütő, vasból az igazi, ami lehet kovácsolt vas is, öntött vas is. Ha egyszer megkapta fekete patináját, nem ragad többé, nem rozsdásodik. Nem szabad súrolóporral felkarcolni, csak mosogatószeres vízzel leöblíteni.

Mindig jó, ha sütés vagy pirítás előtt felhevítjük a wokot, csak azután adagoljuk bele az olajat. Így végképp nem ragad hozzá az étel. A wokban kevés olajjal is mélyebben lehet sütni, mint egy lapos aljú edényben bő olajjal, lecsurgatáshoz pedig ki lehet húzni a megsült ételt a wok ferde oldalára. Egy ráccsal és fedővel máris gőzölő edénnyé változtatható.

A wokot használat után elmosva, szárítva, olajjal vékonyan bekenve tegyük el.

Minden új wokot be kell avatni az első használat előtt. Először maradéktalanul távolítsuk el a gyárilag felvitt, rozsdásodást gátló szert. Ezt a legkönnyebben szappanos fémszivaccsal végezhetjük el. Ezután a megtisztított, szárazra törölt edény belsejét kenjük ki növényi olajjal, majd tegyük alacsony hőfokra melegedni 10-15 percig. Ekkor vegyük le az edényt a tűzhelyről és papírral töröljük ki az olajat. Ezt az eljárást (olajozás, melegítés, törlés) ismételjük meg ötször-hatszor, addig, amíg a papír tiszta nem lesz.

Lássuk hát a színek jelentését:

Szőke

A szőke hajszín sosem avul el, mindig divatban van. A szőke haj hűvösséget, tartózkodást sugároz. A szőkeség életforma.
A szőke haj sok férfiban felébreszti a védelmező ösztönt, hiszen ártatlanságot, törékenységet, simulékonyságot és engedelmességet sugall. A szőkeséggel társítják a gyengédséget, a puhaságot, a befolyásolhatóságot és a könnyen kaphatóságot. Természetesen a szőkeség és a butaság kapcsolatából semmi sem igaz.
A szőke a legfiatalosabb szín. A született szőkék több hajszállal rendelkeznek, mint a barnák, feketék, vagy a vörösek, de hajuk finomabb, vékonyabb szálú.

Barna

A barna hajhoz általában az észt és az értelemet párosítják. A legtöbb Nobel-díjas barna hajú. Egy barna hajú ember folyamatosabban és kitartóbban dolgozik, remekül terhelhető, nehéz helyzetekben utolsóként válik idegessé és nagyon öntudatos. A barna megnyugtat, és bizalmat gerjeszt. A barna a föld színe, így párhuzam vonható: a barnák két lábbal állnak a földön. Ne gondold, hogy a barna szín unalmas, egy jól megválasztott csokoládé színű frizurával is feltűnést kelthetsz! A barna hajszín biztonságot, nyugodtságot sugároz. Nem véletlen, hogy a férfiak legszívesebben barna hölgyet választanak feleségnek.

Vörös

A vörös a boszorkányok hajszíne. Legalábbis annak tartották. A vörös hajúakról általában a temperamentum, a szenvedély, vagy a makacsság jut eszünkbe. Nem véletlenül. A valódi vörösek sokszor törik valami csínytevésen a fejüket és nagyon kreatívak. Ami a szívükön, az a szájukon is. Mindemellett érzékenyek, talán jobban is mint kellene, nagyon könnyen dühbe gurulnak. Szervezetükben kevesebb antistressz-hormon termelődik, ezért fokozottabban élik meg az izgalmakat. Kirobbanó természetűek. A vörös haj igazán feltűnő, tudni kell viselni!

Fekete

A fekete hajról a démoni, hideg szépség, vagy ellenkező esetben a latinos temperamentum jut sokak eszébe. A fekete tiszteletet ébreszt, igazi egyéniség. Filozófus alkat, jobban érdekli őket a miért és a hogyan, mint a többi hajszín birtokosait. A sötét hajszín a tükörben komolyságot fejleszt ki viselőjében, hangolhat melankóliára, magába fordulásra. Vigyázni kell vele, nem mindenkinek áll jól. Kissé öregít és karakteressé tesz. Egy született feketehajú gyakran kíváncsi, főleg irodalomra, vallásra, és mindenre, ami szellemi termék. Az ezoteriától, spiritualizmustól sem áll távol tőle. Gyakran extravagáns ruhákban látjuk őket, néha teljesen elrugaszkodván a valóságtól. Pénzügyi téren viszont a feketék a legjobbak!

Sokan élünk gátlásokkal és remélhetőleg sokan azok nélkül. Ezzel a problémával nemcsak mi nők, hanem a férfiak is küzdenek. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy él olyan ember, akinek nincs valamilyen gátlása.[[tovabb]]

A programok a jelek szerint vegyes érzelmeket váltottak ki a hallgatókból… Különös, a kritikákat olvasva néha az az ember érzése, hogy nem is ugyanazon a rendezvényen jártunk.

Véleményem szerint igazán méltó indulása volt ez a nap az idei Szigetnek. A Popfesztivál keletkezésekor hatalmas újdonságnak számított, és – persze ha az ember elég érett a szövegére – ma is nagyon sokat mondó musical. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a rengeteg feldolgozás, vagy az, hogy a mai napig több színházban játsszák a darabot. Háromnegyed órában ugyan valóban csak egy nagyon rövid, és felszínes áttekintést lehet nyújtani egy színdarabból, a Popfesztivál dalai viszont már eléggé önálló életre keltek ahhoz, hogy a történet ismerete nélkül is élvezhetők legyenek.

Az LGT zenekar tagjai sajnos szintén sok kritikát kaptak. Pedig szerintem aki ott volt a koncerten és átadta magát a zenének, a fényeknek, magának a Sziget hangulatának, az nem lehetett csalódott! Igaz, hogy voltak zavaró körülmények: szinte végig a tér felett körözött egy helikopter (vajon nem valamelyik tv-stábtól-e), és 1 percenként megszólalt az egyik kereskedelmi televízió autójának riasztója, a talaj pedig néhol valóban sáros volt. A zenekar viszont szerintem igenis remekül teljesített!

A közel 4 órás koncert során megállás nélkül, igazán „apait anyait beleadva” zenéltek. A fénytechnika fantasztikus volt, és egységesen, fiatalokat meghazudtoló módon szóltak a slágerek. Presser és Somló hangja biztos, tiszta, és erős volt, és a tagok szinte minden szám végén – amik afféle „jam-session”-ökbe torkollottak – megcsillantották zenei tehetségüket is. Igazán ritka manapság az olyan zenekar, ami magas szinten képzett zenészekből áll, és élő koncertet mer vállalni. Főleg – már elnézést – az LGT tagjainak korát is tekintetbe véve. Sokunknak már állni is nehezére esett a végén, ők pedig teljes lendülettel zenéltek az egész koncert során.

A magam részéről először vettem részt élő LGT koncerten. Ismertem a számaikat, de nem lelkesedtem túlzottan a zenekarért, mégis önfeledten énekeltem a slágereket, és teljesen átadtam magam az előadásnak. Óriási élmény, amikor 40 ezren egy emberként „bömbölik” a nyári éjszakába az Álomarcú lányt, vagy a Szól a rádiót. Megható látni, mennyire ismerik, és átérzik az emberek –korosztálytól függetlenül – ezeket a számokat. Szinte minden fiatal zenekar feldolgozásokkal kezdi a pályafutását, amik között 100%, hogy szerepel néhány LGT-szám. Volt fiatal, aki talán csak a Rapülőktől ismeri a Nem adom fel-t, és külföldi, aki angolul énekelte a Ringasd el magad-ot.

A másik élményem a korosztály volt… A Sziget rendezői valamikor 2000 tájékán hirdették meg a „Hozd ki anyádat is!” kampányt. Az elsőre talán kicsit durván hangzó szlogen azonban szerintem jó ötlet, és megvalósulni látszik. Rengeteg szülőkorú felnőtt szórakozott tegnap a Fesztiválon – és nem csak a 0. napon! Hetijeggyel jártak-keltek, barátokkal találkoztak, ittak, szórakoztak. S ha nem is esnek keresztül akkora átalakuláson, mint az Irigy Hónaljmirigyek idevágó paródiájában, 1 hétre biztosan teljesen megfiatalodnak.

Nem beszélve arról, hogy egy édesanya, aki az LGT kedvéért kilátogat ide, látva a programokat, a civil sátrakat, a rengeteg szolgáltatást, és támogatást, talán később szívesebben engedi el tinikorú gyermekét akár sátorozni is. Mindenesetre remélem, a hét többi eseménye is sokaknak jelent majd feledhetetlen élményt!

Örömhír: a nők esetében a koffein meggátolhatja az időskori memóriaromlást és csökkentheti az elmezavar kialakulását.

Kevés cukor, sok kávé, mindez nyakonöntve egy nagy adag tejjel – számomra ez a reggel három nélkülözhetetlen összetevője. [[tovabb]]

A finom illatot gőzölő bögrével leülök a számítógép elé és szürcsölök. Érzem a koffein hatását, miközben tudom (sejtem), hogy nem éppen egészséges a sok kávé, főképp úgy, hogy napközben még lecsúszik néhány ilyen bögrével. Elhessegetem a rossz gondolatokat, és tovább élvezem a tejeskávé ízét. Ébredezek. 

Aztán hirtelen elmúlik a kávé egészségtelen hatása miatti aggodalmam. A koffein megvédi a női memóriát – olvasom egy cikk felütésében. Nagyot szürcsölök a bögréből.

Francia kutatók vizsgálata szerint azok a nők, akik napi három vagy annál több bögre kávét megisznak naponta, idős korukban elkerülhetik az emlékezőképesség romlását. Sőt – áll a cikkben – még a mentális leépülésre (értsd: elmezavar) is kisebb lesz az esélyük. Hátradőlök a székemben, és az új információval és elégedett mosollyal az arcomon tovább iszogatom az első csésze kávémat.

Az írás borúlátó részeire valahogy nem akarok figyelni a langyos falú bögrémet szorongatva. Pedig az egyik okos kutató arra figyelmeztet, hogy pontosan még ők sem jöttek rá: a női szervezet miért reagál érzékenyebben a koffeinre, miért emészti meg másképp, mint a férfi. Merthogy – és ez a legszebb az egészben – a koffein ezen áldásos tulajdonságát férfiaknál valamilyen rejtélyes oknál fogva nem mutatták ki. Talán mert náluk a sör pozitív hatását kéne kutatni?

Azt is olvasom, hogy tulajdonképpen konkrét bizonyíték nincs arra, hogy a koffein csökkenti a mentális problémák kialakulásának esélyét. Az viszont tény: a vizsgálatban részt vett hétezer nő többségénél sikerült kimutatni, hogy az évek alatt rendszeresen fogyasztott kávé megakadályozhatja a memóriaromlást. És ez a feltételesmód nekem tökéletesen elég arra, hogy igazolva lássam túlzott kávérajongásomat, és már készítsem is a következő adag feketémet.