Az első csoportba, amely „a férfit s a nőt egyesítő kölcsönös vágy jele”, az érintkező ölelés, az érintő ölelés, a dörzsölő ölelés és a szorító ölelés tartozik. A második csoportba tartoznak a „találkozáskor” történő ölelések, mint a kígyófonódás (dzsatavéstitaka), a fára kúszás (vriksádhirúdhaka), szezám- és rizsszemek keveredése (tilatandulaka) és a tej és víz vegyülése (ksíraníraka).

Vátszjájana mindemellett a „test egyes tagjainak” ölelését is megkülönbözteti, négyet sorol fel. Ezek az egyes tagok: a combok, a dzsaghana (a test középső része), a mellek és a homlok. Az ölelések leírásával és felsorolásával Vátszjájana feltehetőleg az általa megfigyelt emberi viselkedést írta le, s nem gyakorlati tanácsot adott.

Az érintkező ölelés

A Káma Szútra a következőképp írja le ezt a mozdulatot: „Mikor a férfi valamely ürüggyel a nő előtt vagy mellett megy el, és felsőtestével hozzáér, ezt érintkező ölelésnek nevezzük.” Szeretők között az effajta szándékoltan „véletlen” érintés a szeretet kimutatásának játékosan erotikus módja.

A dörzsölő ölelés

Mikor két szerelmes a sötétben, akár látogatott helyen vagy magányban, lassan sétál, és közben egymáshoz dörzsölik testüket, ezt hívják dörzsölő ölelésnek.” Szerelmesek, főként a fiatalok közt gyakori az ilyen fizikai kapcsolat, amikor séta közben át is karolják társuk derekát.

Az érintő ölelés

„Midőn a nő valamely magányos helyen lehajol, mintha föl akarna emelni valamit, és ezáltal megérinti keblével az előtte ülő vagy álló férfit, ez az érintő ölelés.” Az „érintés” szó itt képletesen is és nemcsak szó szerint értendő. Sokszor annyi is elég, hogy a nő lehajlás közben keblével épphogy súrolja a férfit.

A szorító ölelés

„Midőn hasonló alkalommal (dörzsölő ölelés) az egyik a másik testét erősen valami falhoz vagy oszlophoz szorítja, ez a szorító ölelés.” Fiatal szerelmesekre igencsak jellemző az ilyen huncutkodás, akárcsak a dörzsölő ölelés. Kevesen ellenkeznek, ha szerelmük egy falhoz szorítja őket.

Forrás: drinfo.hu